Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-437
370 Az országgyűlés képviselőházának 4-37, De ha a dolog közgazdasági részét nem is vennénk egészen úgy figyelembe, mint aihogyan 1 figyelembevenni kötelességünk, akkor is törekednünk kellene ezeknek a patakoknak szabályozására szociális szempontból, munkaalkalmak teremtése szempontjából. (Ügy van! jobbfelöl.) Mert amikor munkanélküliségről, kereseti lehetetlenségről beszélünk, ne méltóztassanak a munkanélkiüliek alatt csak a városiban jól megszervezett munkanélküli tömeget érteni, hanem azokat a f öldmívelő munkásszegényéket is, akik csendben ott nyomorognak a falusi kis kunyhóban. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezek mindenesetre megérdemlik a kormányzat gondoskodását éppen úgy, mint nagyobb igényű, jobban megszervezett városi magyar testvéreik. Ha tehát itt a kormány nem riad vissza az áldozatoktól, beruházásokat eszközöl, építkezéseket rendez, mennyivel indokoltabb, hogy a falusi munkás népess égnek is adjon munka és kereseti lehetőséget, annál is inkább, mert ez a befektetés szerintem 'hasznosabb, megtérül a többtermelésben, azonfelül pedig úgyszólván utolsó fillérig azt a célt szolgálja, amelyre irányoztatott: a munkanélküliség eltüntetését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Az építkezésekkel és egyéb beruházásokkal lehetővé tesszük, hogy a kartell fenntartsa magas árait, mert újabb és újabb megrendeléseket kap, ezáltal a vállalkozói hasznok szintén megmaradnak, csak talán valami 20—30%-ra lehet becsülni azt az összeget, amely arra a helyre jut, amelyre az egész kiadás szánva volt: a munkanélküliség enyhítésére. Ezzel ellentétben a vízszabályozásnál úgyszólván az egész összeg a munkanélküHság elhárítására és a kereseti lehetőségek előállítására szolgál. • A munkanélküliséggel kapcsolatba hozom ezt azért, mert nem engedem át a gondoskodást a mélyen t. szociáldemokrata baloldalnak. Én is vagyok olyan munkás és testvéri érzelmű ember, mint akármelyikőjük, aki ott ül, én is vallom azt, hogy aki itt született, itt él és becsületesen dolgozni akar, annak joga van a tisztességes megélhetéshez, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) de nem megyek odáig, mint ami most itt divatba kezd jönni, hogy nem öntudatos proletárokat, hanem erőszakosan kéregető koldusokat akarnak nevelni, mert hiszen koldulási engedélyért ostromolják már a polgármesteri hivatalokat, hanem igenis, munkaalkalmakat teremteni, a munka után becsületes fizetést adni, a becsületes munkával a tisztességes megélhetést lehetővé tenni: ez a mi pártunk programma a, igen t. szoedáldemokratapárt! (ügy van! Ügy van! a jobboldalon. -í- Rothenstein Mór: Papíroson! — Váry Albert: A gyakorlatban is mindent elkövetünk!) Ezt mi a gyakorlatban is véghezvisszük s talán éppen ez lehet az oka annak, hogy a mi oldalunkon mégis kissé csendesebbek a viszonyok, mert az izgatásokban nem tudjuk önöket követni; ha talán akarnók, akkor sem tudnók önöket utolérni, de a segítés módját keressük és azt nagyon sokszor meg is találjuk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mindezeket egybevetve, kérem a„z igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet most örömmel megszavazunk, ne váljon látszattörvénnyé, (Váry Albert: Ügy van!) hanem azt vigyük be az életbe azonnal és segítsünk vele mindegyik téren, amint említettem, úgy közgazdasági, mint szociális téren. Nem szeretném, ha hoznánk itt egy törvényt, amely úgy intézkedik utolsó szakaszában, hogy életbeléptetéséről a minisztérium ülése 1930 november 20-án t csütörtökön. gondoskodik. Nem szeretném, ha húznók-halasztanók ennek ,a, szerintem hasznos törvénynek életbeléptetését, hanem minél előbb mondaná^ ki a minisztérium az életbelépését. Azt szeretném, hogy ami benne van, amiket ennek a törvénynek segítségével meg lehet valósítani, azokhoz a munkálatokhoz haladéktalanul fogjunk is hozzá. Leghasznosabb befektetés az, ha munka; alkalmakat teremtünk s ezzel termő területté tesszük a most haszontalan területeket. T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak vitája, amelyben, sajnos, csak erről az oldalról vesznek részt a képviselők, egyenesen rácáfol Kabók Lajos igen t. képviselőtársamnak a tegnapelőtti napirendi vitánál tett ama kijelentésére, amikor az elnöki napirendi javaslatot ellenezvén, azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat sem nem sürgős, sem nem fontos, sem nem hasnos s valóban csak úgy ráncigáltatott elő. Erről a javaslatról azt állítani, hogy nem is sürgős, nem is fontos, nem is hasznos, anynyit tesz, mint a falusi nép nyomorát nem ismerni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) erre pedig azt kell mondanom, hogy: a susater maradjon a kaptafánál. (Ügy van! a jobboldalon.) Aki nem ismeri a falusi nép nyomorát, nem ismeri annak buját, baját, az ne kívánjon annak élére állani és azokat a táborába édesgetni. Mindezt csak az tegye, aki a nép gondolkodását ismeri. Maradjunk meg a magunk portáján, kiki a maga portáján seperjen csak és ki mihez nem ért, ahhoz ne fogjon hozzá, mert ki minek nem mestere, gyilkosa az annak, tartja a régi közmondás. (Ügy van! a jobboldalon.) A falusi nép dolgát teljes megelégedésre el fogjuk majd mi intézni, nincs szükség idegen beavatkozásra. Annak a reményében, hogv a kormány, különösen az igen t. földmívelésügyi miniszter úr valóiban meg is tesz mindent s gondoskodni fog ennek a törvénynek életbeléptetéséről, a szükséges összeget megszerzi s^ rendelkezésre bocsátja, ezt a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslég a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Schandl Károly! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Fitz Arthur jegyző: Néppel Gyula! Neppel Gyula: Mélyen it. Képviselőház! Mindenekelőtt megelégedéssel állapítom meg, hogy ezt a törvényjavaslatot a Ház lelkes hozzáértéssel és kellő méltánylással támogatta. Meg is érdemli ez a törvényjavaslat ezt, mert hiszen itt elsősorban arról van szó, hogy a mezőgazdaságot ^segítsük és a munkanélküli nyomort enyhítsük. Magas színvonalú beszédek hangzottak el kellő szakértelemmel, s amikor a leszűrt tanulságokat mérlegeljük, kénytelenek 1 " vagyunk megállapítani azt is, hogy ennél a lépésnél, ennek a törvényjavaslatnak a pontjainál, nem szabad megállanunk. Én számtalan esetben, ^bizottsági üléseken, pártértekezleteken kifejezést adtam annak a felfogásomnak, hogy a vízszabályozási kérdéseket állami feladattá kell tenni, állami feladat körébe kell vonni azért, mert hiszen a mai helyzetben az egyes vizitársulatok, ha meg is teszik a maguk kötelességét, de. nem olyan mértékben és nem úgy teszik meg, Ihogy ezzel a »célt kellőleg biztosítanák. En tehát ezt a törvényjavaslatot erős és hatalmas lépésnek tartom abban az irányban, hogyha majdan elkövetkezik az az idő, amikor az ország helyzete megengedi, igenis állami feladattá tegyük a vízszabályozást és minden ehhez hasonló kérdést. Jól tud-
