Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

108 Àz országgyűlés képviselőházának l4*è. ülése 1930 december E-án, kedden. módot, mely a választókkal szemben a választás előkészítése terén érvényesül. Az igazolóválasztmány, tehát az a közjogi testület, melynek kötelessége lett volna egy korábbi rendelet szerint gondoskodni arról, hogy a szavazószelvények és igazolványok, amelyekkel a választópolgár a maga alkotmányos jogát gyakorolhatja, kellő idaben kézbesíttessenek, megfosztatott ettől a jogkörétől és itt kezdődött meg az, hogy... (Fábián Béla: Addig minden a legnagyobb rendben volt, a szelvények házanként voltak összeállítva! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Az igazolóválasztmányban minden párt képviselve volt!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tartsanak parallel beszédet, mert ezzel elveszik a szónoktól az időt. Pakots József: Itt mutatkozott meg .az^ a törekvés, amely a belügyminiszter úr részérő] most már teljes egészében beváltódott, tudniillik nehogy a világon megtörténjék, „hogy a szavazó polgároknak egy tömege kellő időben kaphassa meg a szavazószelvényt és pártállása mellett megnyilatkozhassak. Felosztották a főváros választóközönségét első- és másodrendű, polgárokra. Elsőrendű, polgár volt az. aki az előzetes aláírások révén az úgynevezett kormányzópártok mellett tett tanúbizonyságot. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ennek alapján történt azután a,z, hogy bizonyos szortírozással az éjszakai órákban szelektálták a szavazószelvények anyagát és ebből kiemelték azokat, akikről nyilvánvaló volt, hogy a többségi községi pártokat fogják szavazataikkal támogatni. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ennek illusztrálására legyen szabad egy kezemben lévő iratot bemutatnom, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) amely igen jellemző és értékes dokumentuma annak, hogy hogyan történik a szavazó-szelvényeknek kikézbesítése. Budán a Vízivárosban, mielőtt még .a szavazószelvényeket kiküldöttek volna, egy ottani szavazópolgár kapott a községi polgári párttól, tehát a községi kormánypárttól egy listát, amelyen házak szerint meg volt jelölve, hogy kikhez kell elmenni a szavazóigazolványok kiosztása után, hogy biztosan megkaphassák a szavazószelvényeket. Érdekes, hogy azok, akik ki voltak jelölve ezen a listán, csakugyan megkapták, de kizárólag ezek kapták meg az első napon a iszavazószelvényeket, csakis ezek számára kézbesítették azokat. (Fábián Béla: Tehát éjszaka listákat is kézbesítettek!) Elnök: Kérem Fábián Béla képviselő urat. maradjon csendben. Pakots József: így történhetett meg az, hogy például a Zsigmond utca 1. szám alatt, ahol körülbelül hetven szavazópolgár lakik, összesen négy ember volt kijelölve t .a Községi Polgári Párt részéről arra, hogy másnap keressék meg őket a szavazószelvények megszerzése érdekében, és pontosan az a négy ember kapta meg a szavazószelvényeket. (Fábián Béla: Éjszaka kijelölték őket!) Ugyancsak a Zsigmond utcában a 6-os szám alatt, ahol 80 szavazó polgár van, összesen 11 ember részére kézbesítették a szavazószelvényekei Ez a tizenegy ember szerepelt azon az előzetes íven, amelyet a pártmegbizottak kiadtak, hogy .azoktól szerezzék be a szayazószelvényeket. Ez így ment végig minden házon abban a körzetben. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ilyen lesz az arány .a választáson is, akármit csinálnak! Ha a fejük tetejére állnak, akkor is ilyen lesz az arány! — Gál Jenő: Zsoldos hadsereg a választásban!) A Lógody utca 34. szám alatt mindenki megkapta az első napon a szavazószelvényt, csak éppen az az egy boldogtalan ember nem, aki véletlenül a nemzeti demokratapárt listáján mint jelölt szerepel. Annál is inkább komikus volt az, hogy nem kapta meg, mert ő nem is ajánlhatja önmagát, tehát nyugodtan megkaphatta volna, de mert demokrata jelölt volt, még sem kapta meg. A Dísztér 3. szám alatt két szelvényt kézbesítettek ki mindössze, mind a kettő kormánypárti szavazóé. A többi szavazópolgár nem kapott szelvényt. Csak sporadikusan említettem meg, illusztrációképpen egy pár ilyen esetet. Ez a rendszer érvényesült a szavaziószelvények kikézbesítésénél, s éppen ezért érthetetlennek tartom azt a halandzsát, amely a kiosztott szelvények számszerűsége körül folyik. Ügy a posta, mint az^ igazoló választmány elnöke kijelenti, hogy már kétharmadát kikézbesítették a szavazószelvényeknek. (Fábián Béla: Csak nem kapták meg azokat a választók!) A mai napon olvastam, hogy 220.000 szavazószelvényt osztottak ki. Ez egyáltalában nem felel meg a tényeknek. (Farkas István: Nem bizony!) Az általunk isimertetett módszer feltétlenül azt igazolja, hogy igen minimális számot bocsátottak még ki, és éppen a választópolgároknak és a pártoknak a kifárasztását célozzák azzal, hogy minél később, a kitolható terminus utolsó időpontjában akarják csak a szavazószelvények kikézbesítését elvégezni. Hiszen isteneknek való komédia volt az, ami lefolyt az igazolóválasztmány elnökének betegsége körül, akit nem lehetett napokon keresztül megtalálni, amikor panaszt akartunk tenni. Leszereltette B, telefonját, beteget jelentett, végül a közfelháborodás elől elmenekült és lemondott az elnökségről, s ekkor kineveztek helyébe egy pártpolitikust, egy pártexponenst. (Fábián Béla: Aki a kereszténypárt választási vezére!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat folytonos köabeszólásai miatt rendreutasítom. Pakost József: T. Ház! Ezek olyan átlátszó dolgok és olyan szánalmas trükkök, amelyekkel célt úgy sem érnek, de egyet elérnek, azt, hogy a budapesti választópolgár ma otthonában nyugtalanul és kétségbeesetten nyitogatja az ajtót, mert minden pillanatban zaklatják a pártok megbízottai, hogy megvan-e a szavazószelvény? Naponta rajokban vonulnak ki hozzájuk a pártok megbízottai és már utálat és undor fogja el a választópolgárt a fővárosi választások miatt. Hát ez volt a cél, ezt akarták elérni? Ezzel lej aratják a polgárok szemében egy ilyen fontos alkotmányjogi aktusnak minden szépségét és értékét. (Peyer Károly: Ez készíti elő a bolsevizmust, ez a bolsevizmus szálláscsinálója!) Nem méltóztatnak el' képzelni, hogy ez mennyire hozzájárult az erkölcsök lerombolásához. Kaptam adatokat arra, hogy már annyira értékelik a szavazószelvényeket, — mert kevés van forgalomban — hogy azoknak már ázsiójuk van. (Felkiáltások balfelől: 20 pengő!) így például az Angyalföldön vannak egyesek, akik csak úgy akarják átadni a. szelvényt, ha fél kiló zsírt, avagy egy kiló cukrot, avagy egy skatulya cigarettát kapnak érte. (Peyer Károly: Tíz pengőt adnak egy szelvényért!) T. Ház! Ennek a frivol játéknak véget kell vetni. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy ebben a kérdésben nemcsak a belügyminiszter urat kell felelősségre vonnom, aki megindította ennek az áradatnak a hullámait, hanem magát a postát is. (Farkas István: Mi van az ezeréves magyar