Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

360 Az országgyűlés képviselőházának M Kérem a miniszter : urat, szíveskedjék ezeket a nyilvánvaló sérelmeket megszüntetni, olyan intézkedéseket tenni, hogy végre a vidéki közigazgatási hatóságok tartsák tiszteletben a miniszter úr rendelkezéseit, tartsák tiszteletben a vonatkozó rendeleteket és a politikai pártok működését ilyen durva módon ne akadályozzák meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Á. képviselő' úrnak hozzám intézett kérdéseire egészen röviden kívánom a magam válaszát megadni. A felvetett kérdésre, illetve a panasz tárgyára vonatkozóan egy konkrét esetből kifolyólag meghozván egy véghatározatot, 1929-ben adtam ki utasítást, hogy a rendőrhatóságok adott esetekben mihez tartsák magukat. Ez az egész országban érvényben is vau. Képviselőtársam itt egy-két konkrét esetet hozott fel. Ez nem azt bizonyítja, hogy ennek a véghatározatnak érvény nem szereztetnék, mert hiszen száz és száz esetben érvény szereztetik ennek a rendelkezésnek, amiről maguk képviselőtársaim tudnának leginkább bizonyságot tenni. Hogy elszórtan egy-két esetben félreértésekből • kifolyólag esetleg nem megfelelő intézkedések tétetnek, azt megengedem. (Farkas István: Tessék kiadni egy általános rendelkezést!) Hiszen erre ki van adva a rendelet, mint mondottam. A magam részéről nem zárkózom el az elől, hogy ahol tényleg nem e rendelet szellemének megfelelően történnek intézkedések, ott a szükséges intézkedéseket meg is tegyem, és ilyen formában kívánom megtenni r a képviselőtársam által említett két konkrét esetre vonatkozólag is a magam intézkedéseit. Az^ első esetnél, a lajoskomárominál jogerős véghatározattal állunk már szemben, mert az illető, Tóth István, nem fellebbezte volt meg az elkobzásra vonatkozó rendelkezést, itt tehát csak annyit tehetek, — és ebiben az irányban fogok is intézkedni — hogy amennyiben még megvannak ezek az ingóságok, amelyeket elkoboztak, azok adassanak vissza a pártszervezetnek. Ami a második esetet illeti, a mendei esetben tényleg tudomására jutott a csenőrörsnek, hogy Menden a pártszervezet ülést tartott, amelyet azonban nem ielentett volt be. Éppen ezért vizsgálatot tartott a csendőrőrs és ezen vizsgálat során bizonyos lefoglalásokat is eszközölt. Az eljárás, azt hiszem, holnap kerül a főszolgabíró elé tárgyalásra; érdeklődtem a dolog iránt: az illetőkkel szemben az eljárás be fog szüntettetni és az elkobzott tárgyak vissza fognak adatni a pártszervezetnek. Ami a harmadik esetet illeti, amely a békésűmegvei • Szentistvánra vonatkozik, ilyen őrsöm Békés megyében nincsen. Képviselőitársam talán tévedett s volna szíves konkrétebb adatot szolgáltatni számomra, mert érdeklődésemre azt a választ kaptam, hogv Békés megyében ilyen község, — Szentistván, vagy Szentistváni — sem pedig ilyen őrs nincsen. Nem volt tehát módomban a felhozott eset iránt érdeklődnöm és ígv erre vonatkozólag érdemi választ sem adhatok. Egyébként a két konkrét esetre adott válaszomat kérem, méltóztassék fcudoimásulvenni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A belügy. ülése 1930 november 19-én, szerdán. miniszter volt szíves kijelenteni, hogy az ez ügyben megindult eljárás folyamatban van és a befejezéshez közeledik. Miután tehát még be nem fejezett vizsgálatról van szó, kénytelen vagyok megvárni a vizsgálat eredményét és csak azután tudok majd konkrété nyilatkozni az iránt, hogy ezt a választ, amelyet a miniszter úr adott, elfogadhatom-e. Ami pedig az utóbb említett szentistváni csendőrség eljárását illeti, én azt nem mondottam, hogy a szentistváni csendőrség követte el ezt, hanem azt mondtam, hogy Szentistvánon akartak az ottani lakosok pártszervezetet alakítani (Scitovszky Béla belügyminiszter: Olyan község nincs Békésben! — Patay Gyula: Borsód megyében van! Meskó Zoltán: Bajaszentistván van, de az sem Békésben! — Farkas István: Tévedés történt!) és a csendőrök felihivatták azokat, akik pártszervezetet akartak alakítani. Hogy hova hivatták őket, azt ebben az iratban, amelyet hozzám küldöttek,nem írták meg, csak azt írták hogy a szentistváni községben létesítendő pártszervezet alakítási kísérleteit akadályozták meg. Az egész ügyre vonatkozólag pedig legcélszerűbb volna, ha a miniszter úr általános rendelkezést adna ki, uiert a megtörtént baj után ha intézkedik is a miniszter úr, az már kissé késő és jó volna megelőzni azokat az atrocitásokat — inert én azoknak nevezem — olyan általános rendelkezésekkel, . amelyek elejét veszik ezeknek ' és megakadályozzák azt, hogy a politikai pártszervezeteket ilyen üldözéseknek kitegyék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Sándor Pál képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Fitz Athur jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkonmányhoz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter beszéde ügyében. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Gömbös Gyula honvédelmi miniszter Kecskeméten november 16-án tartott beszédében olyan kijelentéseket tett, melyek a magyar zsidóságra mint törvényesen bevett vallásfelekezetre r nézve, r a magyar zsidóság törvényi helyzetére. Önérzetére és háborús áldozatkészségére mélyen bántóak, sértőek és megalázóak? Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy Gömbös Gyula honvédelmi miniszter Kecskeméten november 16-án tartott beszédében olyan kijelentéseket tett. melyek tudatosan és szándékosan szembeállítják a zsidóhitű magyarokat az ország máshitű lakosaival? Hajlandó-e a miniszterelnök úr elégtételt szerezni az önérzetében és hazafiságában megbántott ^magyar zsidóságnak és odahatni, hogv a kormány egyetlen tagja sem tehessen a jövőben olyan kijelentéseket, melyek a társadalmi és felekezeti békét megzavarják és a magyar zsidóság helyzetét illetően a törvényes állapottal teljesen ellentétes helyzetben vannak.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem teszem kritika tárgyává azt, hogy engem Dési Géza t. képviselőtársam, tudva azt és hangoztatva beszédében, miszerint tudja, hogy én ma a vitézek kérdésében fel fogok szólalni, ma napirendelőtti felszólalásában megelőzött. Ezt csak azért említem fel, hogy