Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának k2 lassú szaporulatából látjuk, még nem olyan jelentőségű, hogy abból nagyobb hosszúlejá­ratú kölcsönök alakíttassanak. így tehát az építkezések terén továbbra is a külföldre va­gyunk utalva hosszúlejáratú kölcsönök tekin­tetében. Sajnos azonban, tudjuk, hogy a kül­föld, különösen házépítésre hosszúlejáratú köl­csönt vagy egyáltalában nem, vagy pedig oly súlyos feltételek mellett bocsát rendelkezé­sünkre, amely feltételek mellett az építkezés már rentábilisnak egyáltalán nem mondható. Ilyen és ehhez hasonló helyzetben volt az ország a háborút követő esztendőkben is és ez kényszerítette a kormányt már 1923-ban arra, hogy valamiképpen az építtetők hóna alá nyúljon s ekkor bocsátotta rendelkezésre 1923-ban azt az 50 milliárd papírkorona össze­get, amely kölcsön kibocsátásával... (Gaal Gaston: Mi is szeretnénk hallani!) T. képvi­selőtársam, méltóztassék talán csendet kérni, hiszen eléggé erős hangon beszélek. Mondom, t. Ház, a mai helyzethez hasonló rendkívüli körülmények voltak azok, amelyek már 1923 ban kényszerítették a kormányt arra, hogy az építtetőknek segítséget nyújtson és abban, az időiben 50 milliárd papírkorona összeget bo­csátott egy hitelakcióval az építkezők meg­segítésére. De ugyanakkor szinte kötelezte a nagyobb pénzintézeteket, iparvállalatokat és kereske­delmi vállalatokat arra, hogy az építkezéseket ennek a hitelnek igénybevétele mellett meg­indítsák. Majd az ezen akció befejezése után fennmaradt összegekből a kormány megindí­totta az úgynevezett családi házépítési akciót, amelyet leginkább köztisztviselőknek nyújtott, annyival is inkább, mivel a köztisztviselők lakbérének lekötése a törlesztési összegek biz­tosítására szolgált. De már ebbe a családi házépítési akcióba bevont egyéb építtetőket sőt köztestületeket is és erre a célra az ötven­milliárd papírkoronából fennmaradt összegen és a korábban kihelyezett kölcsönökből vissza­térülő tőke és kamatfizetéseken kívül 1924. év végéig még 2,780.000 pengőt bocsátott a kor­mány a beruházási összegekből ezen hitel­akció céljára. Ezzel párhuzamosan ugyancsak a beruházási programm keretében megindult a bérházépítkezési akció is, amelyre 1926-tól kezdődőleg további 13,140.000 pengő hitelkeretet biztosított a kormány az építtetők részére. 1923-tól kezdődőleg tehát tőkében 19,920.000 pengő tőkeösszeget fordított a hitelakció tá­mogatására, de ugyanakkor erre a célra for­dította a visszatérülő tőketörlesztési és kamat­összegeket is, amelyek újból és újból kihelyez­tettek és az újbóli kihelyezések révén, az előbb említett 19 milliót meghaladó összeg 31 millió pengőre emelkedett és ebből a hiteltámogatás­ból 1929. év végéig 5728 lakás volt az eredmény. Köztudomású, hogy miután az 1929/30 % évi költségvetésben már az úgynevezett beruházási Tirogramm támogatására nem lehetett nagyobb összegeket rendelkezésre . bocsátani, a^ lakás­építési hiteltámogatás már szünetelt és csak arra a szűk körre szorítkozott, amelyet a tiszt­viselői családi házépítkezésekre fordíthattak, azokkal az összegekkel, amelyek a korábban kihelyezett tőkék tőketörlesztése és kamata címén visszafolytak. Ez a keret azonban igen szűknek bizonyult és ez az oka annak, hogy a családi ház építkezési tevékenység az utóbbi időben majdnem szünetelt. Ilyen körülmények között kereste a pénz­ügyi kormányzat annak lehetőségét, hogy a hazai pénzintézetekkel kapcsolatban megoldást keressen a hitel tekintetében. A pénzügyi kor­. ülése 1930 október 28-án, kedden. 57 mány ezen kísérlete sikerre is vezetett. így jött létre a budapesti emissziós pénzintézetek­ből alakult bankcsoporttal az a megegyezés, amelynek következménye volt, hogy az Orszá­gos Lakásépítési Hitelszövetkezet felállítható volt. Ez a hitelszövetkezet 30 millió pengő köl­csönt bocsát az építtetők rendelkezésére 90%-qs árfolyammal az építendő objektum becsértéké­nek 60%-a erejéig, amelynek évi annuitása 9'6%-ot tesz ki, a kölcsön húsz' év alatt teljes összegében visszafizettetik. Ezeket a kölosönö­Jcet a felek stornódíj nélkül a húszévi idő be­várása előtt bármikor visszafizethetik akár készpénzben, akár a hitelszövetkezet által ki­bocsátott kötvényekkel. A kölcsönök alapján és azok névértéke erejéig a szövetkezet arany­pengőről szóló, 20 év alatt sorsolás útján tör­lesztendő 7%-os kötvényeket bocsát ki és eze­ket a kötvényeket az alapító bankcsoportok mindjárt az emisszió befejezése után teljes egészében átveszik. Az építkezési akció sikere érdekében lehető­séget kellett talákii arra is, hogy az építtetők az eddigi bankszerüleg nyújtható kölcsönösszeget meghaladó összeget kaphassanak kölcsönben, de ugyanakikor gondoskodni kellett arról is, hogy miután a hitelt nyújtó pénzintézetek az ilyen aránylag jelentékeny tőkéket hosszú időre saját mobilitásuk veszélyeztetése nélkül nem nélkü­lözhetnek, ennélfogva a _ pénzügyminiszter t úr a minisztertanács hozzájárulásával a kötvény­szolgáltatás garantálását, egy bizonyos veszte­ségi alap létesítését, a kötvények bizonyos mennyiségének átvételét és végül pedig a szö­vetkezettel szemben adó- és illetékkedvezmé­nyeket helyezett kilátásba, amelyekre vonatko­zólag természetesen törvényhozási intézkedések szükségesek, amely intézkedéseket magában­foglal az előttünk fekvő törvényjavaslat. De megjegyezni kívánom t. Ház, hogy ezen hitelakcióból körülbelül 3 millió pengő összeg erejéig a Falusi Kislakásépítő Szövetkezetet is segélyezni kívánja a kormány. A törvényjavaslat főbb vonatkozásokban a következő intézkedéseket tartalmazza. Miután az egész akció megindítását szociális szempon­tok tették indokolttá, ennek következtében a törvényjavaslat — a bérházépítések teljes ki­kapcsolásával — kizárólag csak családi házakra és családi ház jellegű társasházak építésére... (Bárdos Ferenc: Ebből a pár garasból úgysem lehetne bérházat építeni.) Azért t. képviselő­társam azt említem, hogy bérházépítésre nem terjeszkedik ki, (Bárdos Ferenc: Nem is lehet!) hanem családi házak és családi társasházak építésére kívánja a kormány, illetve• a szövet­kezet ezeket az összegeket fordítani és különö­sen abból a célból kívánja házak építésére for­dítani, mert tudvalevő, hogy a családi házak építésénél nagyobb mértékben lehet foglalkoz­tatni a különböző ipari munkásságot, tehát a munkanélküliséget is szélesebb alapon lehet így enyhíteni. (Gál Jenő: Miért lehet? Kis épít­kezésnél nagyobb mértékben tudják foglalkoz­tatni az iparosokat?) Többféle munkát tud a kisépítkezéseknél kiadni... (Gál Jenő: Miért?) Azért, mert több tetőszerkezet épül kisebb há­zakra, mint egy nagyobb, többemeletes házra, miután pedig apró épületek lesznek, tehát az ácsok, is több munkaalkalomhoz jutnak, mintha csak egy-egy nagy emeletes épület készül. (Gál Jenő: Na, már ne méltóztassék ilyet mon­dani!) Méltóztassék megengedni, hogy ezt bizo­nyos mértékben mint hozzáértő ember is mond­hassam. (Gál Jenő: A nagy ház több munkát ad.) A nagy haß építése talán több kőművesnek és asztalosnak ad mindig munkát... (Gál Jenő:

Next

/
Thumbnails
Contents