Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
Az országgyűlés képviselőházának 1*38. máskép, mint mi, tudom azt, hogy ő összefacsart lélekkel gondol a mai állapotokra és arra, hogy nem ő az, aki ezeket a dolgokat intézi, hanem egy más resszortba tartoznak ezek az ügyek. Ha azt akarják önök, hogy a nemzeti hálátlanságnak emeljenek szobrot, úgy kijelölöm à szobor helyét; hozzák a nép jóléti minisztérium elé, amely eddig esak igért és ezeket a legapróbb, legnyomorultabb exisztenciákat hagyta pusztulni. (Nagy zaj a jobholdalon és a középen.) Nem a népjólétet valósította meg, ellenkezőleg, a népnek minden nyomorát hagyta, hogy továbbra is nyomor maradjon. Miniszter úr, ilyen javaslattal jöjjön; ilyen javaslatot én még a miniszter úrral szemben is elfogadnék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következikl Fitz Arthur jegyző: Csik József! (Felkiáltások: Eláll a szótól!) Elnök: A képviselő úr nem kíván szólni. Kö vetkezik í Fitz Arthur jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Fejtegetéseimet Báracs Marcell igen t. képviselőtársam bevezető szavaiba kívánom kapcsolni. A képviselő úr rendkívül érdekesen és az én felfogásomat is visszatükrözően megállapította a hadsereg hivatását és kapcsolatba hozta ezt a hivatást a honvédelmi miniszter tisztségével. Én mondhatom, hogy ebben a Házban akkor is, amikor ellenzéken voltam, általában mindig tárgyilagos hangot ütöttem meg; ezt Sándor Pál igen t. képviselőtársam is mindig elismerte, valahányszor vitatkoztunk egymással. Én vérbeli katona vagyok; egész egyéni adottságom a katonás nevelésből adódik, de mikor ezt megállapítom önmagamról, ne méltóztassanak engem az egyoldalúság vádjával illetni azért, mert meggyőződésem szerint igazi katona és különösképpen vezető katona csak az lehet, aki a nemzet egész szellemétől van áthatva. (Űgy van! tfgy van! a jobboldalon.) Igazi katona és vezetésre hivatott csak az lehet, aki nem pártpolitikai szempontból, nem kicsinyes szempontókból, hanem a. nagy nemzeti érdekek szem előtt tartásával intézi azokat az ügyeket, amelyeket a nemzet rábízott. (Helyeslés jobbfelől.) Aki figyelhetné az én honvédelmi miniszteri működésemet az íróasztal mellett, ahol legtöbb időmet töltöm, megállapíthatná, hogy ebben a szellemiben működöm. Amikor a referensek, vagy csoportfőnökök kérdéseket tűznek napirendre, akkor nem a zsidó és keresztény szempont az, amely engem vezet, hanem az a magyar szempont^ amelynek képviseletére hivatva vagyok. (Elénk helyeslés jobbfelől.) A Házba is ritkán járok. (Rassay Károly: Mások is! — Derültség.) Megokolásom erre az, hogy nem kívánok pártpolitikával foglalkozni. Nemcsak az én pártom, amelyhez tartozni szerencsém van, hanem a többi pártok is követelték tőlem minduntalan a költségvetési vitákkal kapcsolatosan, r hogy a honvédelmi miniszter igyekezzék a pártpolitikai élettől távolmaradni. Amikor ezt leszögezem, meg kell állapítanom azt is, hogy addig, amíg a kormányban Bethlen István vezetése mellett résztveszek, nem én vagyok hivatott a politikai irányításra. Ezzel válaszolni kívánok Sándor Pál igen t. képviselőtársam feltett kérdésére. Éppen ezért, amiülése 1930 november 21-én, pénteken. 417 kor a miniszterelnök úr hivatalosan leszögezte az ő álláspontját, nekem ehhez hozzátenni valóm nincsen. (Jánossy Gábor: Természetes!) De nem várhatják tőlem, t. uraim, hogy férfiatlan módon visszavonuljak. Amit Kecskeméten mondottam, azt ma is fenntartom, mint Gömbös Gyula, (Várnai Dániel: Bosszul teszi!) de mint honvédelmi miniszter, alkalmazkodom a miniszterelnök úr álláspontjához. (Pakots József: tTj dualizmus! — Rothenstein Mór: Már tanult Bethlentől! — Baracs Marcell: Zwei Seelen und eine Brust! — Várnai Dániel: Van egy meggyőződés magánhasználatra is! — Zaj. — Elnök csenget.) A Vitézi Rend kérdésével szintén nem kívánok foglalkozni, mert egészen csodálatos, hogy Sándor Pál képviselőtársam és az összes szónokok követelik tőlem, hogy kizárólag a honvédelmi tárcával foglalkozzam és mégis felszólalásuk folyamán az összminisztérium majdnem minden kérdésével engem támadnak. Külpolitikai kérdéseket tesznek fel nekem, kulturális kérdésekkel kellene foglalkoznom, jogi kérdésekkel is, rokkant kérdéssel is, bár — ez áll legközelebb hozzám, — szeretném, ha ezt reám bízták volna. (Jánossy Gábor: Oda is való!) Ezidőszerint azonban ez a kérdés nem hozzám tartozik, hanem a népjóléti tárcához. (Fábián Béla: Talán lehetne a népjóléti miniszter úrral beszélni ebben az ügyben! — Várnai Dániel: Nem menne át a népjóléti minisztériumba miniszter úr?) Egyelőre jobban érzem itt magamat! T. Ház! Az általános védkötelezettség kérdésével is foglalkoznom kell, annál is inkább, mert ketten is felvetették ezt a kérdést. A trianoni szerződés megállapítja, hogy Magyarország miként rendezkedjék be katonailag. Valamennyien tudjuk, hogy az általános, védkötelezettség, vagy a, r zsoldos hadsereg dolga — akármilyen kérdésről van szó — a nemzet szuverenitásának ügykörébe tartozik. (Úgy van! jobbfelől.) De azok, akik lerögzítették a trianoni szerződést, akik rákényszerítették erre az országra, tudatosan tették s hogy a zsoldos hadsereget reánk oktrojálták, mert jól tudták, hogy a hadseregnek katonai vonatkozása mellett nemzetnevelő vonatkozásai is vannak és ez a kettő úgyszólván elválaszthatatlan. (Ügy van! jobbfelől.) Nem az én ügykörömbe tartozik erről a kérdésről nyilatkozni. A múlt költségvetési vitában máris állást foglaltam olyan értelemben, hogy a Ház óhaját tudomásulvettem és illetékes helyen tolmácsolója voltam ennek az óhajnak, vagyis annak, hogy, igenis, tegyük aktuálissá az általános védkötelezettség problémáját, (Jánossy Gábor: A nemzet óhaja!^ Az is igaz, amit a szónok urak megállapítottak és ami közbeszólás formájában is megállapítást nyert, hogy határozottan sokkal gazdaságosabb az általános védkötelezettség alapján megszervezett hadsereg, mint a zsoldos hadsereg. Csak egy példát mondok. Egy zsoldos hadseregbeli közkatona havi illetményeiből hat rendes sorbeli katonát tudnék fenntartani. Ezek azonban olyan kérdések, amelyek nem tőlem függenek és talán a Háztól sem függenek. (Jánossy Gábor: Ez a baj!) Ezek azonban mégis olyan kérdések, amelyeknek napirendentartása kizárólagosan a Háztól függ és én a magam részéről úgyis mint miniszter, úgyis mint magyar ember, örömmel fogadom, hogy különösen az ellenzék soraiból hangot adtak ennek a gondolatnak. (Helyesles jobbfelől.) 62*
