Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-437

394 Az országgyűlés képviselőházának U37. polgári gondolattal, vagy demokratikus gondolattal szemben Oroszországban már megtöltötték a Manlichereket, amikor Oroszországban már indulásra készen állanak az ágyúk, amikor már fejünk felett repülnek az orosz repülőgépek, amikor egész Európa minden városában ott ülnek az orosz hadsereg hírszerző különítményei és amikor a polgári gondolat ellen már egész Európáiban megindultak az orosz bolseviki gázhullámok azért, hogy kinyissák azokat a kapukat, amely kapukon a bolsevikiek akarnak Európába benyomulni. Ilyen körülmények között, amikor egész Európában a polgárig gondolat híveinek összefogására volna szükség, a polgári államok között őrült rivalitás és harc folyik, olyan vámháború, amelyből senki a világon nem tudja, mikor fog kirobbanni az f a tényleges világháború, amely azután Európa végét jelentené, hogy a véfbajos Európa örököseként felléphessen &

r bolsevizmus, amely pillanatnak elk öv étkezését várja és hirdeti minden beszédélben Oroszországnak minden hivatalos politikusa. T. Képviselőház! Ha ez a helyzet Európában, akkor egy ilyen katonai törvényj; avaslat/ j előterjesztése alkalmával, amikor mindnyájunknak egyetlen-egy törekvésünk kell hogy legyen, hogy a nemzeti államot erősítsük és a polgári gondolatot erősítsük, azt kell kérdeznünk: mi ezt mondjuk, ezt hirdetjük, de mit tettünk azért, hogy ezt a gondolatot tényleg valóra váltsuk, mit tettünk azért, hogy ebben az országban az ellentéteket elsimítsuik, mit tettünk azért, hogy ebben az országban ne legyenek olyan helyzetek, amelyek ennek az egységes nemizeti polgári frontnak megalakulását lehetetlenné teszik? Ha végignézünk mindenen, > ami ebben az országban történik, akkor — sajnos — keserűséggel kell megállapítanunk, hogy itt sok helyen még a mai napig sem változott meg a mentalitás, és nem egy magasabb szempont a vezérlő elve és irányítója annak a politikának, amely itt ebben az országban uralkodik. Gsak rá kell mutatnom... (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: »Szabad a képviselő urat egy pillanatra félbeszakítanom?) Csak méltóztassék! (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Dankó nem azért nem lett felvéve, mert zsidó a felesége, hanem azért, mert egyházilag nincs megesküdve vele! — Zai és felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) T. miniszter úr, egyházilag ezért nem lehetnek megesküdve ... (Pakots József: Hát a polgári házasság? — Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: A hadsereg az egyházi esküt követeli! Ez megegyezik az én egésiz konzervatív világnézetemmel! — Várnai Dániel: A hadsereg fütyüljön az egyházra és tartsa be az állam törvényeit! Micsoda beszéd ez? — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Törvény-e a polsári házasság, vagy nem? — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fábián Béla: Erre most azt válaszolhatnám a miniszter úrnak, hogy Magyarországon kötelező polgári házasság van, de nem ezt válaszolom, hanem azt kérdezem, hogy mit csináljon az a szerencsétlen ember, (Gömbös Gyula bonvédelmi miniszter: Ez az előírás! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) aki a házasságát, azért, mert zsidólányt vett el, képtelen megáldatni egyházilag. Leihetetlen az, hogy az az ember, aki a harctéren a hazának szolgálatot teljesített, azért, mert pap nem áldja meg a házasságlát, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) elüttessék attól a lehetőségülése 1930 november 20-án, csütörtökön. tői, amelyet a miniszter úrnak egy rendelete biztosít. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék, t. miniszter úr, válaszolni erre a kérdésemre: m. kir. miniszter lehet-e valaki, akinek zsidó a felesége? (Felkiáltások a jobboldalon: Lehet! — Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Ügy látom, lehet! — Derültség és zaj. — Elnök csenget.) M. kir. miniszter tehát lehet, az ország sorisára döntő befolyással; lelhet egy olyan ember, akinek zsidó a felesége, de vitéz nem lehet olyan, akinek zsidó a felesége. M. kir. miniszter lehet valaki, akinek zsidó az anyja, de vitéz nem lehet valaki, akinek zsidó az, anyja. (Gömbös Gyula honvédelmi miniszter: Semmi Iköze a kettőnek egymáshoz! — Szilágyi Lajos: Püspök is lehet!) Igen, püspök is lehet, akinek zsidó az anyja, (Sándor Pál: Pápa is!) de vitéz nem lehet. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek. Fábián Béla: T. Képviselőház! Kénytelen vagyok visszatérni arra a gondolatra, amely nekem igenis, ha szabad így kifejezni magamat, Steckenpférdem. (Jánossy Gábor: Magyarul: vesszőparipám!) En ebben az országban állandóan a bolsevizmus ellen harcoltam, már akkor, amikor ebben az országban még senki sem tudta, hogy mi a bolsevizmus, s már akkor törekedtem ezt az országot felvilágosítani arról, hogy az micsoda. Azt mondhatnám a miniszter úrnak és a miniszterelnök úrnak tegnapi beszédére, hogy egy polgári államban nem Dsingizkhán államban és nem egy bolseviki államban, hanem egy polgári államban az alapelv az erkölcs és az igazságosság kell, hogy legyen. Amelyik polgári állam kirúgja maga alól az erkölcs és az igazságosság alapelveit, az a polgári állam szálláscsinálója a bolsevizmusnak. Most méltóztassék elképzelni, hogy micsoda erkölcsi igazság az, akármilyen címlet alatt is történjék, hogy az egyik arany vitézségi érmes nem részesül olyan elbánásban, mint a míálsik, hogy az egyik legnagyobb kitüntetéses nem részesül olyan elbánásban, mint a másik. Én igazat adok teljes mértékben a miniszterelnök úrnak abban a tekintetben, hogy a harctéri szolgálat mellett tekintetbe kell venni a vitézi rendbe való felvételnél azt is, hogy az illető a forradalmak alatt milyen magatartást tanúsított, hogy a forradalmak alatt megállt-e keményen a magyar nemzeti gondolat melleitt. Mert igenis magam is vallom, hogy az az ember, aki a forradalmakban, a bolsevizmusbian aktív részt vett, ki a bolsevizmus propagandájíát ebben az országban elősegítette, lett légyen bárminő vitéz a harctéren, nem méltó arra, hogy ettől a nemzeti államtól külön kitüntetésben részesüljön. (Helyeslés a jobb- és a báloldalon.) De ha ez mind nem áll meg, és ha az a szituáció, hogy valaki a harctéren^ hazájával szemben kötelességét bátran, keményen úgy teljesítette, hogy I. Ferenc József, az osztrákmagyar monarchia császára és királva méltónak tartotta arra, hogy a legnagyobb kitüntetéseket tűzze a mellére, .akkor én, mint volt katona nem bírom megérteni azt, hogy ez a kis Magyarország, amelynek sokkal nagyobb szüksége van a vitézség érmek és a vitézségi gondolat nieanuitalmazására, mint volt a császári Ausztriának, hogyan engedheti meg magának azt a luxust^ hogv az igazságosság legelementárisabb érzését kirúgj cl :

3/ lába alól. T. Ház! En fenntartottam és fenntartom mindig az összeköttetéseimet nemcsak azok-