Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-426

Az országgyűlés képviselőházának 4-26. ülése 1930 október 28-án, kedden. 53 mert a községek számláira a kormány nem gon­doskodott ideiében hosszúlejáratú kölesönök­ről, aminek következtében a község éppúgy, mint egy eladósodott ember, egyik váltót a másik után írja alá és az .a szomorú, de a mel­lett komikus eset is előfordult, hogy legutóbb a község egyik váltóját csak úgy fogadta el egy pénzintézet, hogy azért a helybeli ref orrhá^ tus egyház^ presbitériuma állt jót. Olyan váltó is van tehát már forgalomban, amelyet a köz­ségi elöljáróságon kívül az ugyanabban a köz­ségben lévő református egyház presbitériuma is aláírt. Szégyen ilyen dolgokat még csak hal­lani is, szégyenérzet fogja el az embert, hogy ennyi nemtörődömség övezi a községi háztar­tási ügyeket. De továbbmegyek, t. Képviselőház! Könnyű pártértekezleteken, különösen pedig olyan pártértekezleten, ahol a jelenlévők egytől egyig elfogultak a pártvezér iránt, ellenmondás nél­kül programmokat adni. De ha arra gondol­nak az igen t. többségi párti képviselő urak, hogy mi van künn a perifériákon, 'akkor ilyen kormánynyilatkozat után a felszólalások özöne kellene, hogy következzék. Felhívom a pénzügy­miniszter úr figyelmét, — mert azt hiszem, nincs tudomása róla — hogy például Bihar vár­megyében Berettyóújfalu nagyközségben a ma­gánember 'aziáirt nem kaphat semmi néven ne­vezendő kölcsönt, mert 1922-ben és 1923-ban ta­gosítási munkálatokat hajtottak végre és szé­gyene a kormánynak, de szégyene e mindnyá­junknak, hogy hét esztendő elmultával is ott olyanok az állapotok, hogy sem a telekkönyv nincs átalakítva, sem pedig a kataszter nincs rendbehozva. Hét év multán is mindenki az után a föld után fizeti az adót és mindenki csak arra a földre kérhet kölcsönt, amely hét évvel ezelőtt volt a birtokában. Ez teljesen abszur­dum. A miniszter úrnak, mint pénzügyminisz­ternek, legjobban kell tudnia, hogyha valaki valamelyik intézettől kölcsönt kér, az első do­losr, hogy a telekkönyv iránt érdeklődik oénzintézet. De ennek a községnek tízezer la­kosa nem tud telekkönyvet produkálni, mert a tagosítás! munkálatok után ^ is a telekkönyv még a régi, a hét év előtti állapotot tükrözi vissza. Ennek következtében egyetlen pénzinté­zet egvetlen b er ettyóúj falusi polgárral szóba sem áll kölcsön tekintetében. Mit tesz ilvenkor egy képviselő, aki ennek hallatáira közvetíteni kíván? Mindkét minisz­ter úrhoz, a pénzügyminiszter úrhoz és az igazságügyminiszter úrhoz is annak rendje és módja szerint előterjesztéssel éltem és mély sajnálattal kell konstatálnom itt a nyilvános­ság színe előtt, hogy a pénzügyminisztérium részéről ebben a tekintetben, tehát a^ kataszteri munkálatok gyors befejezése érdekében intéz­kedés nem történt és én, mint képviselő arra vagyok kényszerítve, hoo-v ezt most már a nyilvánosság elé hozzam. Az igazságügyminiszter úr hasonlóképpen nem intézkedett a telekkönyvek átalakítása tekintetében, úgyhogy — mondom bot­rányos téllapot van Bihar megye jelenlegi szék­helyén, hogy mindenki a hét év előtti birtoka után kivetett adókat fizeti, vagy nem fizeti és mindenki csak a hét év előtti telekkönyvet thidja felmutatni. ha kölcsönt akar kérni. Komikus esetek állanak ebből kifolyólag elő. Ha valaki közben eladja a földjét, még nagyobb a zűrzavar. Hogy egy konkrét esetet mondjak, egy Nagy Ferenc nevű -parasztgazdának a, ta­gosítás előtt hét hold földje volt, különböző dű­lőkben. Ehelyett a tagosítás alkalmával kapott öt katasztrális holdat és 600 négyszögölet. Ez az öt katasztrális hold és 600 négyszögöl azon­ban ezelőtt hét évvel egy Kis Imre nevű gazda nevén volt és, sajnos, ma hét év után is Kis Imre nevén áll ugyanez az öt katasztrális hold. Ámde közben — tulajdonjogával szabadon ren­delkezvén — ez a Nagy Ferenc nevű paraszt­gazda az öt katasztrális holdból eladott hlátrom katasztrális holdat és hogy át lehessen írni az egyik gazdáról a másik gazdára a telekköny­vet, alá kell írnia a szerződést még a hét év előtti tulajdonosnak is, mert a telekkönyvben még miindig ő szerepel tulajdonos gyanánt és csak az ő beleegyezésével lehet itt a tulajdon­jogot átruházni. Ez az egyik fajta, amikor bir­tokeladáisról van szó; a másik fajta eset az adó. Nem tudom, nem jelentette-e az igen t. pénz­ügyminiszter úrnak a debreceni pénzügyigaz­gató, hogy Berettyóújfaluban képtelenek adót fizetni, mert mindenki a hét év előtti birtoka után kiállított adókönyvvel rendelkezik. Vagy több, vagy kevesebb a birtoka már azóta, mert a legtöbb esetben nem maradt ugyanolyan ter­jedelmű a birtok a tagosítás következtében. Ezért azután általános a zűrzavar az adófize­tés tekintetében, nem folynak be az adóbevé­telek. Erről tudnia kell az igen t. pénzügy­miniszter úrnak, kell hogy jelentette légyen ezt a debreceni pénzügy igazgató és ennek dacára nem történik semmi, nem intézkedik sem az igazságügyminiszter úr a telekkönyvek tekin­tetében sem a pénzügyminiszter úr a katasz­ter tekintetében. Ilyen körülmények között hiába méltóztatnak az egységespiáort értekezle­tén a maguk számára a bizalmat megszavaz­tatni, kint az országban erről mint égbekiáltó igazságtalanságról folyik a beszéd a falu alján és ha hallaná az igen t. pénzügyminiszter úr ezeket az elkeseredett kifakadásokat, akkor cso­dálkozna azon, hogyan tudok olyan erős hang­fogót tenni mai felszólalásomra és mennyire tudom magáimat fékezni, hogy nem használok erősebb kifejezéseket, T. Képviselőház ! Amint említettem, vi­rágzó gazdag község volt ez előtt néhány év­vel, most pedig a tönk szélén álló és tizennégy függő kölcsönnel, tizennégy váltóval rendel­kező község Berettyóújfalu, Bihar megye je­lenlegi székhelye. Annak idején óva figyelmez­tettem a kormányt, hogy e csonka megyék közigazgatásig elhatárolásánál vigyázzon. Ma­gam jóformán szülőfalum ellen javasoltam, hogy Bihar megyét mai - csonkaságában ne méltóztassanak fenntartani, hanem méltóztas­sanak azt átmenetileg és ideiglenesen Haidu vármegyével közigazgatásilag egyesíteni. Ne­künk nem volt szükségünk arra, hogy Be­rettyóújfaluból a kormány vármegyei székhe­lyet csináljon; nem kértük. Megelégedtünk volna azzal, ha Debrecen lett volna a két vár­megye közös székhelye. Elnök: Képviselő úr, tessék a tárgy mel­lett maradni. Szilágyi Lajos: Igyekszem összefüggésbe hozni, a napirenden lévő vármegyei kölcsön­kétvények sorsával ezt a kérdést, mert néze­tem szerint itt annak idején a vármegyék ne­vében felvett törlesztéses kölcsönöknél történt a hiba, hogy azokkal^ egyidejűleg nem méltóz­tattak a községek számára is törlesztéses köl­csönökről gondoskodni. Könnyű azt elren­delni egy községnél, hogy legyen villanyvilá­gítás, legyen járda, legyen állami polgári is­kola, n legyen tanfelügyelői lakás, a tanfel­ÜP-velő számára hivatal, legyen gazdasági nép­iskola, a mellett tessék segíteni a református polgárig leányiskolát, tessék magára venni a református elemi iskola építési kölcsönének 9*

Next

/
Thumbnails
Contents