Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
304 Az országgyűlés képviselőházának $í nál kitesznek 34 milliót és a közutaknál 57 milliót. Tehát 120 millió a beruházási Programm. (Kabók Lajos: Hány évre?) Az 1930—31. költségvetési évre. (Kabók Lajos: Három évre!) Ismétlem, az 1930—31. évre, mely összeg a költségvetésnél fogva az 1930—31. évre, tehát két félévre vonatkozik. Ez mintegy 120 milliónyi öszszeget tesz ki, ennek pénzügyi fedezete megvan, ezek a munkák legnagyobbrészt folyamatban vannak és csak csekély töredékük az, — talán valami 5—6 millió pengőnyi összeget kitevő töredék, — amely r tényleg még nincsen munkában, amelyet kisajátítási eljárások, vagy el nem készült műszaki előkészítő munkálatok akadályoznak abban, hogy teljesen folyamatba kerüljön. Én, sem azt nem mondhatom erre az összegre, hogy sok, sem azt nem mondhatom, hogy kevés, csak azt mondhatom, hogy annyi, amenynyi rendelkezésre állt a tárca keretében, azt az utolsó fillérig a legjobb igyekezetével és legjobb megfontoltságával^ igyekezett a tárca a közmunkáik rendelkezésére bocsátani. Ez a tárca, amelyik a legkisebb személyzeti költse- --el dolgozik az országban, minden fillért a közmunkák és a beruházások rendelkezésére bocsát, mindenesetre legalább ' annyit, amenynyit a törvényhozás bölcsessége e célból részére felajánl. (Üpy van! Üpy van!) Ezekben kérem a képviselő úrtól, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék, egvben ismétlem, hogy csak azokban a kérdésekben nyilatkozhattam részletesen, amelyek ;>, kereskedelmi tárca körébe tartoznak. (Helyeslés és taps a .jobb- és a baloldalon.) Elnök: Kíván a képviselő úr válaszolni! ÍGál Jenő: Igen! — Kuna P. András: Sohase lesz vege!) A képviselő urat illeti a szó! Gál Jenő: T. Képviselőház! Nagy köszönettel vagyok az államtitkár úrnak ezért a beszédéért, nagy köszönettel annak beismeréséért, amit itt a közpénzek rendeltetéséről méltóztatott mondani. Engedje meg azonban a mélyen t. államtitkár úr, hogy azt mondjam: miért nem nézték meg akkor a közpénzek rendeltetését, amikor olyan luxuskiadásokra költekeztek, amelyek csak egy óra, vagy tíz óra beszerzésénél százezrekre mentek? Bocsánatot kérek, nem az államtitkár úr felelős, az államtitkár úr azonban egyik tagja a kormánynak, s nem lehet itt izolált felelősségeket teremteni. Ha azt mondja a mélyen t. államtitkár úr, hogy csak azokról a munkálatokról beszélt, amelyek a tárca keretébe tartoznak, itt is engedje meg, hogy valamire figyelmeztessem. Jó, ha az ember memóriáját mindig készenlétben tartja. Ön azt mondja, hogy százmillióról van szó, (Kállay Miklós államtitkár: Százhúsz!) százhúsz millióról van szó és erre megvan a fedezet és nem tudom, mennyi időre való programm ez. Legyen kegyes az államtitkár úr miniszterének 1930 július 2-án itt a Házban elmondott beszédét megnézni, amikor is a miniszter úr Kabók Lajos interpellációjára adott itt választ. En, mint hogyha készültem volna arra, hogy az államtitkár úr ezekkel a kérdésekkel fog tárcája keretében előhozakodni, kikerestem ezt a beszédet. Nem ilyen összegekről beszélt a miniszter. Az ön minisztere nem állítja azt, hogy 120 millió fedezete van, hanem azt állítja, hogy nagy baj volt, amikor megpróbálták az útépítést, mert .nemvolt pénz és azután azt mondja: hát kérem, a pénzügyminiszter úrral együtt teremtettünk nagy nehezen 30 milliót. A bei gérés nem 120, hanem 130 millió volt, ennyit mondott Bud miniszter úr, de nem tudtunk többet felhajtani, mint . ülése 1930 november 12-én, szerdán, harmincat, s nincs is több. A mostani akut-munkálatokról azt mondja, hogy kilenc millió szükséges ezekre, majd ezt is előteremtjük. Nem a miniszter úrnak és az államtitkár úrnak terveiben áll a munkanélküliség kérdésének megoldása, hanem abban áll, hogy ha egy kormány beígér valamit, ha azt mondja, hogy én augusztusban a Horthy Miklós hidat megépíttetem, akkor ennek az ígéretnek olyannak kell lennie, amelynek fedezete ott van a miniszter tárcájában. (Kállay Miklós államtitkár: Ezért nem fogunk egy krajcárt sem kldobm az^ állam pénzéből!) Hát nem dob ki az állam pénzéből... (Kállay Miklós államtitkár: Hogy drágábban építsünk, mint amilyenre a lehetőség megvan!) Nem építtet drágábban. (Kállay Miklós államtitkár: Miért nem drágábban?) Mert engedje meg azt a kérdést... (Kállay Miklós államtitkár: Miért nem émtünk drágábban?) t Azt mondja az államtitkár úr, hogy van tíz ajánlat. Kérem, t. államtitkár úr, az Építőmesterek Szövetkezetében, a Mérnökök Egyesületében és mindenütt, ahol ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak, tépelődve és valósággal kétségbeesve beszélnek arról, hogy nem akarja a kormány belátni, hogy a magyar nagyipar teremtőképessége, anyagi és művészeti képessége nemcsak, ihogy azon a fokon áll, mint a külföldön, hanem itt vannak a legkiválóbbak. Nem kell messze mennünk és ha önnek van 9 vagy 10 ajánlata, amelyben azt mondják, hogy: nem is pénzért, hanem hitelbe megépítik a hidat, nem veszi észre, még ha valamivel többet fizetne is annak a vállalkozónak. (Kállay Miklós államtitkár: De észreveszem, mert vissza kell fizetni!) Lássa be a mélyen t. államtitkár úr, hogyha Genfben magyar amberrel építtetnek, akkor építtessenek Magyarországon is magyar emberrel. (Kállay Miklós államtitkár: Csak azzal építtetünk!) Ennélfogva, mivel bevallja az államtitkár úr, hogy van tíz ajánlata, akkor e tíz ajánlat közül azért, hogy a kormányzó úr őfőméltósága tiszteletére a törvényben meghatározott építkezés megkezdődjék, választania kell, itt a kormány szavának beváltása az állami főhatalom iránti tisztelet kérdését is érinti. Nem lehet megalkudni ezekkel a kérdésekkel ilyen módon, mint ahogyan az államtitkár úr teszi. (Kállay Miklós államtitkár: Gazdasági válság van!) Higgye meg nekem a mélyen t. államtitkár úr, hogy nem jókedvből mondjuk el ezeket a felszólalásokat, nem jókedvünkből hangoznak el ezek a kritikák, hanem mivel mi közvetlenül érintkezünk a dolgozó és verejtékező embertömegekkel, amelyek mind azt kiáltják felénk, hogy a kormány nem törődik velük, hogy a kormány elnézi, hogy itt a munkanélküliség tobzódása és az emberek gyötrelmes kínlódása egy kézlegyintéssel el volna hárítható úgy, hogy csak az egyik munkát adják ki, vállalkozó majd megfizeti azt a munkást és fizeti az anyagokat, ezzel ne törődjék a kormány. Ha ilyen teljesítőképességű a magyar ipar, akkor kapva-kapjon rajta a miniszter úr és fogadja el azt az ajánlatot és kritika tárgyává csak azt tegye, hogy percentuális szempontból miféle különbségek vannak. A készfizetések felvételét úgysem ; lehet ígérni. Amiket itt a készfizetések felvételéről mondottak a miniszter urak, azok közgazdasági képtelenségek voltak abban az időben is és közgazdasági keresztrejtvények ma is. En belátással vagyok az iránt, hogy a nemzetközi pénzpiaci helyzet nehézségeket ró a kormányra, azt azonban megkívánom, hogy