Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-442

106 Az országgyűlés képviselőházának h­jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nincs joguk a képviselő uraknak közbeszólni. Peyer Károly: Akkor helyreigazítom az előbb mondottakat és nem az általam említett két államra*, hanem Olaszországra hivatkozom. Olaszországban is ugyanolyan rendszer van a választások alkalmával, mint az általam emlí­tett másik két államban és itt is az a rendszer kezd kiburjánzani, hogy nem a választók aka­rata dönti el, hogy kire kívánnak szavazni és milyen összetétele legyen valamely testületnek, hanem a választásokkal kaposolatosan lehetővé tett visszaélések döntik azt el. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Bra­tianu-rendszer! — Zaj. — Elnök csenget.) Maga az a körülmény, hogy a pártoknak arra kell berendezkedniük, hogy mint az ügy­nököknek előre el kell menniök a választókhoz és tőiük rendelést kell felvenniök a szelvé­nyekre, jellemzi azt, hogy ezzel a rendszerrel mi mindent lehet elkövetni és hogy milyen zak­latásoknak teszik ki a választókat. (Kabók Lajos: A leggyalázatosabb rendszer!) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat rendre­utasítom. A képviselő urakat pedig ismételten kérem, méltóztassanak tartózkodni a közbeszó­lások tol. (Zaj a bal- és a szélsőbaloklalon. — Farkas István közbeszól.) Farkas István kép­viselő urat rendreutasítom* Ha a képviselő urak az elnök eliárasát bí­rálat tárgyává teszik, különösen közbeszólások alakjában, a képviselő urakkal szemben majd szigorúbban fogok eljárni. Tessék csendben maradni! A képviselő uraknak nincs joguk közbeszólni. Peyer Károly: Én csak azt kérem, hogy az elnök beszédidejét méltóztassék az enyémből le­vonni. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Elnök: A képviselő úr ezt a figyelmezteté­sét inkább társaihoz intézze, akik folytonosan zavarják. Peyer Károly: Eddig még jóformán csak az elnök beszélt; én alig beszéltem valamit (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Peyer Károly: Maga az a körülmény, hogy égy ilyen rendszer iktattatott törvénybe, amely arra készteti a pártokat, hogy elmenjenek elő­zetesen mindenegyes választót megkérdezni, hogy kinek kívánja adni szelvényét, ugyanak­kor, amikor a választás titkosságát iktatták törvénybe, bizonyítja azt, hogy e mellett a rendszer mellett mi minden lehetséges. Számítottunk arra, hogy a szelvényeket mégis kézbesíteni fogják egy olyan időben, amely lehetővé teszi azoknak összegyűjtését is. Nemcsak a mi pártunk részéről, de a polgári pártok részéről is többen ismételten szóvátet­ték a fővárosi választásokkal kapcsolatos visz­szaéléseket és a belügyminiszter úrtól kértek errenézve orvoslást. Rámutattunk már előre arra, hogy értesülésünk szerint az igazolóvá­lasztmány részéről sok olyan dolog történt, amit joggal lehet kifogásolni. Többek közt rá kívánok mutatni arra, hogy értesülésünk sze­rint az igazolóválasztmány elnöke éjjel fővá­rosi tisztviselőkkel bezárkózott abba a szobába, ahol ezek a szavazóigazolyányok voltak, és ott úgynevezett átcsoportosítást eszközöltek, (Gaal Gaston: Pasziánszoztak! — Peidl Gyula: Eis a jól végzett munka után leköszönt!) amely át­csoportosításnak következménye az, hogy^ ma úgy kézbesítik a szelvényeket, hogy a kormány­párti szavazatgyüj tőknek pontosan megvan a névsor, hogy mely napon, mely utcában (Fá­bián Béla: Es kinek!) és kinek fogják kézbesí­'<.£. ülése 1930 december 2-an, kedden. teni a^szelvényeket. Sokszor előbb jelennek meg a lakásban és hivatkoznak arra, hogy: ön ma megkapta a szelvényét — mint maga a postás. r Hogy ez a rendszer mit termelt ki, bizo­nyítja az, hogy például egy fiú, aki egy sport­egyesületben írta alá ezt az előzetes rendelő­levelet, megkapta a szelvényt, de a családnak egy házban és egy lakásban lakó többi tagja, nevezetesen a másik fiú és az apa nem kapta még a szelvényt. Ilyen eseteket tömegével lehet felhozni; ezek közismert dolgok. (Propper Sán­dor: A posta, mint kortes-eszköz!) Az egyik terézkörúti házban az első szelvényt a postás kapta meg, aki házfelügyelő. A házban lakó orvosok, ügyvédek, tanárok és egyebek csak három-négy nap múlva kapják meg. (Gál Jenő: Megkapják!) Esetleg még megkapják. Ügy látszik, Itt bizonyos egyének előre osztályoz­zák az állampolgárokat megbízhatóság szem­pontjából. A belügyminiszter úrnak az a ren­delete,^ amellyel az igazolóválasztmány hatás­köréből kivette a választás intézését és kizáró­lag az elnökre ruházta rá ezt az intézkedési jo­got, ez maga azt bizonyítja, hogy ennek a ren­deletnek kiadásával lehetőséget kívántak nyúj­tani az ilyen visszaélések elkövetésére, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) r Ma az a helyzet, hogy az igazolóválaszt­mány elnöke lemondott. Az igazolóválasztmány elnökének hatósági jogokat adtak s az igazoló­választmány elnöke az igazolóválasztmány tag­jainak felszólalása szerint súlyos visszaélése­ket követett el. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Miféle szankció áll rendelkezésére akár az igazolóválasztmánynak, akár másvala­kinek, hogy felelősségre vonhassa az igazoló­választmány elnökét ezekért az elkövetett sú­lyos visszaélésekért'? Semmi sem. Egy párt­embert, egy politikai pártnak egyik elnökét felruházni olyan hatósági ' funkcióval, amely­nek alapján neki joga van intézkedni és az ösz­szes pártokkar szemben előnyt tud szerezni magának (Propper Sándor: A postának pa­rancsol!) ez legalább is hibás, téves és elíté­lendő eljárás volt. Rá akarok mutatni ezzel kapcsolatban arra is, hogy míg a hatóság a falragasztilalmat az ellenzéki pártoknál a legszigorúbban veszi, ez­zel szemben a kormánypártiaknak,nemcsak azt engedi meg, hogy olyan plakátokat és cédulá­kat ragaszthassanak ki, amelyeket az előzetes cenzúra nem engedélyezett, hanem olyanokat is ragaszthatnak ki, amelyek nyomtatására a tilalom már érvénybe lépett. Tudomásunk van arról is, hogy egy újabb ilyen plakátot nyomnak, amelyet valószínűleg ismét ki fog­nak ragasztani, és megtörténik majd az, ami a napokban történt, hogy amidőn az egyik választópolgár az ilyen, a rendelet és törvény ellen vétő plakátragasztókat előállíttatta a Bajza-utcai őrszobára, nem az illető plakátra­gasztókkal széniben indítottak eljárást, hanem az illető feljelentő ellen, megvádolván őt az­zal, hogy mit akadályozza ezeket az embere­ket munkájukban. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Egy olyan esetben, amidőn a törvény két évig ter­jedhető elzárást ír elő 3 ilyen módon, ilyen egy­oldalúan kezeli a hatóság ezeket az ügyeket. Szükségesnek tartottam,, hogy ezt a körül­ményt itt a nyilvánosság előtt leszögezzem és rámutassak arra, hogy amikor a fővárosi vá­lasztásokat kiírják, ugyanakkor lehetetlenné kívánják tenni azt, hogy a választópolgárok törvényben biztosított jogaikkal élhessenek is, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a szélső­baloldalon.) lehetetlenné kívánják tenni azok, akik , tisztában vannak azzal, hogy a főváros

Next

/
Thumbnails
Contents