Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának 1*86. ülése 1930 november 19-én, szerdán. 367 a maga reszortja körében a felekezeti egyenjogúságra vonatkozó törvényt az egész vonalon respektálja és nem tudok arról, hogy akár képviselőtársam, akár bárki ezen a- téren, neki jogos szemrehányást tehetne. Mert neki egy resszort van gondjaira bízva és e resszort keretében a közigazgatást, a kormányzást úgy kell vezetni, hogy az a törvényeknek teljes mértékben megfeleljen. Azt, hogy t. barátomnak politikai kijelentések terén lakatot tegyek a szájára, (Derültség-) nem követelheti tőlem senki, sem az igen t. Képviselőház, sem képviselőtársain, kijelentéseiért ő személyében felelős és hiszem is, hogy vállalja értük a felelősséget, (Ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert hiszen egy kormány kebelében vannak férfiak, akik sok detail kérdésben nem értenek egyet. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hiszen ennek a kormánynak kebelében is ülnek legitimista miniszterek és szabadkirályválasztó miniszterek, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ülnek olyan miniszterek, akik a zsidókérdésben így gondolkoznak és olyanok, akik máskép gondolkoznak, de azért meg tudjuk érteni és meg kell hogy értsük egymást (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) a politikai vonalvezetés irányában, és t. képviselőtársam bízza reánk, hogy én Gömbössel egyetértsek azon a téren, amely fontos és lényeges, és meghagyjam mindenkinek szabadságát a nyilatkozatok tekintetében, amennyiben azokért az illető személyében felel. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Sándor Pál képviselő úr kíván szólni. Sándor Pál: Azt hiszem t. Képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a parlamenti életben a t. miniszterelnök úr felszólalása nóvum: egy miniszterelnök, aki elítéli azt, amit miniszítere mondott (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Nem értek vele egyeit!) és úgy állítja oda, mint a miniszter úr saját privát véleményét, de azért addig akarja őt helyén tartani, amíg, mint honvédelmi miniszter megfelel — amit én hiszek is, hogy mint honvédelmi miniszter megfelel. — Nem hiszem, hogy a parlamentek életében valamikor is bármely országban megtörtént volna ahhoz hasonló, ott, ahol szolidaritás van egy kabinetben, hogy a honvédelmi r

miniszter^ úr kiszólását a miniszterelnök elítéli, de őt egyszersmind keblére szorítja. (Zaj.) Mondom, ez eddig még nem fordult elő. (Br. Podmaniczky Endre: Nem írja alá, amit mondotí!) Ez a nóvum a XX. század vívmánya. Nekünk ezt tudomásul kell vennünk, ez ahhoz a mentalitáshoz tartozik, amelyhez mi, sajnos, nem tudunk hozzászokni. A t. miniszterelnök úr argumentációjában más hiba is van. Nekünk nincs kifogásunk az ellen, hogy ahol a megbízhatóság tekintetében kétely van, ott ne vegyék fel az illetőt a vitézi rendbe, de bocsásson meg a t. miniszterelnök úr, azok a 'tisztek, akik a mi ármádiánkat vezették és egyszersmind zsidók, akik soha részt nem vettek sem a forradalomban, sem a bolsevizmusban, azok sem megbízhatóak, azok sem valók a vitézi rendbe? (Zaj.) Bocsánatot kérek, nagyon szeretném tudni, hogy ha véletlenül Podmaniczky báró zsidó volna (Rothenstein Mór: Isten mentsen!) és érdemeket szerzett volna, hogyan érezné magát, ha tele ordókkal és elismerések birtokában nem vennék fel a vitézi rendbe? (Br. Podmaniczky Endre: En nem is gondolok arra, hogy zsidó volnék! —' Derültség.) Mondom, szeretném tudni, hogyan gondolkodnék akkor. Nem értem, hogy egy volt katona így gondolkozik kollégáival szemben, akik véreztek a háborúban. Ez teljesen érthetetlen előttem. En nem vagyok marxista, velem nem kell így beszélni. Mi már megszoktuk az antisemitizmust, t. Képviselőház. 1848-ban, amikor a zsidó vitézek harcoltak az osztrákok és az oroszok ellen, fosztogattak Pesten a zsidók házaiban. Mondom, mi ezt már megszoktuk. Nem újdonság ! előttünk az, amit most hallottunk. De, hogy a miniszterelnök^ úr felszólalása el fogja-e érni a maga hatását azokon a területeken, ahol a miniszterelnök úr hatást akar elérni, azt már nem hiszem. Köszönettel nyugtázom azt, amit a zsidókról, a tisztességes zsidókról mondott — mert a keresztényeknél sohasem mondják azt, hogy «a tisztességes keresztény társadalom». (Zaj. Br. Podmaniczky Endre: Nagy tévedés! — Rassay Károly: Beszélnek, de mindig sajátmagukat értik alatta!) Nem akarok sokat, argumentálni, be is zárom szavaimat. Köszönöm a miniszterelnök úrnak azt, amit a zsidókról mondott, a Vitézi Székre vonatkozólag azonban visszavonulást látok az egész vonalon, nem látom, hogy ebben remedium következnék, és így mély sajnálattal a t. miniszterelnök úr válaszát tudomásul nem vehetem. (Helyeslés a széls'őbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja. A képviselő úr bejelentésit kíván tenni. Propper Sándor: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a következő interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés. — Zaj.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Fitz Arthur jegyző: (olvassa az ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, akkor a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra M perckor.) Hitelesítették Fáy István s. k. Csik József s. k. naplóbiráló-bizottsági tagok. 54*