Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-433
298 Az országgyűlés képviselőházának U33. ülése 1930 november 12-én, szerdán. pályázatot. A szobrok árát maid két, vagy három év hiteléből fogom lassanként kifizetni és ott az egyetem előtt nemcsak szép és méltó tér keletkezik, hanem azt hiszem, négy szobor is fog ott elhelyeztetni, tehát nem is nagy menynyiség. Erről van szó a dehreceni térnél. Rátérek most már a második kérdéskomplexumra, Rákóczi és Kossuth szobrára. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Arról óhajtanék pár szót szólni, hogy miért nem helyeztettek ezek a nemzeti emlékcsarnokba. Rákóczi szobra ott de facto el is helyeztetett, amennyiben Szeged városában a Széchenyi-téren volt Rákóczinak igen szép, de aránylag kisméretű lovas szobra, amely ott abban a nagy perspektívában elenyészett. Ezt a szobrot most áthelyeztük az újonnan létrejött épületkomplexum elé, ahol kitűnően áll és a szakértők szerint a legjobb művészi benyomást kelti. Miután ott van a közvetlen közelben Rákóczi lovasszobra, azt gondoltuk, hogy most, amikor még igen sok nagy magyar embernek nincs ott szobra, nehéz lenne egy második szobrot a közvetlen közelben felállítani. (Ügy van! a jobboldalon.) A két dolgot egymástól 150 lépés választaná el. Ugyancsak a közelben, a Klauzál-téren van Kossuthnak egy nagy szobra. (Farkas Elemér: A legszebb Kossuth-szobor ez!) Ma azonban a fejedelmeknek, a politikusoknak és a hadvezéreknek szobrait még nem helyeztük el ebben a nemzeti emlékcsarnokban. Nyitva akartuk hagyni azt a kérdést, hogy nem akar-e majd Budapest ilyen szempontból valamit csinálni, mert hiszen a na?v oolitikusok, államfők, hadvezérek ilyen emlékeinek felállítása rendesen az ország fővárosában szokott történni. (Jánossy Gábor: Usy van! A Gellérthegv tetején, a Nemzeti Pantheonban.) Mi eddig kultúrpolitikai Pantheont csináltunk és csak olyanok szobrai nyertek elhelyezést, akik tollal, vésővel, ecsettel, Lancettával, vagy mérőónnal tettek szolgálatot a magyar kultúrának. Lezárva azonban ez a dolog nincs és ha a közvélemény azt kívánná, hogy ez az emlékcsarnok necsak művelődési Pantheon, hanem politikai Pantheon és katonai Pantheon is legyen, erre nézve is provideáltunk, mert abban a kormányzói kéziratban, amely a szegedi oszlopos folyosókat nemzeti emlékcsarnokokká nyilvánította, van egy második bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a jövfő felvételekre egy bizottságot kell alakítani, amelyhe az Akadémia három tagot választ, a szegedi egyetem egy tagot, Szeged törvényhatósági bizottsága egy tagot és a kultuszminiszter négy tagot hív meg s ez a bizottság fog határozni abban a tekintetben, hogy ez a száz név amennyivel egészíttessék ki. Ha a nemzet közhangulata odahajlanék, hogy a szegedi nemzeti emlékesarnok egyetemes ilyen pantheonszerű doloiggá nőj jön meg, én fogok legjobban örülni annak, ha az emlékcsarnoknak ez a kibővítése megtörténik. Mondom, most az ok az volt, hogy ez kulturális emlékesarnok volt* és hogy az alapítással egyidejűleg közvetlen közelben helyezték el Rákóczinak egy szobrát, és hogy egy Kossuthszobor is van a közelben. Hogy szándékosság az én részemről menynyire nem állott fenn, azt méltóztatik látni leginkább abból, hogy mint a Történelmi Társulat elnöke, éppen en adom ki most Kossuth emigrációs működésének óriási sorozatát. {Helyeslés jobb felől. — Erdélyi Madár: Nagyon helyes! — Jánossy Gábor: A nép számára hozzáférhetővé kell tenni beszédeit!) Kossuth működése ngyanis tulaj donképen hiáirom időszakra oszlik: a reformkor béli Kossuthéra 1840-től 1848-ig, a szabadságharc Kossuthja korszakára 1848—49-ben és azután az emigráció Kossuthja korára 1849-től egészen addig, amíg az emigrációs mozgalmak elcsöndesedtek. (Gál Jenő: No de azután is volt valami!) Miután ebben az időben Kossuth a világ közvéleményéért küzdött a magyar nemzet érdekében és megteremtette a magyar kérdést (Ügy van! jobb felől) és miután nekünk is ma az a feladatunk, hogy küzdjünk a világ közvéleményéért és újból teremtsük meg és erősítsük a magyar kérdés tudatát, azért azt gondoltam, hogy a mai magyar ember számára az emigrációs Kossuth a legaktuálisabb (Ügy van! Üg& van! — Taps jobbfelöl) és ezért határoztam el, mint a Történelmi Társulat elnöke, hogy egy nagy kötetsorozatban kiadok mindent, ami Kossuth emigrációs működésére vonatkozik, amely működésnek csak töredékei jelenteik meg az ő irataiban. A bécsi állami levéltár és a konstantinápolyi állami levéltár megnyílása lehetővé tette számunkra azt, hogy Hajnal professzor egy gyönyörű kötetben kiadja Kossuth emigrációs működésének törökországi szakát. Ez meg is jelent éppen a Történelmi Társulat kiadásában, amelynek szerencsém van elnöke lenni. Ezt a kiadványsorozatot én kezdeményeztem s ezt a kötetet most követni fogja Kossuth amerikai és angolorsziági működése, tehát az emigráció amerikai és angol szaka. Ez már munka alatt van; egy fiatal tudós két évig dolgozott Amerika levéltáraiban, hogy Kossuth ott mondott beszédeit az ottani hírlap-könyvtárakban rekonstruálják. Az utolsó lesz azután Kossuth emigrációjának francia- és olaszországi szaka. Ebből is látja tehát az igen t. képviselő úr, • hogy ahol nem is mint miniszter, hanem mint magánember, mint a Történelmi Társulat elnöke, működtem közre, ott is én a magam részéről szerény erőmhöz képest mindenesetre hozzájárultam Kossuth Lajos nagysága feltárásához. (Helyeslés.) Említette még az igen t. képviselő úr Rákosi Jenőt is. Kétségtelen, hogy Rákosi Jenőnek, mint publicistának, Kossuth és Kemény mellett mindenesetre helye van a magyar Pantheonban is. Abból indultunk azonban ki, hogy mint minden Pantheonnál, a halál és a szobor felállítása között egy bizonyos időnek kell eltelnie. (Erdélyi Aladár: Ez a helyes elv! — Jánossy Gábor: Történelmi távlat!) Franciaországban a Pantheonban való elhelyezés iránt tíz év után lehet javaslatot tenni. (Gál Jenő: Azért festették meg itt ezeket a képeket! — Erdélyi Aladár: Szoborról van itt szó!) Mi úgy gondoljuk, hogy négy év után lehessen ezt megtenni és én meg vagyok róla győződve, hogyha Rákosi Jenő halála után ez a négy év eltelik, a Pantheon-bizottság nem fogja elmulasztani, hogy az ő szobrának felállítása iránt is javaslatot tegyen. Hiszen hogy r milyen nagyra becsülöm Rákosi Jenőt, azt méltóztattak a tegnapi tanácskozásokból is látni, hogy magam vettem kezembe azt, hogy az ő r szoborleleplezése méltó formák között történjék meg. Azt hiszem, ezzel kimerítettem mindazokat a kérdéseket, amelyeket méltóztatott hozzám intézni (Ügy van! Ügy van!) és iparkodtam mélyebben megindokolni azt, hogy amit tettem, miért tettem és milyen módszer szerint dolgozom. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.)
