Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
Az országgyűlés képviselőházának 4-38. — Nagy zaj. — Jánossy Gábor: Igaza van a miniszter úrnak!) Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: De ezek között is differenciálnunk kell, t. Ház, mert vannak olyanok is, akiket csak abba a gúnyába bújtattak. Nem tartozik ugyan hozzám, de mert állandóan vádolják a kormányt, megmondom: tudomást szereztünk arról, hogy bizonyos helyről öltöztetik a munkanélkülieket, követelik, hogy levessék ruhájukat és koldulni járjanak, hogy mutassák Budapest népének: íme milyen nyomor van. (Zaj a szélsőbaloldaIon. — Kabók Lajos: Hát nincs nyomort!) Ez hivatalosan megállapítaitott. (Propper Sándor: Kik csinálják"?! — Peyer Károly: Ki csinálja ezt? — Rothenstein Mór: Halljuk a forrást!" — Gschwindt Ernő közbeszól. — Rassay Károly: Színház! Ön elhelyez minden munkanélkülit, akit én önhöz küldök? Holnaptól kezdve önhöz küldöm őket! — Gschwindt Ernő: Ha tudom, el fogom helyezni őket! — Nagy zaj,) Elnök: Kérem a^ képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. A honvédelmi miniszter urat illeti a szó! (Propper Sándor: Tessék csak a címet megadni, odaküldjük őket! — Strausz István: A vidéki napszámosok közt színházat játszanak!) Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Ház! Azt akarom mondani, hogyha vannak rokkantak, akiknek ellátásuk nincs.., (Propper Sándor: A forrást tessék megnevezni! — Farkas István: Ki az, aki ezzel visszaél?) Nein szokás az ilyeneket elmondani. (Propper Sándor: De nem szokás általánosságban vádolni sem! — Felkiáltások jobbfelől: Űgyis tudják! — Farkas István: Kik tudják? Dehogy tudjuk! A zsidók csinálták azt is vagy mások? — Nagy zaj. — Propper Sándor közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Propper képviselő úr! Tessék folytatni! Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Én már harmadik napja nagy türelemmel hallgatom az engem ostorozó képviselő urak. felszólalásait. Csak egyszer szakítottam félbe a tárgyalást, akkor is csak egy ténymegállapítással. Bár nem jövök ki a sodromból, méltóztassék megengedni, hogy egyszer nyugodtan elmondhassam én is azt, amit akarok. (Várnai Dániel: Nagvon katonás modor! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A rokkantaknak arról a részéről, akik,megérdemlik, van gondoskodás. Amennyiben nincs elég gondoskodás, Ernszt Sándor és én vagyunk olyan férfiak, hogy együttes erővel biztosítsuk a gondoskodás lehetőségét. (Kun Béla: Tíz év alatt meg kellett volna csinálni, hogy ne csak alamizsnát kapjanak!) De hogy visszatérjek a vitézségi érmesek kérdésére... (Várnai Dániel: Melyik rokkant az, aki megérdemli és melyik az, aki nem érdemli meg? — Zaj. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk! — Prbpner Sándor: Igen, tisztázni kell, melyik rokkant nem érdemli meg!) Elnök: Propper képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. r Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Természetes, hogy a hadseregben a : vitézségi éremmel kitüntetéseket elsősorban fogadjuk örömimel. Egyrészt behoztuk a negyven évi szolgálati időt, másrészt vissza akarjuk tartani azokat a tiszteket és altiszteket is, akik nagy hadi tapasztalatokkal rendelkeznek. (Helyeslés jobbfelől és a középen. ^ Strausz István: Azokat vissza kell hozni!) Kj> arany vitézségi érmes legénységi állományú egyént, hanines megélhetése, a magyar királyi honvédülése 1930 november 21-én, pénteken. 419 ség tárt karokkal fogadja. (Helyeslés.) Negyvennégyen folyamodtak eddig; harminketfcőt át is helyeztem; a többiekkel egyelőre nem tudtam foglalkozni, mert testi fogyatékosságuk miatt a hadseregben közvetlen tényleges szolgálatra használni nem lehet őket, de gondoskodni fogok arról, hogy a hadiiparral foglalkozó üzemeknél megfelelő elhelyezést találjanak. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ez meglesz, csak akkor merek majd átmenni a nagyezüst vitézségi érmesekre. Mert nagy felelősség terhel engem: egyrészt gondoskodnom kell arról, hogy a honvédség aktivitása megmaradjon, tehát bizonyos fiatalabb egyének bevonására szükség van, másrészt pedig a hadi tapasztalatokkal rendelkezőket kell visszatartani. Mind a két vonatkozás anyagi vonatkozás. Könnyelműen nem kívánok Ígéreteket tenni, mert nem 'szeretném, ha itt a Házban bárki is egyszer szememre vethetné azt, hogy meggondölaitlanul nyilatkoztam és nem tudtam betartani azt, amit Ígértem. (Szilágyi Lajos közbeszól.) Igaza van igen t. képviselőtársamnak: sok a nyugdíj, mert hiszen rendkívül nagy anyagi vonatkozása van. (Rassay Károly: Különösen amit külföldön költenek el!) Ennek a kérdésnek az a lényege, hogy az osztrák-magyar monarchia felbomlása, jobban mondva a trianoni szerződés következtében igen sokan, akik a megszállott területeken honosak, ide optáltak, mert itt érezték magukat jól. A magyar állam természetesen vállalta a kötelezettséget velük szemben. Viszonylagosan véve tehát, a magyar állam területéhez és teljesítő képességéhez képest igen nagy nyugdíj teherrel kell nekünk számolnunk. (Jánossy Gábor: Azokat kényszeríteni kell v hogy idehaza éljenek és itt költsék el a pénzt!) Ezzel 'talán be is fejezhetném ezt a kérdést, annál is inkább, mert komoly elhatározásom mint katonának csak egy lehet, hogy jogosan kielégítsem és honoráljam a katonai szolgálat terén szerzett érdemeket. Gondosan törődünk a hadsereg kérdéseivel, jól tudjuk azt, hogy a nemzet jövendőjének záloga ez a hadsereg (Ügy van! Ügy van!) és bármilyen kicsiny, kvalitása révén, — merem állítani — megfelel hivatásának. (Êljenzég és taps a iobboldalon és a középen.) Engedjék meg, hogy rátérjek törvényjavaslatomra. Azokra a kérdésekre, amelyek nem rám tartoznak és azokra a felszólalásokra, — nem veszik tőlem rossz néven — amelyeknek bizonyos választási ízük volt bizonyos tekintetben, hiszen a fővárosi választások előtt állunk, (Felkiáltások a baloldalon: Nem tudjuk! ' — Rassay Károly: Honnan tudja? A kollégája méz mindig titkolódzik. — Jánossy Gábor: A törvény előírja! — Elnök csenget) ezekre a kérdésekre nem kívánok kitérni, mert különben Sándor Pál igen t. képviselőtársam megint azt a kérdést intézné hozzám, hogy a miniszterelnök úr-e a politikai vonalvezetés irányítója, vagy én? (Kun Béla: Hát kicsoda? 1 » Erre már válaszoltam. Miről van szó ebben a törvény javaslatban? Az 1873 : II. te. egy a régi monarchia struktúrájához alkalmazott törvény. Logikus tehát, — s ezért hangsúlyozom ezt — hogy ezt a törvényjavaslatot is alkalmazza a jelenlegi Magyarország törvényes berendezkedéséhez. Arról beszélni tehát, hogy időszerű-e ez a javaslat vagy nem, nem lehet, mert kötelességem volt beterjeszteni. Mi volt a tendenciája az 1873:11. tc.-nek? Az, hogy a hadseregben kiszolgált altisztek a
