Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

Az országgyűlés képviselőházának, 4.36. ülése 1930 november 19-én, szerdán. 351 nincsenek, de azért munkahiányban szenvednek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezeknek a jó embereknek — akik mindig példát adtak, a hazafiságból s nem ültek fel izgató beszédeknek — nincs egyéb szándékuk és egyéb gondolatuk, mint a maguk két keze munkájával szolgálni ezt a szegény ihazát és eltartani szűkölködő családjukat. Ezek

( egyebet nem kérnek, csak munkát, csak szűkös megélhetést. (Ügy van! jobb felől. — Erődi-Harrach Tihamér: A legnehezebb fizikai munkát végzik.) . Ez a probléma komoly, ezzel foglalkoznunk kell, mert ha ezeknek a munkásoknak munkát adni nem tudunk, veszedelmes elemmé válhatnak és az ő felfogásuk szerint jogosan, mert, ha ebben az országban még becsületes munkáért sem lehet a létminimumot biztosítani, akkor ez a munkásosztály a teljes kétségbeesés előtt fog állani. Miért kell különösen hangoztatni ezt a kérdést mostanában? Azért, mert ia viszonyok tavaly óta megváltoztak, a munkavállalás terén. is. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy úgy ia mai kormányzat, mint az előbbi kormányzatok a legteljesebb jóindulattal belátták azt, hogy a háború és forradalmak tíz esztendeje alatt igen-igen keveset végeztek a vízitársulatok olyan munkából, amelyet el kellett volna végezniök s amelyet bizony helyes lett volna előbb elvégezni. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek következtében megrongálódtak a töltések, eliszaposodtak a csatornák, minthogy újabb munkálatok nem történtek, kellett tehát egy nagyobb élan, egy újabb injekció ezeknek a vizitársulatoknak, amit megadott az állam azzal, hogy az akkori viszonyok között meglehetősen olcsó kölcsönöket bocsátott s, vízi társulatok rendelkezésére. S kinek volt ebből hasznai Elsősorban az érdekeltségeknek s másodsorban ezeknek a földmunkásoknak. A vízitársulatok tényleg számos milliókra, tízmillió pengőkre menő kölcsönt vettek fel, sok esetben helyesen • s talán csak ott kissé helytelenül, ahol a vízitársulat anyagi erejét ez a kölcsönösszeg túlhaladta, de kétségtelen, hogy körülbelül öt-ihat esztendőn keresztül ezek .a földmunkások szükséget nem szenvedtek, volt betevő falatjuk s gyönyörű szép munkálatokat végeztek az egész országban. Méltóztassanak azonban tudomásulvenni azt, hogy a legtöbb vízitársulatnak elfogyott ez a kölcsöne, újabb kölcsönt felvenni pedig nem olyan könnyű dolog, mert hiszen ennek a kölcsönnek is megvan az a hátránya, hogy valamikor vissza kell fizetni. E mellett a kamattétel a mai viszonyok között meglehetősen magas, 11—12% ennek a kölcsönnek a kamatszolgáltatása, amelyet a vízitársulatok kénytelenek évi budgetjükbe állandó tételként beállítani. S mi történik mal A legtöbb vízitársulat képtelen ezeket az összegeket előteremteni,* egyszerűen azért,-mert az adófizetési készség nagyon meggyengült s így a vízitársulatok nincsen nek abban a helyzetben, hogy ezeket a kölcsönösszegeket visszafizessék. A,rról pedig ebben a pillanatban, sajnos, beszélni sem lehet, hogy ezek a kölcsönök konvertáltassanak hosszabb lejáratú 40—50 esztendős kölcsönre. (Schandl Károly: Eégi mulasztásokat kell pótolni!) "Azt mondják a vízitársulatok ellen, hogy hiszen jobb anyagi helyzetbe jutottak azért, mert olcsóbb papírpénzzel fizették ki a ;régi terheket. Szórói-szóra igaz ez, de viszont ezekPék a véleményeknek hangoztató! elfelednek egyet (Gaal Gaston: Es a betéteket nem olcsó papírpénzben adták ki a takarékpénztárakban; csak a g-azda fizetett olcsó pénzzel?) Igaza van a képviselő úrnak. Ez a bene csak látszólagos, mert ugyanakkor ez a vélemény elfelejti azt, hogy aránylag sokkal drágább kölcsönt kellett felvenni, hiszen békeidőben 5, maximum 6%^ volít az a kamatszolgáltatás, amellyel a tőkét is törleszteni lehet, ma ellenben ez a legolcsóbb, legelőnyösebb vízitársulati kölcsön körülbelül 12%-ot tesz ki, vagyis ugyanannyit, mintha az ő kölesönterhük megdupláztatott volna. Kérdezem, ezeknek a véleményeknek hangoztatói átnézitek-e azokat a statisztikai adatokat, amelyek azt bizonyítanák, hogy a vízitársulatok sokkal rosszabb anyagi helyzetben vannak ma, mint voltak békében -és ennek természetszerű következése az, hogy a kubikusokról,, a földmunkásokról a vízitársulatok csak sokkal kisebb mértékben tudnak gondoskodni, mint azelőtt a jó békeidőben. Sokat hallunk arról, hogy a munkanélküliség csökkenni fog, hiszen itt vannak az útépítések, hogy 30 t millió vagy mennyi fog menni bizonyos útépítésekre és hogy ez a 30 millió majd arra szolgál, hogy a munkanél.küliséget enyhítse. Kétségtelen, hogy helyes dolog, ha a bányákban is dolgoznak azok a szegény munkások, de a munkadíj ott is, az útépítésnél' is az egész munkára szolgáló öszszegnek rendkívül csekély hányadát teszi ki, mindössze 5—10%-át. Ha tehát 30 millió pengőről beszélek, amely a munkanélküliség csökkentésére fordíttatnék, akkor nem. vagyok objektív, ha azt állítoiin, hogy. ennek jelentékeny része a munkások kezébe megy, hanem igenis elmegy^ kőanyagra, vagy egyéb anyag: beszerzésére és egy nagyon r csekély hányad jut a munkanélküli földmunkások kezébe. Azt is olvastuk, hogy a kormány a legnagyobb jóindulattal iparkodik csökkenteni most a' tél beállta előtt a munkanélküliséget. 12 és félmillió pengőről volna szó, amellyel enyhítené az országnak ezt a csapását és ebből a 12 és félmillió pengőből egy bizonyos összeg a vizitársulatoknak is jutna, vagris bizonyos vizimunkfállatok végeztetnének. Én nagyon örülök ennek a hírnek, amelyet a kormányzat minden egyes tagja megerősített és nagyon szeretn4m, ha ez, miner előbb valóra válnék. Ha elolvasom a legutolsó szakaszt, ez azt mondja, hogy (olvassa): «E törvény életbelépésének napját a m. kir. minisztérium állapítja meg és azt a földmívelésügyi, a pénzügyi, a belügyi és igazságügyi miniszterek hajtják végre.» Igen szerettem volna olyan módosítást olvasni a bizottsági javaslatban, hogy ez a munkálat miár a jövőben megkezdődik, mint ahogy a vizi beruházásokról szóló törvényben a preliminált összeg felosztatik- 15 esztendőre. Igen örülnék, lia ez az összeg is 15 esztendőre osztatnék fel. olyképpen, hogy koratavasszal a munkálatok megkezdődhetnének.. Mondhatja azonban az igen t. földmívelésügyi miniszter úr vagy a pénzügyminiszter űr: rendben van, de honnan vesszük a pénzt? Én megfordítom ma az előbbi kérdést: honnan veszi az igen t. kormány a 12V2%-ot, honnan tudi egyes vizimunkála tokra igen szép dotációi adni, körülbelül 80% állami segélyt is^a munkanélküliség enyhítésére? Ha ez ígyvan*; akkor nem szokatlan és nem lehetetlen äs ä kérelem, hogy a jövő esztendőben he 12V2 milliót adjunk ilyen célokra, hanem adjunk 3Va milliót, mert ez a befektetés rentábilis hasznos, mert hiszen maga a törvényjavaslat leszögezi, hogy- évente 9 millió peng'ő megy veszendőbe azzal, hogy nem csinálunk semmit. Kérdezem tehát az igen t- Képviselőházat: olyan gazda52*