Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-437
Az országgyűlés képviselőházának ^87, i kormányzatnak is tekinteni a falvakra, amelyekbe a rádió is a fővárosból viszi ki az elektromos hullámokat, de megfordítva az elektromos hullámok nem jönnek vissza a fővárosba. Az a nép nem kíván munkanélküli segélyt, nem kíván ingyenebédet, de munkaalkalmat kér, s ha ezt a munkaalkalmat megkapja, akkor a hazáinak továbbra is a legerősebb fajtája marad, amely adót, pénzt és vért is áldoz a hazáért. (Ügy van! Ügy van!) Miután a törvényjavaslatban a földmívelésügyi miniszter úrnak • minden jószándékát benne látom ebben az irányban, a javaslatot & részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és helyeslés a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Képviselőház! Csak egykét percre kívánom a t. Ház figyelmét lekötni. Teljesen csatlakozom Sehandl Károly t. képviselőtársam felfogásához, mert tényleg sokszor tapasztaljuk, hogy nálunk — amint Gaal Gaston t. képviselő úr is megemlítette — minden nolitika. Ha itt politikai íkérdésről van szó, akkor nagy az érdeklődés. Sajnos azonban, még ebben a gazdasági nyomorúságban és krízisben sincs meg a gazdasági kérdések iránt az az érdeklődés, amelyet iaz ország agrártársadalma joggal elvárhatna. Egyáltalában azt látom, hogy a lelkeken gazdasági téren is bizonyos defetizmus vesz erőt. Amikor például a kisgazda lelkében elértük hosszú esztendők munkája által, hogy rávettük arra, hogy a többtermelés eszméjét magáévá tegye, ma vannak talmi apostolok, akik azt hirdetik, hogy minek termelne többet, hiszen így sincs. ára a gabonának. Pedig ez tisztám tévedés és hamis beállítás, mert ha rossz az ár, annál inkább érdeke a gazdának, hogy földjén több mázsa teremjen és ha rossz ára van a tejnek, annál inkább érdeke, hogy olyan tehenet tartson, amely nem három liter, hanem 10—16 liter tejet ad. Itt van a kulcsa annak, hogy Dánia miért tud versenyezni a bécsi piacon f a mi vajunkkal, mert náluk már rossz f tehén az, amely csak 16 liter tejet ad, míg nálunk a gazda még mindig megelégszik egy hat liter tejet iadó tehénnel. Éppen ezért hiba volna akkor, amikor a földmívelésügyi kormány pozítiv akcióval jön, amely egyrészt levezeti falun a munkanélküliséget és kenyeret biztosít a földmíves napszámosnak, másrészt pedig termelő területté tesz eddig terméketlen területeket, ezt a kérdést is e szempont szemszögéből bírálni, mert bizonyára lesznek ilyen terméketlen kritikusok, akik azt mondják, hogy minek ma vadvizet lecsapolni, amikor még a termőföld sem biztosítja a termelés prosperitását. Egy földmívelésügyi kormányt nem vezethetnek momentán bajok az ő elgondolásában. Igenis helyes az elgondolás, amikor azt mondja, hogy művelés alá kell vonni minden arra alkalmas területet. Éppen ezért ebből a szempontból örömmel üdvözlöm a javaslatot. De egyben tartozom a miniszter úrral szemben egy kötelességgel is. A mai gazdasági krízis és a nyomán fakadó nyugtalanság nagyon alkalmas arra, hogy bizonyos politikai demagógia elkenjen mindent, még azt is, amit pártkülönbség nélkül mindenki jónak tart és kell, hogy jónak elfogadjon. Ez a javaslat is ilyen tisztára gazdasági javaslat, és ezt a javaslatot nem lehet egyik oldalról sem kifogásolni. Egy közbeszólás hangzott el, amely szerint lése 1930 november 20-án, csütörtökön. 379 mindennek már négy évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Mi négy évvel ezelőtt sem feküdtünk a fülünkön, hiszen a nagy vizekre 53 millió pengőt, ezekre a kis vizekre pedig 3 millió pengőt fordítottunk. Azonban mindennek megvan a maga sorrendje és ideje, különösen akkor, amikor a pénzügyi lehetőségektől függ, hogy a nagy kérdések után a kis kérdések is rendeztessenek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Amire céloztam előbbi mondatomban, az a Lajta szabályozása. A Lajtával 50 esztendőn keresztül állandóan foglalkoztak. Ankéteztek, gyűléseztek, de soha dűlőre nem jutottak. Le kell szögezni, hogy ez a kormány, amely a legnehezebb gazdasági időkben intézi az ország dolgát, módot talált arra, hogy a Lajta szabályozását keresztülvigye. Az osztrák kormány kiküldöttei éppen a napokban nézték meg ezeket a munkálatokat és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a Lajta-szabályozás eddigi teljesítményeiről, egyrészt arról a tempóról, amelyben a munkálatokat keresztülvitték, másrészt arról az olcsóságról is, amellyel ezt a munkát megcsinálták és a látottakon elindulva, a maguk részéről is szabályozni fogják a Lajtát az egész vonalon. En arra kérem a földmívelési kormányt, mintán a Lajta-szabályozás még befejezve nincsen, viseltessék olyan megértéssel a kérdés iránt, mint eddig és karolja fel a Lajta-szabályozás ügyét olyan hathatós támogatással, mint tette eddig. T. Ház! Csak egy mondatban, de érinteni kívánom azt a kérdést, amely a legutóbbi időben merült fel és ez: a Fertő rendezésének kérdése. A Balaton mellett a Fertő volt legnagyobb tavunk. Sok tekintetben a Balatont is felülmúlja, mert vize gyógyhatású, és sajnos, mégis aztkell konstatálni, hogy a Fertő iránt addig, amíg a mienk volt, magyar részről bizony igen kevés érdeklődés mutatkozott, pedig ott Bécs közelében hatalmas idegenforgalmat csinálhattunk volna; e helyett hozzáláttunk egy félmunkához, se le nem csapoltuk, se meg nem töltöttük vízzel, pocsolya lett a Fertő. Most a helyes oldalon fogják meg a Fertő rendezésének kérdését. Eddig tudniillik mindig azon volt a veszekedés, hogy a Fertőnek a nyugati partja termékeny föld, a legjobb búzatermő föld, — a bánáti földekkel hasonló erejű földek vannak a Fertő sopronmegyei partján. Míg a mosonmegyei part bizony szikes. Itt ütköztek össze az érdekek. Az ottani birtokosok közül az egyik rész azt szerette volna, hogy víztelenítsék azt a területet, hadd vethessék ők be búzával, a másik rész pedig éppen ettől félt és szerette volna a vizet megtartani. T. Ház! En úgy látom, hogy most helyes mederbe terelődött az egész kérdés, tudniillik ezt a nyugati részt egy kereszttöltéssel el akarják zárni a Fertő északi és keleti részétől, amazt meg akarják tölteni vízzel, emezt pedig vízteleníteni. Ez a helyes megoldás. Ez megmenti egyrészt a ruszti szőlők borát, mert hiszen a bor minőségére is feltétlenül behatással van a párás levegő és a klíma, másrészt pedig ezáltal mívelés alá lehet fogni azokat a területeket, amelyek tényleg a magyar föld legzsírosabb területei közé sorozódnak. En a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívom erre & kérdésre és miután úgy látom, hogy az érdekeltek megegyeztek, semmi akadálya nincs annak, hogy ez a kérdés megoldást nyerjen, annál is inkább, mert osztrák részről is a legnagyobb megértésre talál ez a terv. T. Ház! En csak ezt az egy-két megjegyzést óhajtottam tenni ehhez a kérdéshez. El56*
