Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-436

338 Az országgyűlés képviselőházának 436, ülése 1930 november 19-én, szerdán. akarja megkönnyíteni. Ez a segítség -azonban nagyon félénken jelentkezik s éppen ezért ennek a törvényjavaslatnak, amely óriási haladást jelent az állami szabályozás alá nem eső folyók és vizek sza'bályozásía és karbantartása terén, legnagyobb hibája läbban rejlik, hogy már az első mondatban, amely különben olyan szépen és olyan tökéletesen van felépítve, hogy .tulajdoniképpen magában foglalja a javaslat egész tartalmát és egész célját, két szóval agyonüti azt, amivel az érdekeltségen könnyíteni akar. Ez a mondat így hangzik- (olvassa): «Az állami kezelés alatt nem álló folyók, patakok és egyéb vízfolyások kártételeinek elhárítását célzó és közérdekből is szükséges szabályozási, partvédelmi és másnemű vízimunkálatok foganatosítását az állam az érdekeltek részére állami kölcsönök folyósítása vagy kivételesen segélyek nyújtása útján támogatja.» Itt a hiba a «vagy kivételesen» szavakban rejlik. A javaslat tehát két módozatot állít fel: vagy kölcsön nyújtását, vagy pedig segélv adását, vagyis imperative kimondja, hogy harmadik megoldás a megsegítésre nincs. Ezzel szemben bátor vagyok indítványozni, hogy ebbe az első mondatba a «vagy kivételesen» szavak helyett beiktattassék: «és esetleg» segélyek nyújtása útján támogatja. Akárhányszor előfordul, hogy egyedül a kölcsönnyújtás nem elegendő. Vannak sokszor nagyon nehéz és kritikus helyzetek, amikor szükséges lenne a kölcsönösön kívül még segélyt is nyújtani az érdekelteknek. Ha ragaszkodunk a törvényjavaslatnak ehhez a formájához, ahogyan meg van szövegezve, akkor ogysziersmindenkorra meg van kötve a miniszter úr keze, mert bizony a miniszter úr sem teheti magát túl a törvényen, annak a betűje, annak az értelme irányt szab a miniszter úrnak is. Ha azonban a lehetőségét nyújtjuk annak* hogy a kölcsön mellett kivételes esetekben még segélyeket is nyújthat az állaim,- akkor, ha a követelések túlzottak, a miniszter úrnak módja van ezeket a követeléseket mindig lefokozni egy bizonyos mértékre. Az ő belátásán múlik, hogy össze lehet-e egyeztetni, lehet-e kombinálni a kölcsönök nyújtását és a segélyek nyújtását. A mélyen t. miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a gazdatársadalom nagyon legyengiilve, nagyon rossz állapotban áll anyagilag és a miniszter úr nagyon jól tudja, hogy az árterületek birtokosai között rengeteg kisgazda szerepel. En feltételezem a miniszter úrról, aki olyan atyailag szokott gondoskodni a kisgazda táborról, a nagytömegekről, hogy nem fog elzárkózni kérelmem elől, mert hiszen elsősorban azokról a kisemberekről fog gondoskodni, akiknek nincs módjukban, hogy most itt vagy amott kölcsönt vehessenek fel, mert vagy nem kapják meg, vagy pedig roppant miagas kamatozás mellett kapják. Nekem kérdeznem kell a miniszter urat, vájjon hajlandó lenne-e ezt a, két módozatot kombinálni, kombinálni azért, hogy a fenyegető veszedelmeket el tudják hárítani a partbirtokosok felől, akik úgyis minden terhet önhibájukon kívül viselnek, mert ők neim tehetnek arról, hoery mindig és szakadatlanul ők vannak kitéve a veszedelmeknek, áradásoknak, földjeik elfajulásának s annak, hogy földjeik feldagadnak, hogy földjeik posványosodnak és megsavanyodnak. Ezeket a bajokat csakis úgy tudjuk megszüntetni, ha rendszeres szabályozás alá kerülnek ezek az apró kis folyók és patakok és akkor ha az állam megfelelően hóna alá nyúl a gazdatársadalomnak. En azt gondolom, hogy ezt a megoldást egész j bátran választhatja a miniszter úr, mert hiszen ^módjában van mindig ítéletet mondani a felől, hogy szükséges-e a két módozat egyesítése, vagy pedig nem. Fel akarom hívni .a mélyen t. miniszter úr figyelmét arra is, hogy az árvizek nemcsak egyedül a földek minőségét rontják meg, hanem ezek még akkor is minduntalan veszedelmeket rejtenek magunkban, ha már a vizek és a kiöntések letakarodtak a mezőkről. Itt van a mételykór veszedelme. A miniszter úr egészen jól emlékszik arra, az indokolásban is benne van, hogy 1926-ban milyen gyászos esztendő köszöntött rá különösen a dunántúli állattartó gazdákra. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy milliók és milliók mentek tönkre, amelyeket meg lehetett volna menténk! akkor, ha ezek az apró, kis vizek^ amelyek a Dunántúlon többnyire sík vidékeket árasztanak el, kellő időben szabályozva, ha miedreik rendezve és tisztogatva lettek volna, akkor a felülről jövő vizek nem árasztották volna el mindenfelé a réteket, a legelőket és a mezőket. Ez a mételykor egyike a legveszedelmesebfo állatbetegségeiknek. A mélyen t. miniszter úr nagyon jól tudja azt is, hogy az állatorvosi főiskola érdemes tudósai — élükön Kotlán Sándor professzorral, akiről azt lehet mondani, hogy ma ivilágtekintély az állati paraziták elleni küzdelemben — állandóan foglalkoznak úgy laboratóriumi, mint szabadföldi kísérletek útján a mételykór leküzdésével azért, hogy a métely fejlődését minden fejlődési stádiumában és szakában megismerjék és azt le is tudják küzdeni. Én már most figyelmeztetem a miniszter tirat arra, hogy abban az esetben, ha a ránk következő tél és a ránk következő tavasz nem lesz csapadékban szegény, akkor a mételykórt illetőleg megint ott fogunk tartani, ahol 1926-ban tartottunk. Éppen azért nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy már jóelőre, most intézkedjék az iránt, hogy a gazdáknak idejében, a kellő időben, jobban adagolva jég sokkal olcsóbban álljon rendelkezésükre a distol, mint eddig. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Erdélyi Madár: Ügy van! Ez a fontos!) Mert ha ez nem történik meg, akkor a nemzeti vagyonnak egy jelentékeny százaléka megint a dögtemetőkbe vándorol. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az oltóaniyagintézethez nem lehet hozzányúlni, olyan hatalmak állnak mögötte! — Szabóky Jenő: Azok is üldözött vadak! — Erdélyi Aladár: Szóval, sok a vad! — Farkasfalvi Farkas Géza: Óriási hatalom!) Ez a hiba, t. képviselőtársam. (Förster Elek: Sok nagyhatalom van itt, akinek nagyon tanácsos volna letörni a szarvait!) Bocsánatot kell kérnem a t. Háztól, hogy olyan gyakran foglalkozom a mételykórral, de azt hiszem, hogy nem elég gyakran, mert azzal, hogy a t. Háznak és a t. kormánynak minduntalan felhívom a figyelmét a mételykór veszedelmeire, azt hiszem, a gazdatársadalom nagy tömegének nem teszek haszontalan szolgálatot. (Élénk helyeslés.) Visszatérve a törvényjavaslathoz, konstatálnom kell, hogy a kölcsönnyújtásnak módjánál egy kicsit szintén szűkkeblű a törvényjavaslat, mert lerögzíti azt, hogy a költségszükségletnek csak 50%-a folyósítható államkölcsönben, vagy kam átmentés, vagy pedig olcsó kamatozású kölcsönben a Nemzeti Bank kibocsátásának megif el előleg. Ezt én nem tudom egészen helyeselni, mélyen t. miniszter úr, mert hiszen az az érdekeltséjg, ha módjában . van a saját erejéből a költségeket viselni, úgy-