Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-436
Az országgyűlés képviselőházának U36. alaposan foglalkoznak ezekkel az. ügyekkel és igyekeznek egy-egy tárgyalási napra r annyi darabot kitűzni, amennyit felsőbíróságnál,egyáltalában nem is szoktak kitűzni, mégis olyan helyzetben van a felsőbíróság, hogy nem tud megbirkózni a restanciával, nem tud megbirkózni azzal a perlavinával, amely hozzá kerül. Azért nem tud megbirkózni, mert iá tana-' csók száma annyira kevés, hogy azt feltétlenül fel kell emelni, mégpedig nem annyira, mint amennyiről szó volt már egy alkalommal, hogy tudniillik még egy tanácsot állítanak be a felsőbíróság-hoz, hanem ha azt akarjuk, hogy ezekben az ügyekben gyors intézkedés legyen, ami az ügyek természete folytán feltétlenül kívánatos, akkor azonnal gondoskodni kell legalább is arról, hogy két új tanács működjék és foglalkozzék ezeknek a kérdéseknek elintézésével. Méltóztassék ezt tudomásul venni és méltóztassék figyelembevenni azt, hogy ma a felsőbíróság olyan igényekkel foglalkozik, és olyan igények kerülnek elbírálása alá, amelyeket valamelyik szerencsétlen beteg munkás azért támasztott, mert 1927-ben, vagy 1928-ban a Társadalombiztosító Intézet, vagy pedig valamely vidéki kerületi, helyi szerve megtagadta az ő jogos vagy vélt jogos igényének elismerését. Három éves ügyek kerülnek tehát ma a felsőbíróság elbírálása alá, és három évvel ezelőtt beállott betegség kérdésében kell ennek a bíróságnak ítéletet hoznia, kell némelykor véleményt és ítéletet mondania a felett, hogy vájjon három évvel ezelőtt valakinek a betegsége fennállott-e, valakinek a betegsége olyan természetű volt-e, hogy annakidején szükségessé és méltányossá vált gyógyhelyre, szanatóriumba vagy üdülőházba való beutalása. Nagyon gyakran előfordul, hogy amire ezeknek a szerencsétlen embereknek az ügye itélethozás céljából a felsőbíróság elé kerül, akkor már az az igénylő meghalt, és csak a hozzátartozók támasztanak igényt, mert az illető ezt a hosszú időtartamot nem tudta kivárni. Ugyanígy van a baleseti kártalanítási esetekkel is. Baleseti kártalanításnál teljesen lehetetlen, hogy három éven (keresztül ne kapjon járadékot valamely baleseti sérült, hogy három évig tartson igényének elbírálása tisztán csak azért, mert az igazságügyi kormányzatnak nincs semmi érzéke a tekintetben, hogy ezt a bíróságot, tamely az egyetlen olyan bíróság Magyarországon, amely elsősorban szociális problémák megoldásával kell, hogy foglalkozzék, legalább ellássa olyan személyzettel, amely lehetővé teszi ezeknek az ügyeknek gyors elintézését. T. Ház! A Munkásbiztosítási Felsőbíróságnál az a helyzet, hogy ma, 1930 végén olyan ügyekkel foglalkozik ez.a felsőbíróság, amelyeket 1928 végén, vagy pedig ta legjobb esetben 1929-ben terjesztettek fel a felsőbírósághoz. Ez azt jelenti, hogy magánál a felsőbíróságnál is a felterjesztett ügyek legalább két évig hevernek, és két évig tart, míg egy ügyet ítélkezés tárgyává lehet tenni. Mielőtt azonban ezek az ügyek a felsőbírósághoz kerülnek, ezt megelőzőleg azok már egy évig az alsófokú bíróságnál hevertek, s félévig, néha háromnegved évig tart magánál a Társadalombiztosító Intézetnél ezeknek az ügyeknek elbírálása. Én meg tudom érteni az igazságügyiminiszter úr álláspontját, hogy ő -takarékoskodni akar és azért nem^ emeli fel a bírói létszámot ennél a felsőbíróságnál. Figyelmébe ajánlom azonban a t. miniszter úrnak, hogy a takarékosságot egész más úton és egészen más helyen ülése 1980 november 19-én, szerdán. 355 kezdje meg, ne pedig ezeknél a legszerencsétlenebb embereknél. Ajánlom a t, miniszter úr figyelmébe, hogy egyszer személyesen szerezzen meggyőződést arról, hogy kik azok az igénylők, akik a Munkásbiztosítási Bírósághoz fordulnak. Ajánlom a t. miniszter ár figyelmébe, menjen el a. munkásbiztosítási elsőbíróságihoz, vagy menjen el a felsőbírósághoz, ott nézzen körül és beszéljen azokkal az emberekkel, akik táppénzigényüket akarják érvényesíteni, vagy pedig a munkaképességük csökkenése folytán beállott járadékot akarják a bírósággal megítéltetni. Meg vagyok róla győződve, hogy akármilyen keményszívű is a miniszter úr, megesik a szíve ezeken a szerencsétleneken, és akkor meg fogja tenni azt, amit meg kellene tennie ezekkel a szerencsétlen emberekkel szemben, mert az egyenesen embertelenség, ami . ott történik. Embertelenség az» hogy 1927-ben, vagy 1928-ban bekövetkezett betegségek vagy balesetek^ 1930 végén kerüljenek a felsőbíróságnál elbírálás alá. Kérem a .miniszter urát, méltóztassék^ gondoskodni arról, hogy legalább is a felsőbíróságnál a létszámemelés vitessék keresztül. Erősen leszállítom az igényeimet, amikor HY. elsőbíróságnál nem kérek bírói létszámemelést; azt azonban kérem, hogy a t. miniszter úr a felsőbíróságnál feltétlenül' vigye keresztül a létszámemelést és ne halogassa ennek a kérdésnek az elintézését, mert egyrészt mindennap súlyosabb és súlyosabb hátránnyal jár ez a halogatás a. felsőbíróságra, amelynek tekintélyét rontja ez a szűkmarkúság, 'másrészt pedig azokra a szerencsétlen emberekre nézve jelent szenvedést és bájt ez a halasztás, akiknek ügyében hivatv'a van a felsőbíróság ítéletet hozni. (Ű g y van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Bálijuk! Halljuk!) Mindenekelőtt elnézést kérek azért, hogy az interpelláló képviselő \ír interpellációjának megkezdésekor néni voltam jelen a Háziban, azt hiszem azonban, egészen jóhiszeműen tételezhettem fel, hogy a sorrendben nyolcadik interpelláció elmondására az elsiő interpelláció s negyedórában még nem kerülhet rá a sor. A magam részéről ezt azért kívánom hangsúlyozni, mert ezt a kérdést tartom olyan fontosnak, hogy az interpelláció előterjesztésekor nyomban válaszoljak rá. Bár nem ismerem t. képviselőtársam felszólalásának távollétemben elhangzott első részét, abban, amit hallottam, egyetértek vele, hogy tudniillik ezek a kérdések annyira fontosak, annyira belevágnak éppen a legszegényebb, legnyomorultabb és legszerencsétlenebb embereknek legmesszebbmenő életérdekébe, hogy ezekkel valóbán nem kemény szívvel, — mint méltóztatott rólam feltételezni — hanem meleg szívvel kell foglalkozni. A magam részéről látom azt a nagy torlódást, amely különösen a felsőbíróságnál jelentkezik. Láttam ezt a torlódást már régebben is, hiszen költségvetési beszédein során ; kiterjeszkedtem rlá. s azt hiszem, ezt a k érdest már t. képviselőtársam is szóvátette itt a^ Házban. Akkor azt fejtettem ki, látván a fokozatosan fejlődő torlódást, hogy két megoldás jelentkezik számomra, hogy ezt a kérdést valamelyest elviselhető állapotba hozzam.. Az egyik a, létsziámszaporítás, amely költségtöbblettel jár s amely semmi esetre sem ideális megoldás. Nem ideális különösen a mai viszonyok között, amikor minden vonalon igyekszünk a személyi kiadásokat csökkenteni. 'T. képviselőtársam sem