Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-427
80 Az országgyűlés képviselőházának h21. ülése 1930 október 29-én, szerdán. szabadulni attól a rémtől, amely az országot fenyegeti, amely azonban az ő hosszú uralkodásuk és kormányzásuk konzekvenciája. Felhívtak egy rémet, amely a nyakukra nőtt, amellyel birni már nem képesek, /amely még ilyen időkben is, mint a mostani, úgylátszik, a saját önző érdekeit tartja legelsőnek az országban. (Fábián Béla: Lásd a dugsegélyt!) Nekem^solh.a eszemágában sem volt a tisztviselői intézmény ellen egy szót is szólni. Minden józaneszű embernek tudnia kell, hogy országokat fenntartani, kormányozni, adminisztrálni, általában az államélet feladatait elvégezni tisztviselői kar nélkül lehetetlen. Soha életemben nem is mondtam mást, minthogy igenis, a tisztviselőre éppen olyan szükség van egy állam, egy ország társad almában, mint bármely más egyéb tényezőre, de éppen úgy, mint ha a kufárok elszaporodnak, ezek is veszedelmet jelentenek az országra, ha a munkanélküliek elszaporodnak, ezek is veszedelmet jelentenek az országra, a tisztviselő intézménynek minden túltengése mindennél nagyobb veszedelmet jelent, mert hiszen ők a közhatalmat kezelik. Látjuk a gyakorlatból és a tapasztalatból, hogy a miniszteri hatalom, amely pedig teóriában tulajdonképpen felette áll mindennek, eltörpül ezeknek a buroknak hatalma mellett (Ügy van! a baloldalon.) és egyes miniszter urak, sőt ma már azt merem állítani, az egész minisztérium eg*yszerű báb, egyszerű eszköz ennek a bürokratizmusnak kezében. (Ügy van! a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat sem bizonyít egyebet. Itt megint előtérbe lépnek olyan jogosulatlan igények, amelyeknek jogosultságát én egy nyomorgó, a tönkremenés szélén álló társadalominál szemben el nem ismerem. Amikor itt mindenki kétségbeeséssel néz a jövő elé, amikor senkinek sincs meg az a megnyugvása, hogyha az Isten magához szólít, a gyerekeimet bizonyos biztonságban hagyom hátra, hogy akkor mi ne találjunk más feladatokat, t. miniszter úr és t. Képviselőház, mint ilyen javaslatokat, és okirati kényszer, meg energiajavaslatokat : (Ügy van! a bal- és >a szélsőbaloldalon.) ezt én, miniszter úr, kormányzati bölcseségnek el nem ismerem. (Gál Jenő: Az tízlet üzlet! Az a háttér!) En tudom, hogy bizonyos körökben gyűlöletes az a szerep, amelyet betöltők, amikor az igazságot kíméletlenül ráolvasom ezeknek ,a hatalmasoknak fejére, (Gál Jenő: De a tömegek előtt szimpatikus!) azt tartom azonban, íhogy a képviselői kötelesség nem aJbban merül ki, hogy kellemességeket mondjunk, hanem az teljesíti legjobban a maga kötelességét mint képviselő, aki esetleg nagyon népszerűtlein; nagyon gyűlöletes dolgokat is idehoz az ország színe elé, ha az az ország érdekében van. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) En pedig magamra veszem ezt-az ódiumot, szívesen vagyok az ország leggyűlöltebb embere, ha csak egy szikrányit is tudok segíteni a hazán és azon a népen, amely engem képviselőnek ideküldött. Ebben^ a törvényjavaslatlbari, amely szociális igazságok burkában jelentkezik, amely azonban semmi egyéb, mint megint egy osztályérdek istápolása, megnyugvást találni nem tudok. TV miniszter úr, azt mondják és folyton halljuk, hogy különösen a magasabb tisztviselői kar békebeli fizetésének 40%-át kapja. Ezt hangoztatják, ezt olvassuk mindenütt. Egyet azonban elhallgatnak: hogy a békében, amikor én fiatalember voltam és baráti köröm és rokonságom egy része is a minisztériumokban volt elhelyezkedve, mint fiatal tisztviselő, — állandóan velük töltöttem hosszú éveket itt Budapesten — ezek előtt a fiatalemberek előtt, mint az utópiák utópiája állott az a lehetőség, hogy valamikor, majd 40 éves szolgálat után, mint osztálytanácsosok mennek majd nyugalomba. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ma ha végignézzük a minisztériumok tisztviselőkarának ranglistáját, azt látjuk, hogy amikor még a hátulgombolós nadrág minden ismérve ott fityeg az illető mögött, már legalább is miniszteri tanácsos. (Derültség.) Nekem me méltóztassanak a 40%-os fizetésekkel elő állani. Méltóztassam ak azzal előállani, hogy az az úr, aki ma miniszteri tanácsos, a mi időnkben legfeljebb segédtitkár lehetett volna Amikor tehát ezek a háborús avanoement-ok ilyen mértékiben javították meg a. központi tisztviselői kar Ihelyzetét, — mert hangsúlyozom, hogy ez a tétel nem áll meg a vidéki kistisztviselőkre nézve, eszemágában sincs azokra bármiféle megjegyzést teinni, sőt mindent elkövetnék .a magam részéről, hogy azok helyzetem segítsek, mert mindig azt hirdettem innen is, hogy csak jól fizetett jól szituált, a megélhetés feltételeivel ellátott tiszviselői kartól várhatunk 'becsületes, tiszességes, jó munKát, (Reischl Richárd: Nem dugsegélyesektől!) amikor. megint azt a szellemet látom előretörni «bben a javaslatban is, amely szellem azt hiszi, hogy ez az ország arravaló, hogy egy szerűen az ő egyéni érdekeinek kizsákmányolási alapul szolgáljon... (Ügy van! balfelől.) Elnökr A képviselő urat figyelmeztetnem kell, ihogy ilyen természetű megjegyzésektől méltóztassék tartózkodni! (Fábián Béla: Egy kis dugsegélyért nem megyünk a szomszédba' — Eri Márton: Hagyja már azt a dugsegélyt! -•- Fábián Béla: Miért hagyjam?) Fábián képviselő űr maradjon csendben! A képviselő urat nem illeti a szó. (Zaj.) Tessék csendben maradni minden oldalon. Gaal Gaston: Természetesen a legnagyobb tisztelettel veszem tudomásul a mélyen tisztelt elnök ÚT figyelmeztetését, azonban nem tudom, nem méltóztatott-e félreérteni 1 ? Én intézményről beszéltem: intézményről beszéltem olyan hangon, amely a házszabályokba nem ütközik Nem egyes tisztviselőkről beszéltem sértően, tehát nem nyilatkoztam valakiről. (Gál Jenő: Jogos bírálatot mondott!) De bírálatot vagyok kénytelen mondani arról a szellemről, amelyet én másképpen nem tudok meghatározni, mint ágy, hogy igenis, vannak ebben az intézmény ben olyanok, akik azt hiszik, hogy az ország arravaló, hogy őket, az ő luxusigényeiket és miniden egyebet egyszerűen kiszolgáljon. (Fábián Béla: így van!) Ezt nyíltan és őszintén meg kell mondani itt a Házban, mert (ha mi n hibákat elhallgatjuk, ha azokat rejtegetjük, vagy ha a hibákat nemi ebben a komoly forrná ban, hanem más módon ostorozzuk, azzal mi nem használunk. Ellenben, ha komoly szóval figyelmeztetjük a kormányt és azt a bürokráciát — amely úgy látszik, nem tart mértéket a maga igániyeinek kielégítésében —, hogy ez az ország meg fogja unni azt, hogy semmi másra ne szolgáljon, mint ' ezeknek a sokszor luxusigényeknek kielégítésére, akkor az országnak teszünk szolgálatot. An erről a helyről, amikor kijelentem, hogy ezt a törvényjavaslatot az előadottak okán nem fogadhatom el, figyelmeztetem a kormányt és figyelmeztetem azt a tisztviselői kart: vigyázzanak, mert az adófizetők türelmének is van határa. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik?
