Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-438
Az országgyűlés képviselőházának A38. gyen belőle törvény, ezzel megint lerovunk valamit a hadviseltség Jutalmazása szempontjából, (Rothenstein Mór; Nem sokat!) de ez ínég nem elég és figyelmeztetjük az igen t. honvédelmi miniszter urat, hogy ő reá kétszeres felelősség hárul, nemcsak azért, mert neki, mint volt katonának, sokkal több érzékének kell lennie, mint másnak az ilyen kérdések iránt, hanem azért is, mert ilyen kérdésekben a miniszter úrnak ellenzéke nincs, tehát minden ellenállás nélkül tudja a javaslatait ebben a Házban keresztülvinni. (Ügy van! balfelől.) Ha azt kutatom, hogy ez a törvényjavaslat jutalmazza-e a tegnap és tegnapelőtt annyit emlegetett vitézséget, akkor objektíve konstatálnom kell, hogy igen, ez is haladás, a vitézséget igenis, jutalmazza annyiban, hogy a Vitézi Rend tagjait előnyben részesíti. Ha azonban ezt konstatálom és ennek a törvényjavaslatnak szövegében azt a kifejezést olvasom, hogy «Vitézi Rend», akkor megengedi nekem az igen t. honvédelmi miniszter úr, teljesen hamis és téves állásponton van a honvédelmi miniszter úr akkor, amikor a Vitézi Rendet a Máltai Lovagrenddel vagy egyéb hasonló ''gyesületekkel egyvonalba állítja. (Ügy van! !Í szélsőbaloldalon.) A Vitézi Rend úgy keresztelte el magát, hogy a neve kötelez; ha egyszer egy rendet Vitézi Rendnek neveznek, akkor a nevében van egy nagy kötelezettség. Ha a Vitézi Renddel azt akarták elérni annak alapitói,' amit az igen i honvédelmi miniszter úr mond, akkor objektíve meg kell állapítani, hogy rosszul keresztelték cl a Vitézi Rendet. Méltóztattak volna ennek a rendnek egy más elnevezést adni. Nevezték volna Hungária, Hunnia, vagy akármilyen rendnek, csak Vitézi Rendnek nem, (Gaal Gaston: Keresztény Rendnek lehetett volna elnevezni!) ha szelektálni akart volna az igen t. miniszter úr és lia szelektálni akarnak vitézek és vitézek között. (Jánossy Gábor: Nem a név a fontos, hanem a szellem!) Amint azonban Vitézi Rendnek nevezték el ezt a rendet, attól kezdve ez az elnevezés kötelez. Ne méltóztassanak se bennünket, se más magyar állampolgárokat megtéveszteni akarni azzal, hogy ez a rend hasonlítható valamiféle egyesülethez. Nem hasonlítható, a maga specialitásánál fogva nem és^ ha egyszer az igen t. honvédelmi miniszter úr olyan törvényjavaslattal jön elénk, amelyben ez a Vitézi Rend szerepel, akkor ezzel a javaslatával már teljesen és tökéletesen meg van cáfolva, meg van döntve a miniszter úr álláspontja, mert ha egyszer tőlünk, a nemzet törvényhozásától azt méltóztatik kívánni, hogy szavazzunk meg újabb kiváltságokat, újabb előnyöket a Vitézi Rend tagjainak, akkor már nem áll meg az az álláspont, amelyet .az igen t. honvédelmi miniszter úr nagy csodálkozásomra — hangsúlyozom, hogy nagy csodálkozásomra — legutóbb Kecskeméten kifejtett. T. Képviselőház! Mindig attól várja az ember a legnagyobb elismerést, aki ismeri a teljesítményeket. Egy vitéz a legnagyobb elismerést a másik vitéztől várhatja el. De ha a vitézek maguk között nem honorálják egymás vitézségét, akkor mit várjanak a civiltől, mit várjanak a mögöttes országrészben tartózkodott emberektől? Leginkább egymástól várhatják el, ebből kifolyólag a Vitézi Rend törzskapitányai, akik az Országos Vitézi Szék határozatait hozzák, tulajdonkeppen önmagukkal jönnek ellentétbe akkor, amikor olyan álláspontot foglalülése 1930 november 21-én, pénteken, 401 nak el, hogy vitéz és vitéz között különbséget tesznek. T. Képviselőház! A legnagyobb ostobaságnak tartottam mindig, ha valaki à Vitézi Rend ellen szót emelt, (Sándor Pál: Ügy van!) a Vitézi Rend ellen szót, emelni nem lehet. (Sándor Pál: Ügy van!) A Vitézi Rendet üdvös intézménynek tartja minden jó hazafi. De ugyanakkor, amikor keblére öleli, annál inkább érdeklődik iránta, annál inkább figyeli és : nézi, hogy vájjon ennek a Rendnek az összeállításában, a Rend tagjai 'közé való felvételében uralkodik-e az emberi osztó igazság és nézi az embert, hogy a nemzet jövője szempontjából, egy jövendő honvédelem szempontjából (Ügy van! a jobboldalon.) vájjon helyes-e az az álláspont, amelyet a Vitézi Szék törzskapitányainak álláspontja jelent. Mert itt élesen szembe kell állítani egymással a miniszterelnöki álláspontot s a vitézig törzskapitányok álláspontját. Az igen 1. 1 honvédelmi miniszter úr nyíltan, férfiasan, bátran, úgy, ahogy szokott, a vitézi törzskapitányok álláspontja mellett szögezte le magát. Engedje meg, hogy én homlokegyenest ellenkezőleg a miniszterelnök úr álláspontját tegyem magamévá és leszögezzem, hogy az ország lakosságának 99%-a a miniszterelnök úr álláspontján van, és szemben áll az igen t. honvédelmi miniszter úr álláspontjával. A miniszterelnök úr kioktatott mindenkit, hogy ő a honvédelmi miniszter urat csak resszortja keretében figyeli, úgy bírálja és a -barátságot abszolúte nem hajlandó neki felmondani, mert hiszen a resszortja tekintetében bizalommal viseltetik iránta. En is egyedül és kizárólag a resszortja működésében figyelem az igen t. honvédelmi miniszter urat, de a resszortja érdekében, a honvédelem érdekében kárhoztatom elfoglalt álláspontját. Engedje meg az igen t. honvédelmi miniszter úr, a miniszter úrnak minden szava, minden tekintete és mozdulata egy célt kell, hogy szolgáljon: ennek az országnak honvédelmi érdekeit. Ennek az országnak honvédelmi érdekeit pedig nem szolgálja az az álláspont, amelyet az igen t. honvédelmi miniszter úr Kecskeméten kifejtett. Én nem megyek bele olyan játékba, hogy a honvédelmi miniszter urat a miniszterelnök úr ellen vagy viszont ugrasztani próbáljam; ,azt hiszem, ez hiábavaló is volna. Mondom, ilyen kérdéssel nem foglalkozom. Ellenben én is figyelem a miniszter urat, s a miniszter úr száz százalékos támogatásomat bírta és élvezte ezideig minden honvédelmi (kérdésben, de ebben a kérdésben fel 'kell emelnem tiltakozó szavamat az elíen, amit az igen t. honvédelmi miniszter úr kecskeméti nyilatkozatában kijelentett. Minderre tegnap mintegy ráduplázott az igen t. miniszter úr annak publikálásával, hogy egy arany vitézségi érmes tartalékos zászlóst azért nem "aktiváltat ott, mert a házassága nem részesült egyházi áldásiban. Az igen t. honvédelmi miniszter úr legjobban tudja, hogy én, mint aktív katona jól tudom, és ismerem a szabályzatokat; ismerem úgy, mint ő a nősülési szabályzatot, éppúgy, mint a hadseregben érvényes ide vonatjkozó rendelkezést és jól tudom, hogy van egy rendelkezés, amely megköveteli minden aktív hatoniatiszttől, (Pakets József: A régi monarchia idejében!) hogy a polgári házasságkötésen kívül egyházi lag is áldassa meg a frigyét. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ezt nemesak hogy nem kifogásolom, (Jánossy Gábor: Nem is lehet!) de a lehető leghelyesebb intézkedésnek tartottam mindig és ! S 60* v