Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-425

•18. Az országgyűlés képviselőházának gyapjút és a vállalt terhek ellenében az ország visszanyerte pénzügyi szuverenitását és jön a bőven buzogó aranyfolyam a külföldről, kölcsön alakjában, amely az ország gazdasági helyzetét talpra fogja állítani? Nem fordítva történt? A miniszterelnök úr nem fordított Jázon volt, aki nem hozott, hanem vitt ki az országból arany gyapjút, megterhelvén az ország dolgozó népét hosszú esztendőkre súlyos, alig elviselhető terhekkel? Hát nem fordítva történt, mint ahogy annakidején beállították, mint ahogy annakidején elfogadtatni akarták, mint ahogy azokon a bizonyos ünnepeltetési alkalmakon elmondották? Hát van kölcsön? Hol van? Van arany gyapjú? Hol van az az arany gyapjú, amit a modern Jázon hozott Hágából? A tények azt bizonyítják, hogy beiktattunk egy törvényt, amelynek értelmében hosszú esztendőkön keresztül fizetünk súlyos arany milliókat a magyar dolgozó nép verejtékes .adófilléreiből. Egészen halványan adja csak vissza ez a kiszakított rész azt, ami valóban történt. Sokkal élesebben, sokkal súlyosabban és sokkal pregnánsabban is lehet és kell ma már kifejezni azt a dolgot, ami a hágai optáns tárgyalásokkal kapcsolatban történt. Most már ország-világ tudja és látja. Ma már nem indítanak ezért pert. Tegnap a körmendi gyűlésen a Képviselőház egyik konzervatív tagja súlyosan elítélte a hágai tárgyalásokat, a hágai tárfrvalások eredményét és azt a taktikázást, amelyet a hágai tárgyalások körül folytak. Ma már ezen meg nem ütközik senln, mert igaznak fogadja el, ellenben azokban a lázas pillanatokban, amikor az ellenzéken kívül senki sem akart tisztán látni, amikor az optánsok érdekében erre a taktikai manőverre szükség volt, amikor ezt így sajtóban és egyebütt elhelyezték, az éjszakai ügyész is dolgozott és segített a kormánynak ezeknek a taktikai építményeknek felépítésében. El lehet fogadni, hogy a^ lázas munkában, amikor nem láttak tisztán, az ügyész túlment minden elkepzelheton és jogi bukfenceket hányva, osztálynak iminősített néhány embert, aki egy érdekcsoportba került össze és vádat emelt. De ma már négy és fél hónap után lehetetlenség ez. Hangsúlyozom, ma már tartozunk annyival saját komolyságunknak és ítélőképességünknek, hogy meg kell állapítanunk, hogy ami ebben a cikkben yan, és különösen a kiszakított részben, az szórólszóra igaz. Bekövetkezett, beigazolódott, hogy mindez úgy van, amint ez a cikk leírja. Legalább is annyival tartozunk önmagunknak, hogy ennek az ügynek végére pontot teszünk és nem adunk alkalmat ahhoz, — méltóztassék jól megfontolni, ez nem a mi érdekünk — hogy a nyilt törvényszéki tárgyaláson a hágai ügy minden részletét kiteregessék; mert ez fog megtörténni. Ha ez érdek, méltóztassék megcsinálni, én azonban azt hiszem, hogyha mi ezt az előterjesztést nem fogadjuk el és napirendre térünk a jelentés felett, — amit • én tisztelettel javaslok — akkor egyrészt elhárítunk egy bekövetkezhető igazságtalanságot, megszüntetjük és lehetetlenné tesszük a zaklatást és a mellett szerintem politikai megfontolásból is bölcs dolgot követünk el: nem adunk alkalmat arra. hogy a nyilvánosság, a törvényszék is tárgyalja per longum el latum ezt a kérdést. T. Képviselőház! Ezek alapján javaslom, hogy az ügy felett méltóztassék napirendre térni és a mentelmi bizottság előterjesztését elvetni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Potrovics György jegyző: Kabók Lajos! U 25. ülése 1930 október 27-én, hétfőn. Kabók Lajos: T. Képviselőház! A mentelmi bizottságnak tárgyalás alatt lévő javaslatánál ismételten mes kell említenem azt, amit már más alkalommal is voltam bátor szóvátenni, hogy a mentelmi bizottság teljesen figyelmenkívül hagyja azt a sokszor megismétlődő jogos kívánságot, hogy a mentelmi ügyekben való döntésnél, a bírálat helyes megállapításánál igenis szükség van arra, hogy à képviselőknek egész terjedelmében rendelkezésükre^ álljon az a cikk. amelyből az inkriminált rész 3d van szakítva. Magam is azt állítom, amit előttem szólott Propper Sándor t. képviselőtársam mondott, hogy a cikknek egy kiszakított részéből a képviselők nem tudják helyesen megítélni az egész cselekményt, mert a cikknek vonatkozó összefüggéseit is ismerniök kellene, hiszen helyes bírálatot csak akkor tudnak gyakorolni, ha a cikk teljes egészében birtokukban van. Az egyes képviselőnek nem lehet kötelességévé tenni azt, hogy neki tessék felkutatni azokat az újságokat, amelyekben a cikk foglaltatik, hogy őneki magának tessék özeknek utánajárni és a lappéldányokat megszerezni, hanem a mentelmi bizottságnak kellene gondoskodnia arról, hogy jelentésébe a cikk egész terjedelmében kerüljön bele. Igv azután, midőn a képviselő kezei közé veszi a mentelmi ^bizottság jelentését, a cikket egész terjedelmében lesz alkalma majd áttanulmányozni és ha terjedelmében tanulmányozta át a cikket, sokkal helyesebben fogja tudni a maga bírálatát^megalkotni, mint így, ahogy ez itt a Képviselőházban most rendszeresen történik, amikor tudniillik mindig csak az inkriminált rész ivan a cikkből kiszakítva, s csak ez a rész kerül bele a jelentésbe. így a képviselő nincs abban• a helyzetben, hogy a kiszakított résznek egyéb vonatkozásait is megismerje, vagyis, hogy megismerje a cikkírónak az egész cikken végigvonuló • elgondolását. T. Ház! En tehát ismételten kénytelen vaI gyök szóvátenrü a mentelmi bizottságnak ezt í a mulasztását, s ismételten kénytelen vagyok azt kérni, hogy a jövőben a mentelmi bizottság az ilyen mentelmi ügyeknél, midőn egy bizonyos cikkből egy részt inkriminál, tegye közzé jelentésében az egész cikket, mert különben a képviselő nincs abban a helyzetben, hogy a mentelmi bizottság javaslatából helyes bírálatot gyakorolhasson. Ezt azért vagyok bátor ismételten megemlíteni, hogy a mentelmi bizottság ne adjon alkalmat arra, hogy a jövőben ezt újból szóvá kelljen tenni, hanem jelentéseiben ennek^ a jogos kívánságnak tegyen már eleget. Rátérve magára a jelentésre és az inkriminált részre, ezt én úgy bírálom el, hogy elsősorban arra az álláspontra helyezkedem: igaz-e az, ami ebben az inkriminált részben foglaltatik? Ezt bírálgatom, és miután nemcsak én, hanem az egész közvélemény is tudja az inkriminált rész felolvasása után, hoey mindaz, ami abban van, s amit éppen inkriminálnak, megfelel a a valóságnak, tehát nyilvánvaló, hogy a cikk szerzője igazat írt, s a valóságot mondta el Mi szükség van tehát arra, hogyha valaki az igazságot nyilvánosságra hozza, az igazság nyilvánosságrahozatala miatt ellene eljárás induljon me^, őt ezért zaklassák, elsősorban a mentelmi bizottság, majd a Ház ülésén, később^ pedig a törvényszéken történjék meg az illető zaklatása? Például az inkriminált rész ezzel kezdődik: «A dolgozó tömegek verejtékén hizlalt kormánypárti újságok.» Ez az, amit elsősorban itt kifogásolnak, pedig nem nyilvánvalóan tudott dolog, hogy igenis, a tömegek véreitekén hizlalták fel a Budapesti Hirlapot? Elnök; A képviselő úr kijelentése a Házon