Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-436
Az országgyűlés képviselőházának US6. tőségek állhatnak be egy törvény megalkotása kapcsán. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Váry Albert: Rögtön befejezem. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az általam elmondottakat komoly figyelemre méltatni. Mi, akik átestünk ezen á csatorna- és vízrendezésen, akiknél a vízimunkálatokat végrehajtották, igazán tudjuk, mit jelent az, ihogy milyen a törvény. Mert az élet a leghatalmasabb mester, amely előre figyelmezteti a törvényhozót, miféle lehetőségek fognak felmerülni. Tisztelettel kérem, méltóztassék az általam elmondottakat figyelemre méltatni, de ennek kapcsán sürgősen az iránt is intézkedni, hogy az összes nem termő területek ártéri járulékai függőiben tartassanak. Ahol nincs, ott ne keres. Ami nem terem, az nem tud fizetni. Világos igazság ez és tanulságos. Egyébként a javaslatot mint olyant, amely beleilleszkedik abba a programmba, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr zajtalanul, de tervszerűen készít elő a magyar mezőgazdaság megsegítésére s jövendő alapjainak lerakására, örömmel üdvözlöm és elfogadom. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: Görgey István képviselő úr, mint a külügyi bizottság előadója kíván előterjesztést tenni. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém tisztelettel beterjeszteni a Képviselőház külügyi bizottságának jelentését a Rigában, 1930. évi augusztus hó 13. napján kelt magyar-lett békéltető eljárási és választott bírósági szerződés becikkelyezéséről szóló 1071. számú törvény javaslatról. Kérném, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és azután napirendre tűzetni. Elnök: A javaslatot kinyomatjuk, szétosztatjuk és napirendretűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Szólásra következik? Fitz Arttrar jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Az én igen t. barátaim és képviselőtársaim, Szabó Géza és Váry Albert, a vadvizekről beszéltek. Én nem a vadvizekről akarok beszélni, hanem a vadul száguldó vizekről, amelyek áradásaikkal okoznak rettenetes károkat, mégpedig nem azokon a földeken, amelyekről előbb volt szó, a szikes talajokon, hanem a völgyekben, a legjobb földeken. Szerény nézetem szerint ez a törvényjavaslat is elsősorban ezeknek a bajoknak a gyógyítását célozza. Az 1914 : XXXVIII. tcikk 20 éven keresztül évi 3 millió aranykoronát kontemplált ezeknek a vízfolyásoknak szabályozására, illetve kártételeik megakadályozására. Ez a törvény azonban nem lépett életbe, mert közbejött a háború. A háború alatt és az azt követő forradalmi idő alatt ebben a kérdésben semmi sem történt. A kibontakozás után is, a forradalmak után, alig történt az első években valami, ami meg sem közelítette az 1914. évi XXXVIII. tcikkben kontemplált segélyezést. Csak a mostani országgyűlési ciklus alatt, az érdekelt vidék (képviselőinek sürgetésére állítottak be a költségvetésbe végre nagyobb öszszegeket és a beruházásoknál is, úgyhogy rendszeres munkát tudunk most kezdeni. Éppen ezért nagyon erősen kellett közbelépni, mert ezek a folyók, amelyek nem állanék állami kezelés alatt, mint a Sajó, Hernád, Bold va, Lajta, Kába és Kapós és még egynéülése 1930 november 19-én, szerdán. 347 hány folyó mellékpatakjaival csaknem minden esztendőben kiáradnak és elöntik a völgyeket. Már pedig fokozza a baji az, hogy ezeken a vidékeken a jó földek csakis a völgyekben vannak, mert hiszen a domboldalak már kevésbbé termékenyek, úgyhogy egy áradás után az egész vidék lakossága egy évi verejtéke munkájának gyümölcse tönkremegy; amit még meghagy az árvíz, abban sincs köszönet. Az az iszapos széna, az a sánkos legelő a métejykórnak melegágya, amint azt Gyömörey Sándor t. barátom említette. Mit csinál az a szegény gazda ezen a vidéken? A domboldalak, amint említem, nagyon csekély termőképességűek és még hozzá az itt termett gabonáját a gazda ma igazán a termelési költségen alul kénytelen eladni, állatai pedig, aminl említem, mételykórral vannak megfertőzve. Kérdem, miből fedezzék ezek a szerencsétlen emberek a közterheket, miből éljenek? A helyzet minden évben rosszabb lesz, mert hiszen a domboldalak erdői ki vannak irtva, a vízmosások olyan mélyek, hogy a lerohanó vizet semmi nem tartja vissza, az szabadon, ömlik le a völgyekbe és árasztja el azokat. A partokat senki sem kezeli, a medrek beiszaposodtak, úgyhogy minden elmulasztott esztendő, amelyben nem teszünk lényeges lé péseket ezekben a kérdésekben,^ óriási mértékben hatványozza a következő év szabályozási költségeit. Itt nem lehet többé részleges, apró munkálatokkal előjönni, hanem egyetemes, egységes munkát kell megkezdeni. (Ügy van! Ügy van!) Ügy én, mint t. képviselőtársaim, akik erről a vidékről valók, évek óta sürgetjük, hogy ebben a kérdésben javaslat nyujtassék be. (Ügy van! Ügy van!) Minden egyes költségvetés tárgyalásánál ezt szóbahozzuk. Azonkívül a Hernád egyik nagy áradásánál, amely két évvel ezelőtt volt, interpellációt intéztem a földmívelésügyi miniszter úrhoz és ő akkor Ígéretet tett a törvényjavaslat benyújtására. Ugyanakkor többek között ezt is mondotta: «most ennek a törvénynek megalkotásáról lesz szó és ismétlem, ha a törvény meg lesz szavazva, akkor majd módomban áll ezeket a munkálatokat végrehajtani, illetőleg az államsegélyeket és kamatmentes^ kölcsönöket a társulatok rendelkezésére bocsátani». Sajnos, ebben a törvényjavaslatban kamatmentes kölcsönökről egyáltalában nem, államsegélyekről pedig csak nagyon korlátolt mértékben van szó. A mull esztendőben a pénzügyminiszter úr és a földmívelésügyi miniszter úr is elfogadott a Házban egy határozati ' javaslatot arra vonatkozólag, t hogy ilyen javaslat sürgősen előterjesztessék. Ezt a Ház meg is szavazta, nem tudom azonban, hogyan és mint történt, a Felsőházban ezt a javaslatot elvetették. Most végre itt van előttünk egy ilyen irányú javaslat, amelyet a legmelegebben üdvözlök. Eá kell azonban mutatnom e javaslatnak hiányaira, hézagaira, amelyeket, ha nem korrigálunk, akkor nézetem szerint ez iá javaslat végrehajtathatatlan, nem éri el a célját; és pedig annyira nem éri el a célját, hogy nagy térveszteség lesz meg az 1914 : XXXVIIÏ. te. j kel szemben és a legutóbbi évek helyzetével szemben is. A legutóbbi években legalább egymillió pengőt minden évben beállítottunk a költségvetésbe, illetőleg kaptunk a beruházásoknlál s most, mint hallom, ez is elesnék, bár, ha jól emlékszem, a miniszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében kijelentette azt, hogy — amint ő kifejezte magát — a vadvizek szabályozására egymillió pengőt kontemplál, ez te-
