Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
302 Az országgyűlés képviselőházának !>& ben van az, akit elér. (Kuna P. András: De könnyű kritizálni! — Fábián Béla: De nehéz úgy-e kormányozni 1 !) 1930 március 10-én összeült az Ipartanács. Emlékezik rá a t. Képviselőház, micsoda nagy reményeket fűztek az Ipartanácshoz, hogy most 'megalakul egy fórum, egyszerre lesz munka, mert az Ipartanács nagyszerű tanácsokat ad. Azt mondja az Ipartanácson a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ő már megtalálta a munkanélküliség megszüntetésének módját s ezt a kormány konkrétumokkal, pozitívumokkal a legközelebbi időben bebizonyítja. Kérek egy konkrétumot, kérek egyetlen egyet, hol vannak hát ezek a programmais kus megvalósítások? Ez történt 1930 március 10-én. Rá 8 napra, március 18-án a pénzügyiminiszter úr bejelenti a Házban, hogy a nagyhatalmak megígérték, hogy elősegítik a kölcsönre vonatkozó tárgyalásainkat s e komoly ígéretre építeni kell. Tessék nézni % március óta itt kínlódunk és folyton-folyvást csillogtatjuk reménységeinket, de a kölcsönnek híre-hamva sincs. Május 14-én és május 28-án újra bejelenti a kormány, hogy az idei gabonaexportot és az áralakulás sikerét biztosította. Május 28-án mondta ezt. Most nézzék meg mai tanácskozásaikat, t. túloldal, nézzék meg pártértekezleteiket, miféle sikert biztosítottak itt és miféle könnyelműség volt az értékek zuhanásával szemben tehetetlenül állani? Önök mindig nemzetközi jelenségekre hivatkoznak és idehaza elfeledkeznek az áralakulás legprimitívebb meghatározásairól és felállítanak tételeket, közben zuhanunk folyton-folyvást lefelé és lefelé és kérkednek azzal, hogy itt még nagyszerű segítség van s defetista az, aki ki meri nyitni ,a száját és azt mondja: eddig, uraim és ne tovább! T. Képviselőház! Május 14-én végre azt mondta a pénzügyminiszter úr, amikor itt kérdezgették, hogy a kölcsönt nem vesszük fel. Eddig mindig az volt a kijelentés, hogy a nagyihatalmak garantálják, s erre ő most nagy grandezzával és önérzettel azt mondja: ráérünk, most nem vesszük fel a kölcsönt, ráérünk, bevárjuk, míg a pénzpiac kedvezőbb helyzete ezt megengedi. (Jánossy Gábor: Ez természetes!) T. Képviselőház! Ezek az általános frazeolog-kijelentések közgazdasági ismeretekkel bíró ember előtt semmit sem jelentenek. Mihelyt azt a szót mondják, hogy «helyzet», meg amikor azt szokták mondani: «várjuk a fordulatot», amikor megjelennek ilyen kitételek, hogy «fordulat várható», «helyzetváltozás fog bekövetkezni», ezek üres, nem tartalmas kijelentések. (Neubauer Ferenc: Már pedig az ellenzék is folyton a fordulatot várja. — Derültség .jobbfelől. — Fábián Béla: Az ország is a fordulatot várja. — Dabasi Halász Móric: Nem a fölfordulást? — Fábián Béla: Isten ments!) Az ellenzék azt mondja, olyan ^pénzügyi mérleget kérünk, amelyből őszintén láthatja mindenki, mekkora az ország teljesítőképessége. Meglátják, hogy nem volt igazuk azoknak a költségvetési mérlegeknek, amelyekben fennen hirdették a pluszokat, elkérkedtek azzal, hogy pénzügyi viszonyaink olyan fényesek, hogy fölöslegekkel dolgozunk, míg ha bevallották volna már akkor őszintén, úgy, amint tették más országok, amelyebben ugyanilyen keserves viszonyok vannak és ha nem banketteken ünnepelték volna azokat, akik idejöttek kölcsön-ügyekben tárgyalni, hanem felmutatták . ülése 1930 november 12-én, szerdán. volna azokat a gazdasági erőket, amelyek itt mint virtuális tényezők iparvállalatainkban és a magyar termőföldben megmutatkoznak, akkor itt reális viszonyok következtek volna be, mert akkor itt a takarékoskodásnak nem parancsszóra kellett volna bekövetkeznie, nem kellett volna nógatni az embereket, hanem amikor az államháztartásban a fényűzési jelleg megmutatkozott, nem lehetett kívánni az országtól, hogy arra a szerény álláspontra helyezkedjék, amelyet egy gazdaságilag enynyire meggyötört országtól elvárhatunk. T. Képviselőház! Azt mondom, a magyar földnek és a magyar népnek erejévej semmi és senki el nem bírhat. (Ügy van! balfelől.) A magyar népnek és a magyar ^ földnek teljesítőképessége örökértékű és örökérvényű, csak a módot és alkalmat kell hozzá megadni. A kormányzati rendszeren kell változtatni. El kell bocsátani mindazokat, akik feleslegesek az államháztartásban. (Dabasi Halász Móric: Bunkósbottal!) T. képviselőtársam ne féljen attól. Ha az államháztartásiban a személyi kiadás kevesebb lesz, akkor a dologi kiadásokra több telik és a dologi kiadások munkaalkalmakat teremtenek. (Bessenyey Zénó: Ezt könnyű itt mondani!) Ez a hibájuk a mélyen t. uraknak, hogy úgy hiszik, hogyha az állami tisztviselői létszámot korlátozzuk, akkor vége a világnak. Azt sohasem kérdezik, hogy a többi nép miből él. Nem, t. Képviselőház, higgyék meg nekem, hogy a gazdasági felszabadítás és a gazdasági igazság megteremtése csak ott kezdődhetik el... (Dabasi Halász Móric: Ahol a Millerand-tféle levélnek elég tétetik! — Jánossy Gábor: TTgy van! Ügy van! — Zaj.) T. képviselőtársam, ezzel a kérdéssel a miniszterelnök úrihoz tessék fordulni és tessék a kormányhoz fordulni. (Györki Imre közbeszól.) Hallottak már egy szót, hogy az ellenzéki oldalról nem követelték volna a Millerandféle ígéret beváltását? De nem hallottam onnan szorgalmazást, sem bátorságot nem tapasztaltam. Bocsánatot kérek, ne méltóztassék Halász Móric t. kénviselőtársamnak előhozakodni ilyen kérdésekkel, ha nincs bátorsága felállni és megindokolni. Nem lehet a szavakkal játszani. (Dabasi Halász Móric: Semmivel sem! — Bessenyey Zénó: Űgy látszik, lemondott a demokratapárt a tisztviselők szavazatairól.) Azt csak hagyja rá t. képviselőtársam a demokrata pártra. (Zaj. — Fábián Béla: Dugsegélyt mi nem tudunk nekik adni! — Zaj.) Mivel a klotűr-lámpa újra kigyulladt és a házszabályok kötelező tisztelete azt parancsolja, hogy befejezzem beszédemet, bár még nagyon sok mondanivalóm volna, csak egy mondatot engedjenek még meg t. képviselőtársaim. Ne féltsék az ellenzéktől a köztisztviselőket. Nincsenek azoknak nagyobb tisztelőik, mint mi. Mi annak vagyunk ellene, hogy őket újra adókkal nyomorgassák. Erről tessék beszélni. T. Képviselőház! Amikor sürgetem a közmunkák megindítását, őszinteséget kérek a kormánytól, hogy meg^ tudja-e ezeket indítani vagy sem. Nem üres ígéreteket kérek, hanem a pénzügyi alapnak a megjelölését kérem, hogy van-e pénze a kormánynak arra, hogy közmunkákat megindítson, mert ha nincsen pénze, akkor minden bíztatás, amelyet ebben az irányban tesz, légüres térben elhangzó fantasztikum csupán s ez nem megnyugtatólag hat, hanem a / kétségbeesett embereket még inkább megrendíti és abba a szörnyűséges helyzetbe juttatja, ahol a gondolkodás higgadtsága megszűnik. Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr
