Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
Az országgyűlés képviselőházának USB. ülése 1930 november 21-én, pénteken. 405 den propaganda-törvény a hadsereg mellett, amikor úton-útfélen, az utcasarkokon hatalmas propaganda folyik a hadsereg ellen, amely propaganda csuk egyféle módon volna szerintem megszüntethető, egy megnyugtató, kielégítő, meleg szívű és szolidáris, kiadós rokkanttörvény meghozatalával. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) A látványok, a tények, a valóságok elől nem lehet elzárkózni. Az utcasarkok koldusai, ezek a csonka emberronosok, idegsokkos kéregetők, a magyar rokkant katonák, nemcsak a hadsereg ellen agitálnak, hanem ráirányítják a figyelmet arra az iszonyatos hálátlanságra is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon és jobbfeíöl.) amelyet az állam velük szemben állandóan elkövet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Bagóval fizeti őket! — Jánossy Gábor: És a társadalom is! — Zaj. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: A nemzet szégyene ez!) Valóban , ha látjuk az u teása rk ok rokkant koldusait, ha látjuk az idegsokkos kéregetőket. nem lehet elzárkózni annak az igazságnak felismerése és megállapítása elől, hogy két irtózatos vétket követtek el ezek ellen a rokkantak ellen. Először akkor, amikor kiküldték őket a frontokra, másodszor, amikor sorsukra hagyták őket. (Jánossy Gábor: Az nem volt vétek, a hazát védték! Micsoda beszéd ez!1 — Reisingcr Ferenc: Nem azt védték, az osztrák császárt védték! — Zaj.) Elnök: A képviselő urak maradjanak csendben! Reisinger képviselő úrnak most nincs joga beszélni, sem a többi képviselő uraknak. A képviselő urak egész eszmecseréket folytatnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Tessék csendben maradni. (Bárdos Ferenc: Magyarországnak nem állt érdekéiben a háború! — Strausz István! Nem is akarta! Reánk kényszeWtették! — Reisinger Ferenc: Ott kellett volna hagyni az osztrákokat! — Jánossy Gábor: Be*lesodródtunk! — Bárdos Ferenc: Mint Salamon a lakodalomba! — Zaj.) Várnai Dániel: Beszéljünk nyugodtan erről a kérdésről. (Zaj.) Elnök: Ha a képviselő urak nem maradnak csendben és nyugodtan s ha folyton zavarják a szónokot, kénytelen leszek erélyesebben fellépni. Várnai Dániel: De van egy harmadik nagy vétek is, van egy harmadik iszonyatos vétek s ez a hadiözvegyek és hadi árvák elhagy atottsájrában mutatkozik meg. (Ügy van! jobbfeíöl.) En mindezeknek a helyzetét igen sötét színekkel tudnám festeni, mindezeknek a helyzetét igen sötét, kemény vonalakkal tudnám itt felrajzolni és ha tudnám, ihogy .az illetékes szívekről leolvad a közömbösség jégpáncélja, meg is tenném; de azt látom ia tapasztaltakból, a tapasztalatok arra tanítanak, hogy hiába hoznám a legsötétebb színeket, ez mind nem segítene. (Jánossy Gábor: Nem volna hiábavaló!) Ismerjük az illetékesek gondolkozását, nyilatkozatait, ismerjük a valóságot, az elzárkózást, a tényeket, a ridegséget a rokkantakkal szemben (Jánossy Gábor: Majd megtörjük ezt a ridegséget!) és csak emlékeztetek arra, hogy erről az oldalról, a Háznak erről a szélsőbaloldaláról az esztendők során, a lefolyt esztendőkben ezer és ezer ostromot intéztünk a jéghideg szívek, a kormány közömbössége ellen a rokkantak érdekében, egy tisztességes rokkanttörvény meghozatala érdekében. (Jánossy Gábor: Mi is folyton sürgetjük!) Es mit látunk 1 ? Szilágyi L/ajos képviselő úr az előbb is említette azt a plakátot, amellyel most Budapest falait elárasztják. Budapest falairól a rokkantak most teljes joggal azt kiáltják le a város fülébe, az egész ország fülébe, a kormány ésaz önök fülébe is, hogy a kormány közömbössége és ridegsége koldusokká tette őket! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azt mondom tehát, hogy valami nagy tévedés történt itt >a sorrendben. Nem ezt az ellátási javaslatot kellett volna ilyen sürgősen propaganda, meg hasonló címek, ürügyek alatt idehozni. A sorrendi hibát kellett volna már régen kijavítani s az ellátási törvény helyett ide kellett volna hozni" a rokkanttörvényt, a rokkantjavaslatot, egy olyan javaslatot, amely azokat az igényeket, azokat a jogos követeléseket, amelyekkel a rokkantak előállanak és előállhatnak, kielégíti s minden tekintetben megnyugtató helyzetet teremt. Amíg ez a rokkanttörvény itt nincs, amíg a rokkanttörvény megnyugtatóan megoldva nincs, addig hiába itt minden propaganda,^ hiába minden csábítás és csalogatás, végkielégítéssel, igazolványokkal, állásokban való elhelyezésekre szóló bíztatásokkal, hiába minden Î (Propper Sándor: Jelvényeket már kaptak! — Reisinger Ferenc: Es egy ajánlottlevél díját havi járuléknak!) Nemcsak az a nagy hiba, a rokkantaknak nem az az egyetlen kifogásuk és nem az az egyetlen jogos panaszuk, hogy még nincs rok-, kanttörvény. Ezer és ezer panasszal, jogos panasszal léphetnek fel ama bánásmód ellen, amelyet a kormány velük szemben tanúsít. (Malasits Géza: A híres kapitalista társadalom! — Jánossy Gábor: Ügy van, a társadalom!) Tegnap itt rámutattak és én csak röviden ismételhetem, hogy a rokkantakkal szemben olyan lázító, olyan izgató, olyan provokáló eljárás folyik, amelyet nem szabad megengednünk, nem szabad tűrnünk» hiszen ezekkel szemben elhagyatottságukban a megértésnek, a belátásnak, a meleg szívnek politikáját kellene érvényesíteni, nem pedig azt, ami most történik, ami lázít, ami provokál, nemcsak .ia kormány ellen, hanem provokál mindenféle katonai szolgálat, mindenféle hadsereg, mindenféle védőrendszer ellen is, legyen az akár toborzás, akár általános hadkötelezettség. Megállapítottuk már többször, megállapították tegnap is s én csak megismételhetem, hogy itt most valóságos rokkantszitálás folyik. A törekvés az, hogy a rokkantállományt szűkítsék, minél kisebb létszámra nyomják le. Ennek egyik eszköze az, hogy a rokkantsági százalék erőszakos leszállítása folyik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: 75-ről 25-re! — Propper Sándor: Alkudoznak!) Jelentkeznek a rokkantak tömegével, azok, akik teljesen munkaképtelenek, akik nem 50, vagy 75, hanem 100%-os rokkantilletményre tarthatnának igényt, jelentkeznek 70%-os rokkantságukkal azért, hogy ez felemeltessék. Erre mi történik? Az a bizottság, amelyben orvos is működik — sőt az orvosé az első szó — megállapítja, hogy a rokkantszázalék emelésére szükség van. Erre megindul ez a megállapítás, ez az akta a bürokrácia útvesztőin, megindul ez az akta az irodákba, ahol olyan urak ülnek, akik semmiféle szociális érzékkel, semmiféle belátással ' nem bírnak. (Jánossy Gábor: Ezt általánosságban nem lehet mondani! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék e javaslat tárgyalásába személyes kérdést belevinni. Méltóztassék, a tárgynál maradni! Várnai Dániel: Nem is említem azt, amit tegnap Fábián képviselőtársunk említett, hogy olyan urak csinálják és intézik a miniszteriális
