Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

Az országgyűlés képviselőházának -4 nap d. e. 10 órakor tartsuk meg és annak napirendjére tűzessék ki: 1. a mai napirendünkön szereplő, de még le nem tárgyalt mentelmi bizottsági jelentések; 2. a vármegyék nevében felvett törlesztéses kölcsön alapján kibocsátott kötvények óvadékképességéről ; 3. az építkezések előmozdítását célzó egyes intézkedésekről és az országos lakásépítési hitelszövetkezetekről; 4. az országgyűlés Felsőházáról szóló 1926: XX. te. egyes rendelkezéseinek újabb módosításáról és kiegészítéséről, végül 5. az egyes jogügyletek kötelező írásbafoglalásáról és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvény j avaslatok tárgyalás a. A napirendhez szót kért? Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok az elnök úr napirendi .indítványiáival szemben ellenindítványt tenni. (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az előterjesztett napirend az ország mai helyzetében, amikor a nyomor egyre jobban pusztít, kifelé úgy hat, mintha itt rossz tréfát űznének az ország lakosságával, és felmerül mindenki előtt az a kérdés: van-e ennek a képviselőháznak valami köze ebhez az országhoz? Ha a válasz erre a kérdésre az, hogy nincs közünk, akkor ez a parlament tekintélyének lejáratása, ha pedig van közünk hozzá, akkor megengedhetetlennek tartom azt, 'hogy a parlament négyihónapos szünet után mentelmi ügyekkel sa Felsőházról szóló törvény megváltoztatásával foglalkozzék s olyan szavakon, olyan intézkedéseken és szabályokon nyargaljon, amelyek nem pótolhatjuk a legsürgősebben szükséges cselekedeteket. A naiv emberek azt hihetik, hogy ez a parlament egy szeizmográf, amelynek meg kell éreznie, hogy mi történik odakint a néptömegek között, amelyekből kikerülnek azok a választók, akik a képviselőket beküldik ebbe a Házba. Egy valódi népképviseletnek valóban az a szerepe, hogy szeizmográf legyen s viszszaadja azokat a fájdalmakat és keserűségekéit, amelyek odalent élnek s ezek orvoslásáról gondoskodjék. De ha mi ide csak azért jövünk fel, hogy a bajok és fájdalmak elől a parlament kietlen Szaharájának homokjába dugjuk fejünket, (Eri Márton: Dehogyis! Először nincs is itt homok, másodszor nem is tudjuk a fejünket homokba dugni!) ha azért jövünk ide, hogy ennek a Háznak falai hangfogók legyenek számunkra, amelyek felfogják a lelkiismeretébresztő kiáltásokat, akkor azft hiszem, kellene, hogy legyen annyi bátorságunk, hogy ezt a szerepünket bevalljuk kifelé is és ne altassuk az embereket azzal, hogy a parlament képes és alkalmas arra, hogy ezeken a bajokon segítsen. A munkanélküliség egyre pusztítóbb lesz, egyre fertartóztaithatlanabb az , az áradat, amely elönt falut és várost egyformán. Aki ma még dolgozik is, az vagy nem tud, vagy nem mer vásárolni s ezzel rántja maga után az iparost és kereskedőt ugyanabba a nyomorúságba, amelyben a munkás, a falusi vagy a városi dolgozó van. Ilyen körülmények között tréfának, csúfolódásnak vagy gúnyolódásnak tűnik fel a Magyar Hét rendezése is, amely vásárlásra szólítja fel az embereket, vagy takarékossági nap rendezése, amely annak a garasnak félretételére szólítja fel az embereket, amelyet még nem is kerestek meg. Az a kenyéresata, amely . ülése 1930 október 27-én, hétfőn. 37 most odakint folyik, nemcsak azt mutatja, hogy van még néhány fillér engedni való a kiskereskedő áraiból, mert a kiskereskedő a legutolsó, aki abból a nagy harácsolásból, amelyet kartellek és nagyvállalatok csinálnak, valamit a maga számára kap; nemcsak azt mutatja, hogy ő még tudna egy-két fillért engedni az áraiból, hanem azt is mutatja, hogy a kisiparos, a kiskereskedő már mindenáron, bármilyen áron is szökni fog a hozzá eljutott árutól, hogy pénzt lásson, mert neki is boltbért és adót kell fizetnie s a rablógazdálkodás mintájára rablókereskedést kell neki folytatnia, hogy meg ne fulladjon abban a vásárlóképtelenségben, amely őt is éppen úgy (teszi tönkre, mint a munkanélkülit. En nem keresem — egy napirendi vitánál nincs is rá módom és alkalmam — mind ennek az okait. Nem keresem, hogy mennyi ebből a világjelenség és mennyi ebből a hazai mulasztások rovására írható dolog. Nem fogom most — nincs rá időm — itt tétemrehívni azokat az urakat, akik annakidején a bolettát megszavazták. Nem beszélek a kartellgazdálkodásról, amelynek legszebb példája az előbb is említett tejkartell munkálkodása. Nem beszélek arról, hogy kik fogják le a kormány kezét a kartellel szemben való eljárásnál és hogy mennyire ülnek benne és kik vannak benne a kartelligazgatós'ágokban. Csak a tényeket említem, azt, hogy falu és város ezen a télen egyformán valósággal orosz és indiai méretű éhínség elé néz, (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) mi pedig itt ülünk és 'tárgyalunk arról, hogy Farkas Istvánt kiadjuk-e ebben a perben, vagy hogy a Felsőházban a Tébe kapjon-e képviseletet, az a Tébe, amely a kartelleknek legfőbb patrónusa és haszonélvezője. A miniszterelnök úr azt mondotta a múltkoriban, hogy ebben az országban nincsen csőd. Kendben van, en is az?t hiszem, hogy ebben az országban még mindig van annyi ennivaló, hogy becsületes megosztással enyhíteni lehetne vele a nyomort. De nem társadalmi akciókkal, nem a lelkiismeret elaltatásával, a felelősség lerázásával! Először azért nem, mert ez a társadalmi akció nem elégíti ki a szükségleteket, mert lassú, mert karácsonyra akar adni, karácsonyra, amikorra a rongyos cipő, az éhség és a hajléktalanság már tönkretette a népesség nagyobbik felét, akkor is csak néhány kiválogatott, néhány szerencsés juthat hozzá. De nem tartom alkalmasnak azért sem, mert megalázó, mert a termelésből önhibáján kívül kiesett dolgozóit jótékony alamizsnára szorítja és köszönetet kell neki mondania azért, ami't az ő általa összehordott nagy vagyonok morzsáiból számára kiutalnak. A legfontosabb indokom azonban ezek ellen az akciók ellen az, hogy a nagy vagyon ebben a nyomorúságban is szűkkeblű és érzéketlen: 10—20 pengős adományokkal jelentkezik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Püspökök 50—80 pengőt adnak!) Azt kérdezi az ember, hogy van-e ezeknek az uraknak fogalmuk a pénzről egyáltalán., amikor tíz-húsz pengőkkel jönnek ide? A Futura például, amely az elmúlt esztendőben halálra kereste magát, 40 pengővel jelentkezik. (Kabók Lajos: Gyönyörű! — Eri Márton: Akkor nincs Futura, ha halálra kereste magát! Akkor megszűnt! — Zaj.) A Ganz Villamossági Bit, amely a nyáron több száz.munkást tett kenyértelenné, 80 pengővel jelentkezik és egészen bizonyos, hogy a 80 pengő megtakarítására újabb munkásokat fog kitenni, akiknek megtakarított béréből ezt