Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

364 Az országgyűlés képviselőházának %í kezeti szempontból nézni ezt a kérdést, de a vitézi avatások már befejeződtek, az utolsóra pedig akkoriban már megtörténtek az előkészítések. A sérelmet tehát ebben a percben reparálni nem tudják. Szükségesnek tartom kiemelni, hogy a vitézzé avatás feltételei

f közöft nemcsak a világháborúban tanúsított magatartás szerepel, hanem az azt követő forradalmak alatt tanúsított magatq^tás is.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon, közéven és balközépen.) Ez teljesen rendben van, ezt aláírom, mert a magatartás igenis hozzátartozik a legszigorúbb kritika szempontjából. Most jön egy közibeszólás, amelyet nem tartok ízlésesnek felolvasni. Folytatja Bethlen István gróf (olvassa): «Feltétel az is, hogy az illetőnek a jövőben is úgy kell szolgálnia nemzetét, ahogy azt a rend szabályai előírják.» En is így gondolkozom. (Olvassa): «Tehát különféle kautálék vannak felállítva. Nem azért mondom, mintha ebből a szempontból különbséget akarnék tenni keresztények és zsidók között. Azt mondom, hogy lehetnek olyan esetek, hogy valaki a háború alatt vitéz magatartást tanúsított és kitüntetésekben részesült, de a forradalmak alatt olyan magártartást tanúsított, hogy a vitézi rendbe nem volt felvehető. Kijelentem, hogy amennyiben újabb vitézi avatás lesz, mindent el fogok követni, hogy ez a diszkrimináció kiküszöböltessék. » Ezért mondtam én az előbb, hogy tudni akarom, ki vezeti az országot: a honvédelmi miniszter úr, vagy a miniszterelnök úr? (Derültség a jobboldalon és a balközépen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Egyik sem!) A miniszterelnök úr itt egészen tisztán és világosan beszélt. Ez júniusban, tehát nem régen történt. A t. miniszter úrnak tudnia kellett arról, hogy a miniszterelnök ezt a kijelentést tette. (Gaal Gaston: Elfelejtettel) ö bizonyára tudta, mert nem tételezhetem fel Gömbös miniszterről, hogy ne tudta volna. Ha ő mindamellett ezt tette, akkor jogos az én kérdésem, hogy ki itt az, aki Magyarországot vezeti? En azután a miniszter úrnak beküldtem azt a két füzetet, amely^ tartalmazta a zsidó tisztek kitüntetését. Elég nagy szám volt ez; a számra.nem emlékszem, csak azt tudom, hogy benne volt az, hogy 84 zsidó tiszt kapta meg a Vaskor

ona-rendet, 88 kapta meg a Lipót-rendet, azután 177 az arany vitézségi érmet és 870 zsidó katona kapott nagyezüst vitézségi érmet. Az meglehet, hogy tévedés került bele, de garantálom önöknek, hogy sokkal nagyobb a tévedés abban, amit most külön gyűjtöttek össze. Ha abban tévedések is foglaltatnak, mégis kitűnik belőle, hogy a zsidók nagy számban vettek részt a háborúban és kitüntették magukat. Citálhatom itt Tisza Istvánt is, aki 1918 augusztus 8-án egy zsidó tisztre, Sugár Miklós főhadnagyra, azt mondta itt a Házban (olvassa): «En magam abban a helyzetben vagyok, hogy abban a gyönyörű ezredben, amelyhez tartozni szerencsém volt tavaly nyáron és most tartozom, igazán a vakmerőségig bátor, igazán derék zsidó tiszt szolgál alattam, aki valóban a magyar katonának és a magyar tisztnek a legmagasabb mértékét megüti.» Ebben a füzetben van még egy másik dolog, ami ezzel vonatkozásban van. Ott vannak a legelső magyar emberek nyilatkozatai a zsidó tisztekről. Ott van IV. Károly három mondása, József főhercegnek a zsidókról való véleménye. Méltóztassék József főherceg memoárjaiban utána nézni, hogyan nyilatkozik a zsidó hősök. ülése 1930 november 19-én, szerdán. ről. Péter Ferdinánd főherceg, Gologorszky altábornagy, Boroevic tábornagy, Szurmay Sándor báró, Lukasioh Géza báró altábornagy, Molnár Dezső taltáJbőrnagy, Schay Gusztáv altábornagy, báró Gaudernák József, Mayerhofer, Ekhard ezredes, Colerus tábornok napiparaincsokban mondják 'él véleményüket a zsidó tisztekről. Ezek közül vagyok hátor egyet felemlíteni. Előrebocsátom, hogy én ismerem azt az antipátiát, amellyel a galiciánerek ellen viseltetnek. Ezt nagyon jól tudom, mégis meg akarok itt örökíteni egy példát ez alkalommal, amely igazán megható, és amelyet lehetetlenség meghatódottság nélkül felemlítenem. Hodik Ferenc nyugalmazott császári és kir. ezredes 1921-ben egy cikket írt a Poster Lloydba. Elmondja benne, hogy amikor a 85. gyalogezred, amely legnagyobbrészt Mármarosból való volt, — onnan jöttek be legnagyobb számban pajeszos zsidók, akik a jiddisch nyelvet beszélték — egy csapatszemle alkalmával Przemysl előtt Boroevic tábornok előtt elvonult, a tábornok ezt mondta: «Rettentő horda! Ezekkel nem lehet az ellenség ellen menni!» A 85. gyalogezrednek a túlerővel szemben először vissza kellett vonulnia, később azonban offenzívába ment át, visszahódította állásait és a túlerővel szemben három napig tartotta magát az oroszok ellen. Ekkor Boroevicnek megtelefonálták, hogy az ezrednek 45%-a elesett vagy megsebesült. Már pedig a katonai tanítás szerint 20% -os veszteség után nem lehet többé feltétlenül számítani a csapatok megbízhatóságára, ezek pedig még a harmadik napon is tartották magukat. Boroevic erre este a vacsoránál kopogott a poharán és a következőket mondotta (Olvassa.): «Uraim! Az utóbbi napokban több ízben lekicsinylően nyilatkoztam a 85-ösökről. Ezt sajnálom és az ezredtől most ünnepélyesen bocsánatot kérek. Minden .rossz szó, amivel ezeket a csodálatraméltó hősöket illettem, igaztalan volt és fáj a szívemnek.» A hősiesség tehát nem dokumentum arra, hogy valaki a magyar vitézi rendben helyet foglalhasson, hanem csak a keresztlevél. De még a keresztlevél sem elég, hanem az elődöket is tekintetbe veszik. Erre én azt mondhatom, hogy Magyarország az egyedüli ország, amely differenciálódik ebben a tekintetben. Nincs még egy ország az egész világon, amelyben különbséget tesznek hősök és hősök között ; azokat, akik vérüket ontották a hazáért egyenlően ítélik meg. Magyarország az egyedüli ország —. ezt látni fogja az egész világ — ahol vallás szerint akarják megjutalmazni azokat, akik a harctéren elestek, vagy ott vérüket ontották. Az az érzésem, hogy ez igazságtalanság és ez az igazságtalanság vezet ide engem önök elé. En azt mondom, hogy lehetetlenség így egy vitézi rendet fenntartani, amelyet az ország pénzéből^ segítenek, amelynek a Kormányzó Ür ö Főméi tósága az elnöke, (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) aki pártatlan minden vallással szemben és csak az ország javát nézi. Lehetetlenség, hogy a honvédelmi miniszter úr egyszerűen kijelentse, hogy mi külön corpus vagyunk, mi nem vagyunk teljes hazafiak, mi megbízhatatlanok vagyunk, akárhogyan kimutattuk is életünkben minden tekintetben, hogy helyünket megálljuk és akármennyire megtettük is hazafias kötelességünket, ahogyan mindennek dacára meg fogj ak tenni a jövőben is, ha ön hív minket zászló alá t. miniszter úr! Akkor is megtesszük kötelességünket, de igazságot kell kérnünk ettől a Háztól; önöktől függ, akar-