Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-435

Az országgyűlés képviselőházának 43 5. Most törik a fejüket, hogy az ajánlócédulákat a postán hogyan sikkasszák el!) Elnök: Malasits Géza képviselő urat rendreutasítom. Rassay Károly: Súlyos konzekvenciák fűződnek a választások kiírásának terminusához. Eddig csak azt tudjuk, — a belügyminiszter úr csak ezt jelentette ki végre nagynehezen — hogy a választásokat karácsony előtt okvetlenül meg fogják tartani, mert a szent ünnepek hangulatát nem akarják zavarni. Tehát hogyha a kalendáriumot olvasni tudom, akkor a legjobb esetben is négy-öt hét választ el bennünket a választástól. Mármost mik azok a következmények, amelyek a választás kiírásához fűződnek? Az első következmény az, hogy az ajánlási íveket nem lehet előbb hitelesíteni, mielőtt a választás kiírása meg nem történt; a második következmény az, hogy a szavazói egyeket nem lehet előbb kikézbesíteni, ^ annak ellenére, hogy azok tökéletesen elkészítve f eküsznek a városházán, mielőtt a választás kiírása meg nem történt. Világos, hogy amint a belügyminiszter úr előre tolja, titokban tartva, a választások kiírásának terminusát, úgy. rövidíti meg napról-napra azt az időt, amely a szavazószelvények összegyűjtéséhez szükséges. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy van! Ez a célja!) Hogy mit jelent ezeknek a szavazó szelvényeknek az összegyűjtése, erre vonatkozólag, t. képviselőtársaim, én apellálok az önök józan ítéletére és lelkiismeretére. (Malasits Géza: Jó helyre adresszálja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Bocsánatot kérek, azért apellálok, mert ahány kormánypárti képviselőtársamat még felvilágosítottam erről a rendszerről, mindegyik felháborodással vett róla tudomást és csak egyetlenegy mentsége volt, (Farkas István: Azért szavazniak a miniszterrel!) az, hogy őt mint vidéki képviselőt ez a törvény kevésbbé érdekelte és nem olvasta eil. (Kun Béla: Pedig országos érdek volt!) Nem végzek tehát hiábavaló munkát, ha felvilágosítom képviselőtársaimat. Budapesten minden pártnak 14.000 szelvényt kell összeszednie. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék elképzelni, hogyha a belügyiminiszter úr taktikája érvényesül a választások kiírásának az eltolásával és a törvényben kontamplált legrövidebb időre fogja ezt az ddőt összeszorítani, azaz egy hétre, mi fog itt történni Budapesten, ha a hat párt neki fog állani és ezért a 14.000, összesen százezer szelvényért kénytelen lesz mqzgósítani ezer és ezer embert! (Egy hang a szélsőbaloldalon; Börze!) S mit méltóztatnak gondolni, honnan veszik ezt az ezer és ezer embert? Kénytelenek lesznek a munkanélküli, állásnélküli embereket rászabadítani Budapest polgárságaira. Ez az igazság, t. Ház! «Lehetetlen, hogy ez az én t. képviselőtársaim intencióival megegyeznék. Most legalább még nyugodtan folyhatnék le ez a szelvénypryüjtés, a pártok a maguk bizalmi embereivel az idők folyamán nyugodtan megesinalhatnák, de ezt a belügyminiszter úr tudatosan megakadályozza, amikor azért, hogy a kormjáínypártnak segítsen, egészen egyszerűen a választások kiírása körül taktikázik és annak ellenére, hogy a törvény módot ad rá, annak ellenére, hogy minden előkészület megtörtént, hogy a választások minden pillanatban kiírhatók, ezt ' a kiírást egyre és egyre halogatja. T. Ház! A belügyminiszter úrniak ez a halogatása azonban még súlyosabb konzekvenülése 1930 november 18-án, kedden. 327 ciákkal is jár. Teljes bizonytalanságban van ezeknek a szavazószelvényeknek kikézbesítési módja is. A törvény azt mondja, hogy ajánlott levélben kell a kerületi elöljárók útján kikézbesíteni. (Malasits Géza: Farkasverem!) Ebiben a pillanatban minden párt, — ezt méltóztassanak úgy venni, amint elmondom — mint egy rohamra kész sereg áll ott, reszketve, éjjel 12 órakor a Budapesti Közlönyt zaklatva keresi azt, hogy másnap reggelre nincs-e kiírva a választás, egyfelől azért, hogy a hitelesítést meg tudja csinálni, másfelől azért, hogy ellenőrizni tudja, hogy a városházán megkezdődött-e már ezeknek a szavazó jegyeknek kikézbesítése, mert a szavazó jegyeket postán kézbesítik. Viszont a posta kijelentette, hogy nem képes 300.000 szavazó jegyet egyszerre kikézbesíteni, tehát ki vagyunk téve annak, hogy a 300.000 szavazójegyet, — amely döntőbb, mint maga a szavazás, mert a nélkül nem is^ lehet startolniuk, nem is lehet indulniok a pártoknak — úgy, mint a posta mondotta, hat napon keresztül fogják kézbesíteni, mert naponta 50.000 szavazószelvény kikézbesítésénél többet nem vállalhat. Méltóztassék mármost elképzelni: egyfelől a belügyminiszter úr taktikájával mindig rövidebbre szorítja össze az ajánlási szelvények összeszerzéséhez szükséges időt, a másik oldalon pedig a posta kijelenti, hogy nála ez a kézbesítés hat napot vesz igénybe. A törvény folytán rendelkezésre álló időt tehát nemcsak a belügyminiszter úr taktikája, hanem a postánál fennforgó tehnikai nehézségek is mindig szűkebbre és szűkebbre szorítják össze. S most jön a másik nagy kérdés. Hogy milyen rendszer szerint fogják ezeket a szavazójegyeket kikézbesíteni, nem tudjuk. Vájjon maguk a városi hatóságok fogják-e a saját tetszésük szerint ötvenezres turnusokra felosztani és úgy átadni a postának, amely esetben nyilvánvaló, hogy azok a pártok, amelyek eddig is kapcsolatban álltak a kormánnyal és a hatóságokkal, előnybe jutnak, mert megtudják, hogy mely utcákban, mely körzetekben fogják kézbesíteni a szavazócédulákat, — vagy a másik eset következik-e be, hogy mégis rázúdítják a postára a 300.000 szavazó jegyet és a postának kell teljesen függetlenül, minden metódustól teljesen függetlenül a kézbesítést ötvenezres turnusokban végezni? Hát, bocsánatot kérek t. Ház, újra csak azt mondom, hogy minket kényszerítettek a fővárosi választásnál megjegyzett kártyákkal való játékra. Mi leültünk, bízva az igazságunkban és bízva abban, hogy a szerencse, a sors nem fogja elhagyni azokat, akiknek részén van az igazság, de most azt látjuk, hogy a kártyázás során nemcsak megjegyezték a kártyákat, hanem el vannak szánva arra, hogy, ha kell, erőszakkal felborítják az asztalt is, ha másképpen nem sikerül a partit megnyerniök. (Kabók Lajos: Már régen hamisan játszanak !— Malasits Géza: Tíz éve hamisan játszanak!) Elnök: Kabók Lajos és Malasits Géza képviselő urakat rendreutasítom. Tessék csendben maradni ! Rassay Károly: Nem tudom, t. belügyminiszter úr, micsoda érdekek játszanak itt közre. En itt csak veszedelmeket látok. Látom először is azt, hogy itt újra megismétlődik egy olyan botrány, amelynek híre az ország határán túl fog menni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) látom azt, hogy megint ugyanaz történik, ami a háború előtt történt, annak a kor-