Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-434

318 Az országgyűlés képviselőházának 434. alkalmazott köztisztviselők, a kincstár érde

: keit képviselik. Ebben a jogi meggyőződésben volt egyébként a kormányzat is, amikor 1920-ban 58.826. számú rendeletében ezt a bírói képesítési pótlékot részükre juttatta ugyanakkor, amikor cmegszüntettetett az a jogsérelem, amely a bíróságok és ügyészségek tagjait < érte^ azáltal, hogy megfosztattak a képesítési pótléktól; ennek helyreállításaképpen ugyanis biztosíttatott a bírák és az ügyészek részére a képesítési pótlék. Mondom, ugyanakkor ugyanilyen elbánásban részesültek a magyar királyi ^Államvasutak igazgatóságának jogügyi osztályában alkalmazott tisztviselők is. Maga a kormányzat is látta, hogyha ellenkezőképpen intézkedett volna, nem helyes kategóriákat csinált volna ugyanazon minősítésű és ugyanazon funkciókat végző tisztviselők között. Amikor azután az 1923 : XXXII. te. alapján sérelem érte a bírákat és ügyészeket, amikor régi szerzett^ jogaiknak megsemmisítésével, a státustörvénynek egyszerűen félretételével kaszszáltatott a bírói képesítési pótlék, ugyanakkor megszűnt részükre is a képesítési 'pótlék utalványozása. Majd amikor 1929-hen az országgyűlés egyöntetű határozatának megfelelően visszaállíttatott a bírói képesítési pótlék, ez alkalommal a Máv. jogügyi tisztviselői kihagyattak a rendezés során. En tehát meggyőződésem szerint egy jogsérelem megszüntetése érdekében emeltem szót, amikor előterjesztett indítványomban bátor voltam indítványozni, hogy a bírói képesítési pótlék kiterjesztessék úgy, amint annakidején 1920-han a Máv. igazgatóságának jogügyi osztályában alkalmazott tisztviselőkre is. Megjegyzem, hogy mindössze 22 igényjogosultról van szó s az ' összterhe ennek a rendelkezésnek 9—10.000 pengőt jelent. Bátor vagyok itt kiemelni azt a kitűnő tevékenységet és működést, amelyet a magyar királyi Államvasutak jogügyi osztályában al- : kalmazott tisztviselők végeznek. Birtokomban van ugyanis egy statisztika, amely utal arra, hogy milyen eredményesen képviselik ők a kincstár érdekét, amennyiben az elmúlt fél esztendőben 77'4%-iban teljesen pernyertesek ^voltak a m. kir. Államvasutak, részben kedvező ítélet hozatott a Máv. pereiben 11*6% erejéig és kedvezőtlen ítélet, tehát a pervesztés csak mindössze 11%-áhan volt a folyamatba tett pereknek. Ha a perstatisztikát nézzük, Mltiuk, hogy ez az átlagot messze túlhaladó teljesítmény, ami dokumentuma annak, hogy a Máv. jogügyi osztályában alkalmazott bírói és ügyvédi képesítésű tisztviselők igazán olyan ma: gas kvalifikációval rendelkeznek, hogy ki tudják vívni azt, hogy a Máv.-nak anyagi természetű nereiben kellő eredményt biztosítsanak. Ezek a statisztikai adatok a fuvarjogi perekre vonatkoznak. Ha nézzük a magánjogi pereket, itt 60% a bíróságok teljesen kedvező döntése^ a Máv. ügyeiben, részben kedvező 22*1% és kedvezőtlen döntés csak 17'3%-ában a folyamatba tett "pereknek hozatott En tehát azt hiszem, hogy ezzel nemcsak iogi, hanem méltányossági szempontokat is bátor voltam előterjeszteni és éppen ezért tisztelettel kérem, méltóztassék indítványomat elfogadni és ily módon dönteni. Elnök: A képviselő úr mindkét iavaslatát fenntartotta? (ErőcCi-Harrach Tihamér: Igen!) Szólásra ki van még feljegyezve? Fitz Arthur jegyző: Budav Dezső! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Jelentkezése töröltetik. ülése 1930 november 13-án, csütörtökön. Fitz Arthur jegyző: Más senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván méf valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Hálz! Ha van valaki, aki méltányolni tudja a Máv. jogügyi osztálvának tevékenységét, akkor valóban én kell hogy az legyek és az is vagyok, hiszen két évtizeden át tagja, végül egy időben elnöke is voltam a jogügyi osztálynak és ha van valaki, aki tapasztalta azt, hogy ennek az osztálynak a bürokratikus szervezetből az ügyvédi szervezetbe való átszervezése milyen óriási nagy haladást és előnyt jelentett úgy a jogügyi osztály eredményes munkássága, mint a Máv. szempontjából, ismét csak én vagyok az. aki kezdettől fogva mint ügyvéd voltam tagja ennek a iogügyi osztálynak. Ma örömmel állapíthatom meg, hogy ez az osztály nem bürokratikus osztály, (ErődiHarrach Tihamér: Ügy van! Ügy van!) hanem valóban ügyvédi osztály, amely igazán szép eredményeket ért el és azt, amit elért, elérte a szó szoros értelmében vett kiváló ügyvédi képességeivel. Es én mégis arra kérem t. képviselőtársamat, hogy ezt a javaslatát vonja vissza és pedig azért, mert ebben a pillanatban és ennek a törvényjavaslatnak keretében azoknál az okoknál fogva, amelyeket már Gaal Gaston t. képviselőtársamnak adott váilaszomban felhoztam, t nem volnék abban a helyzetben, hogy hozzájáruljak ehhez a módosításhoz. Nem járulhatnék hozzá azért, mert financialiter új fedezetekről nem gondoskodunk ebben a törvényjavaslatban. Itt egy költségvetési állapot törvénybeiktatásáról van szó, és nem rzeretném és nem teheti, a kormány, hogy bármiféle olyan intézkedésekkel jöjjön ^ebben a pillanatban, amely köztisztviselők díjazása céljából új fedezeteket keres. Lehet, hogy eljön annak az útja és módja, amikor ezeket a, szempontokat, amelyeket t. képviselőtársam előterjesztett, az állam honorálni fogja. Hiszen nekem tudomásom van arról is, hogy az Államvasutak igazgatósága helyesnek és indokoltnak • tartja a maga részéről ezt az igényt, tudomásom van róla és nem kell véka alá rejtenem, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr helyesli ezt az álláspontot. (Helyeslés a jobboldalon.) A magam részéről jogászilag elismerem, hogy ez az álláspont minden tekintetben megalapozható jogi alapon, mert hiszen ezek az államvasuti tisztviselők, akik a jogügyi osztályba vannak beosztva, egy régi igazságügyminiszteri rendelet alapján úgy járnak el, mint a királyi kincstári jogügyek igazgatóságának egy filialéjához tartozó tisztviselők, {Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) akik voltaképpen tágabb értelemben a királyi kincstári jogügyi igazgatóságnak külső tagjai is. De jogilag megvan alapozva ez az igény azon a címen is, hogy az a bizonyos képesítési pótlék részükre éppen akkor állapíttatott meg, amikor a. bírák részére, és folyósíttatott mindaddig, amíg egy időben, amikor a bírák részére megszűnt, náluk is megszűnt. Voltak olyanok az Államvasutak jogügyi osztályában, akik akkor nyugdíjba menvén, hivatkoztak arra a rendelkezésre, amely szerint a bírói képesítési pótlék a nyugdíjba is beszámítható. Ezek pert indítottak és előállt az a furcsa helyzet, hogy egy időben a bíróságok ítélete szerint a'nyugdíjba vonnltnak járt a képesítési pótlók, az aktívnak nem járt, A nyugdíjba vonulás tehát majdnem