Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-433

284 Àz országgyűlés képviselőházának 433. ülése 1930 november 12-én, szerdán. a. cséplés után a laboratóriumi vizsgálatok gyengének minősítették belső érték szempontjából a magyar búzát, de ugyanazon búzából az ezidőszerint már folyamatba tett vizsgálatok egész más eredményt mutatnak a sikert illetőleg. A siker ugyanis később a raktárban kifejlődött és búzánknak ennélfogva ma már sokkal job

;

b a belső értéké és minősége minden szempontból, mint volt közvetlenül az aratás és a cséplés után. (Ügy van! Ügy van!) Éppen , azért könnyelműség azt mondani, hogy a magyar búzának nincs meg a belső értéke és hogy az nem piacképes. Mint mondottam, minden európai államban ugyanaz a helyzet volt a búza belső értéke szempontjából, mint ami itt nálunk, a cséplés után volt és ugyanaz áll ma is, mert éppúgy fokozatosan fejlődött a jugoszláv és a román búza is sikértartalom tekintetében, mint ahogy fejlődött a magyar búza. A legnagyobb károsodást okozza tehát ez a beállítás és lehetetlen az a kritika és az az eljárás, hogy önmagunk becsüljük le és önmagunk csökkentsük a magyar búza értékét. (Jánossy Gábor: Es nem is igaz!) Csizmadia András t. képviselőtársunk érdekes példát hozott fel arravonatkozólag, hogy az orosházi jobb minőségű «Tiszavidéki» búzának a hamisítását hogyan követik el. Más vidékről szállítottak oda búzát, a vagont félig tiszavidéki búzával töltötték meg és. «Tiszavidéki» búza cím alatt vitték külföldre. Ez éppen egy frappáns példája annak, hogy milyen nagy szükség van a márkára és hogy egyes mezőgazdasági jellegű termények védelme tekintetében nemcsak a minőséget, hanem a származási helyet is meg kell jelölni. Mi tehát ezt is védeni fogjuk, és akkor, hasonló visszaélések nem fognak előfordulni. (Elénk helyeslés.) Simon András t. képviselőtársunk a javaslat 17. %-ki kritizálta. Szerinte ez a szakasz helytelen, mert nem lehet eljárni a külföldön hamisítókkal szemben. Kálmán Jenő és Váry Albert t képiveslőtársaim rámutattak már arra, hogy igenis, van egy nemzetközi egyezmény, az ipari és mezőgazdasági termények és termeivények védelméről és azok hamisításáról szóló washingtoni nemzetközi egyezmény, amelyhez tartozunk mi is, amelynek alapján el lehet járni a külföldön is a hamisítókkal szemben. Ha az illető külföldön hamisít és visszajön ide, avagy bármilyen vonatkozásban nyilvánvalóvá válik, hogy az a vétség, amelyet elkövet, beleütközik a törvénybe, idehaza az illetőt mindig meg lehet büntetni, ha külföldön követte is el a hamisítást. Reischl Richárd t. képviselőtársunk a 4. § törlését kéri. Errevonatkozólag is megadta már a választ Kálmán Jenő t- képviselőtársam és részben Váry Albert t. képviselőtársunk. nschl Richárd t. képviselőtársunk '• továbbá annak az aggodalmának adott kifejezést, hogy a 6. § alapján túlságos vexatúrák fognak történni. Ismételten és ismételten kijelentem, hogy ez az ellenőrzés nem fog vexatúrával járni, csak abban az esetben, ha valamilyen törvényellenesség állapíttatnék meg és ha valamilyen visszaélést állapítana^ meg a vizsgálat, egyébként a vizsgálatnak olyannak kell lennie, amely a kereskedelmet az ő munkájában egyáltalában nem zavarja. En tehát szeretném Reischl t. képviselőtársunknak ezt az aggodalmát eloszlatni, mert azon leszünk, hogy ne nehezítsük, hanem könnyítsük a kereskedelem helyzetét. Aimi pedig Reischl képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy meg kell tanítani a termelőt arra, hogy piacképes árut termeljen, megjegyzem, hogy ez is a törekvés, ez is a cél és j(

ezt is szándékozunk cselekedni. De a termelő necsak várja, hogy tanítsák, hanem a termelőnek, a gazdának is iparkodnia kell tanulni és saját kezdeményezésére is törekednie kell elsajátítani a termelésnek mindazokat az okszerű módszereit, amelyekkel ' azután saját érdekében is piacképes árut képes termelni. Tehát nem elég mindig azt várni, hogy majd a hatóságok tanítsanak és oktassanak valakit erre és arra, hanem maga a termelőközönség is iparkodjék elsajátítani ezeket a módszereket azok után az útmutatások után, amelyeket mi irányelvként szabunk és az egyes tanfolyamokon előtárunk, amelyekkel azután jobb és piacképesebb árut képes termelni. Gáspárdy Elemér t. képviselőtársunk, nem elsőíztben újra csak megismételte azt, hogy már évekkel ezelőtt kellett volna termelésünket átszervezni, akkor ma már a Manitobánál jobb búzánk volna. Nem olyan egyszerű dolog a Manitoba-búzánál jobb búzát termelni. Néni lehet rövid idő alatt egyszerűen átszervezni gabonatermelésünket. Ez sokkal nehezebb és közgazdasági szempontból komplikáltabb probléma, semhogy azt elképzeljük. Nem megy az, hogy most megállapítom, hogy ez a búza jó és minden más búzaféleséget egyszerűen megszüntetek és kényszerítem a gazdaközönsfget, hogy az általam termelt búzaféleséget termelje; tehát 3—4 húzaféleséget termeljek, azt teszem kötelezővé, minden más búzaféleséget pedig kiirtok. (Reischl Richárd: Nem lehet!) Ez a legnagyobb veszedelem és kivihetetlen is volna és nem is hiszem, hogy akadna miniszter, aki a felelősséget vállalná azért, hogyha ezzel esetleg azt érnők el, hogy búzánk belső értékben t és minőségben alatta marad annak a minőségnek, amelyet most termelünk. A búzakérdés nagyon nehéz és komplikált. A vizsgálatoknál azt látjuk, hogy egyes búzafajták a laboratóriumi vizsgálatnál nem adnak, dacára annak, hogy jobb sikértartalmuk és jobb belső értékük van, annyi értékpontot, mint valamely másik búza. A Manitoba I. például nem ad annyi összértékpontot, mint a Manitoba III., mert a Manitoba I. a legnagyobb sikértartalmú ugyan, önmagában azonban nem használható, csak feljavításra jó; élvezhetetlen, könnyen morzsolódó és törékeny kenyeret ad, míg ellenben feljavításra, más minőségűekkel keverve kiválóan alkalmas. Ezzel szemben a Manitoba Ill.-nál már mindazok az értékpontok előnyösebben alakulnak, amelyek azután a süthetoség, az élvezhetőség, a nyúlóképesség, a vízfelvevőképesség stb. szempontjából megállapíthatók. A laboratóriumi vizsgálatnál is előfordult, hogy egy búzaféleséget megvizsgáltunk és a leggyengébb minőségűnek állapítottuk meg, amikor azonban több búzaféleséggel összekevertük, ez az elegy a legkiválóbb eredményt mutatta fel. Éppen azért nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy az elméleti tudósok és elméleti gondolkozók elképzelik. Nem lehet 3—4 búzaféleség termelését egyszerűen kötelezővé tennünk az egész ország területén, a többi búzaféleség termelését pedig egyáltalában nem megengedni. A búza minőségére sok mindenféle van kihatással: a klíma, a talaj, az, hogy száraz vagy nedvesebb időben termett-e, hogy trágyázott-e vagy trágyázatlan-e a talaj, hogy mély vagy