Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

Az országgyűlés képviselőházának U33 nyeit kielégítsék. Ne méltóztassék tehát a ké­sőn induló vonatjáratokat beszüntetni, hanem a korábbiakat; (ha pedig a korábbiakat hagy­nák meg, akkor az indulási időpontot tolják ki későbbre. Ebben a tekintetben neim érv ne­kem az, hogy két hónapot kellene a,miniszté­riumban dolgozni a menetrend átdolgozásán, hogy a mellékrelációkat is biztosíthassák és a nemzetközi viszonylatokat is figyelembe ve h essék, stb. Ismerem ezeket az érveket. Nem a vasutért van az utazóközönség, hanem a vasút van az utazóközönségért. Tes­sék nekiállani, tessék dolgozni, tessék ezt el­készíteni. Ebben a tekintetben hivatkozhatom arra is, hogy a múltban Nagy-Magyarorszá­gon... (Folytonos zaj a jobboldalon.) Uraim, szíveskedjenek a többségi pártértekezletet talán odakinn megtartani. (Zaj.) Elnök: Kérem a jobboldalon a képviselő urakat, ne méltóztassanak folyton beszélgetni, mert különben kénytelen volnék név szerint megnevezni a képviselő urakat. (Rassay Ká­roly: Pedig Erdélyi is ellenzéki! — Szilágyi Lajos (a jobboldal felé): Döntsék már el, hogy ellenzéki-e! — Rassay Károly (Erdélyi felé): Ilyenkor megtagadsz itt bennünket! — Erdélyi Aladár: Eni Soha! — Derültség. — Zaj.) Csen­det kérek, képviselő urak! Hegymegi Kiss Pál: Ennek az átdolgozás­nak megvannak az anteaktái is, mert azokat^ a vonatokat, amelyeket meghagytak, újabban ál­lították be és a régi vonatjáratok abban az idő­pontban indultak el a vidékre, amely időpont­nak megfelelően kellene most a menetrendet át­dolgozni. Az anteakták is megvannak tehát, és így abban a tekintetben sem találok érvet a vo­natjáratmegszüntetésekre, hogy itt újonnan kel­lene a menetrendet^kidolgozni. (Rassay Károly: Micsoda érdekek játszanak itt szerepet*? Érde­kes volna ezt tudni!) A kereskedelemügyi állam­titkár urat, aki itt a kereskedelemügyi minisz­ter urat képviseli, megkérem, méltóztassék ne­kem megmondani, kinek az érdekében történtek ezek az intézkedések, amelyek okozzák azt, hogy az ország két gazdasági központja, mint ami­lyen Szeged és Debrecen, valamint a többi ma­gyar városok el lehessenek zárva annak lehető­ségétől, hogy utazóközönségük tennivalóit Bu­dapesten egy nap alatt elláthassa és haza is me­hessen. (Rassay Károly: A kultuszminiszter úr is tudja, hogy milyen lehetetlen állapot ez!) Tudom azt, hogy az érvelések sorában fel­hozzák azt, hogy talán sok a vonat járat. En kap­tam egy statisztikát, egy menetrendkimutatást, amelynek adatai teljesen valók, és eszerint meg kell állapítanom, hogy délután 2 órától kezdve este 9 óráig Budapestről Dunántúlra, Győr, Sopron. Szombathely és Bécs felé három gyors­vonat és egy személyvonat megy, és pedig: 4 órakor, 4 óra 3() perckor, 5 óra 20 perckor, 8 óra 50 perckor, továbbá 6 óra 20 perckor Komárom felé; ugyanígy van a Balaton vidékén. A Du­nántúlon tehát kellőkép biztosítva van a meg­felelő forgalom és az igények kielégítése. Az­után látom Miskolc és Sátoraljaújhely felé is ugyanezeknek az igényeknek kellő biztosítását, hasonlókép Salgótarján felé. (Hodossy Gedeon: Miskolc felé is beszüntették!) Ellenben a Duna­Tisza közén, a Tiszántúlon a gyorsvonati jára­tok beszüntetésével olyan helyzetet látunk, amely közgazdaságilag egészségtelen, mert Ti­szántúlra például a 2 órakor induló debreceni gyorson kívül egészen este 9 óráig, csupán a 7 óra 5ö-es. személyvonat meg, amely éjszaka fél 3 órakor érkezik Debrecenbe; Békéscsaba felé pedig 5 óra 30-kor megy egy gyors; a Duna­. ülése 1930 november 12-én, szerdán. 293 ] Tisza közére — Cegléd, Szeged irányában — 2 óra 20 perckor megy egy vonat és azután éjjel 11 óra 20 percig nem megy több; 2 óra 30 perckor megy Kiskunfélegyházára egy személyvonat és 6 óra 30 perckor Kiskunhalasra megy egy. Én emlékszem a régi időkre Erdélyben, ami­kor a Székelyföldet egy félországnak megfele­lően kikerülték a vonatok. Nem szeretném a ma­gyar Alföldet, a Duna—Tisza közét és a Tiszán­túlt is hasonló helyzetben látni. Nem a Dunán­túlt és nem azokat a vidékeket irigylem ^ én, el­lenkezőleg, azt kérem, hogy azokon a vidékeken, ahol az országnak két legnagyobb vidéki városa van, ahol Cegléden, Nagykőrösön és Kecskemé­ten egy-egy jelentős gazdasági központunk is van, ott ne lehessen olyan vonat járatokat tar­tani, amelyek lehetetlenné teszik a magyar Al­földnek és a Tiszántúlnak az ország-fővárosá­hoz való kapcsolódását. Ezeket kívántam előadni. Elnök: Az interpellációra a kereskedelem­ügyi miniszter úr megbízásából a politikai ál­lamtitkár úr kíván válaszolni. Kállay Miklós államtitkár: T. Képviselő­ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak meg­engedni, hogy a kérdés tisztázására először ^is leszögezzem, hogy átmeneti és ideiglenes intéz­kedésekről volt szó, olyan átmeneti és 'ideigle­nes intézkedésekről, amelyek már a háború előtti években is általánosan szokásban voltak az államvasutaknál és ma sincs Európának egy állama sem, amely a téli menetrendnél ; bizo­nyos megszorításokat be ne vezetne. (Rassay Károly: Észszerűen!) Mi ezeknél a megszorítá­soknál a legmesszebbmenőleg igyekeztünk a közönség érdekeit megvédeni. (Rassay Károly: Ez tévedés, államtitkár úr!) Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban a magam nézőpontjából magyarázzam meg ezt a kérdést. Elsősorban is a redukciót lehető­leg a gyorsvonatokra szorítottuk, amennyiben igen i interpelláló képviselőtársam is erre fek­tette a'fősúlyt, Erre pedig alapul az szolgált, hogy annak ellenére, hogy a múlt évben a sze­mélyvonatok tarifái emeltettek fel. mégis eb­ben az évben ismét a gyorsvonatok forgalma csökkent és a személyvonatok forgalma válto­zatlan maradt. A gazdasági krízis következté­ben előállott természetesen egy bizonyos csök­kenés a forgalomban. Ezt a gyorsvonatoknál kellett realizálni. Ez a realizálás pedig olyan vonalaknál indult meg és olyan vonalakra ter­jesztetett ki, amelyek nincsenek nemzetközi re­lációk vagy pedig vicinálisok csatlakozásai ál­tal olyan helyzetben, hogy különös nehézségek és zavar nélkül az egész vasúti menetrendből nem lennének kiemelhetők. De bocsánatot kérek, én két hónapig nem tárgyalhatom ezt a kérdést, mert remélem — vagy legalábbis remélni szeretném —, hogy két hónap múlva olyan helyzetben leszek, ami­<kor már az eredeti állapotot is vissza tudom ál­lítani. Kétségtelenül meg lehet tehát állapí­tani, hogy csak olyan vonatokat lehetett ki­emelni, amelyeknek más megfelelő vonatuk van. amelyek nemzetközi vagy vicinális csatla­kozásokkal az egész menetrendet nem fogják zavarni. Így kiemeltetett a gyorsvonatok' közül egy a miskolci, egy a debreceni, egy a szegedi és egy a pécsi relációban. Mindezeken a helyeken még megfelelő gyorsvonatjárat áll rendelke­zésre. (Rassay Károly: Nem megfelelő; itt van a vita közöttünk!) Igen t. képviselőtársam olyan vonalat hozott fel, amely őt, mint debre­ceni képviselőt érinti (Rassay Károly: Es en­48*

Next

/
Thumbnails
Contents