Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-432
260 Az országgyűlés képviselőházának If.32. ülése 1930 november 11-én, kedden. tény, hogy minél nagyobb tömegben, minél nagyobb mennyiségben tudunk minél jobb minőséget előállítani, annál könnyebben lehet azt elhelyezni. Ali ez mindenféle terményre, áll nemcsak a mezőgazdasági terményekre, hanem r az ipari cikkekre nézve is. Ha a közönség az árukat megismeri, azt fogja venni, amit jobbnak talál. Kivitelünknek a fokozása, amikor olyan nehézségekkel küzdünk, mint amilyeneket voltam bátor vázolni, amikor a világverseny sokkal erős ebb, mint bármikor, csak akkor lehetséges, ha a világversenyben is tudunk olyan árut előállítani, amely megállja a helyét és megfelel a külföld ízlésének és a külföld követelményeinek. Ezért kell a legnagyobb mértékben helyeselni azokat az akciókat, amelyeket a földmívelésügyi minisztérium a miniszter úr vezetésével folytatott, főleg a vetőmagakciót, amely tényleg nagy mértékben emelte gabonatermelésünk minőségét. Nem mondom, hogy nincsenek olyan nemesített gabonafélék, amelyek nem váltak be, de igenis vannak, amelyek beváltak. Mezőgazdasági kormányzatunk, amelynek elsőrangú szakközegek állanak rendelkezésére ebben a tekintetben, nagyon helyesen propagálta azoknak a gabonaféléknek termelését, amelyek tényleg a legjobban beváltak az illető vidékeken. Ez tehát szintén egy része annak a munkának, amely arra irányul, hogy mezőgazdasági kivitelünket elősegítse és megerősítse. Rá kell mutatnom arra az akcióra, amely az utóbbi évben indult meg, a hússertés akcióra, amellyel a mezőgazdasági kormány két^ évre menő hitelt biztosít azoknak a gazdáknak, akik a hússertéstenyésztésre át akarnak térni. Ezzel mindjárt kénytelen vagyok megcáfolni Sándor Pál igen t. képviselőtársam fejtegetésének azt a részét is, amelyből kihozta, hogy mi a bacon-gyártásnál úgyszólván fiaskót vallottunk, mert hiszen mi nem versenyezhetünk a külfölddel a bacon tekintetében. Abban igaza van, hogy a mangalicából készült bacon nem versenyezhet a hússertésből készülttel. De éppen azért, mert ezt tudja jól a földmívelésügyi kormányunk, igyekszik is elősegíteni a hússertés tenyésztését. Éppen ezért arra törekszik, hogy amikor rákerül a sor az előttünk fekvő javaslat alapján a márkázásnak behozatalára a hússertésnél, — ami szerintem csak később történhetik meg^ — akkor már a megfelelő mennyiségű tenyészanyag rendelkezésre álljon és olyan mennyiségű hússertésünk legyen, amellyel a külföld elé mehetünk és amelynek egyöntetű minőségével szégyent nem fogunk vallani az igen t. képviselőtársam által felsorolt külföldi és ebben a tekintetben előttünk álló államokkal szemben. Az előttünk fevő javaslat, a márkázási javaslat egyenesen arra törekszik, hogy a minőségi termelés emelését segítse elő. A legfőbb célja a márkázásnak éppen az, hogy egyÖntető és lehetőleg minél magasabb minőségre törekvő termelés történjék a jövőben, 'hogy minél egyöntetűbb árut állítsunk elő, amelynek elhelyezése könnyebbé válik a külföldön. (Ügy van! .jobbfelől.) De ezzel kapcsolatban arra is törekszik, hogy megakadályozza, hogy a silányabb minőségű áruk a magasabb, a jobb minőségű áruk cégére alatt 'kerüljenek ki a forgalomba, ami által azoknak az áruknak és ezzel együtt a nemzetnek jó hírnevét is nagymértékben rontani volnának alkalmasak. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért van szükség tehát márkázásra. Nem időelőtti ez a javaslat és nem időelőtti ez a törvény, amely ebből a javaslatból válni fog. Hiszen előbb kell megalkotni a törvényt, különösen egy olyan törvényit, mint ez, hiszen ez, amint az indokolás is mondja, keréttörvény, amelyben nincs felsorolva, hogy milyen cikkek márkázása fog bevezettetni a legközelebbi jövőben. Nagyon helyesen fenn van tartva az intézkedési jog a kormánynak abban az irányban, hogy akkor léptesse életbe az egyes termények és termékek márkázási kötelezettségét vagy azoknak lehetőségét kötelezettség nélkül, — mert hiszen erre is mód van adva — amidőn legjobbnak látja, amidőn azoknak idejét elérkezettnek tartja. Ügyhogy ebben a tekintetben is nyitott ajtókat döngetett Sándor Pál t. képviselőtársam, amikor azt. mondotta, hogy csak akkor kellene behozni a márkázást, mikor már van kellő anyagunk. Hiszen benne van az indokolásban is, hogy ez csak akkor lesz megvalósítva az egyes cikkeknél, amikor tényleg meglesz az anyagunk, és éppen ez a célja ennek a törvényjavaslatnak (Ügy van! .jobbfelől.) s éppen kerettörvény jellege is ezt bizonyítja. Nekem is az a felfogásom, hogy •természetesen nem lehet behozni kötél ezőleg a márkázást olyan cikkekre, amelyekből ma még nem tudunk kellő menynyi ségű és kellő minőségű árut produkálni. Egyszer azonban meg kell kezdeni a dolgot, mert ha nem kezdjük meg, lemaradunk a nemzetek versenyében. (Ügy van! Ügy van!) T. Házi Rá kell itt mutatnom Európa egyik legkisebb államára, Dániára, amelyről már nagyon sok szó esett itt s amelynek viszonyait személyesen vagyok szerencsés ismerni nemcsak most, hanem már a háború előtti időkből is. A háború előtt Dániában a márkázás csak a húsra és a vajra nézve volt bevezetve, de már akkor megindult az a folyamat, amely a márkázás bevezetését előkészíteni volt hivatva a^ többi mezőgazdasági terményekre és termékekre nézve is. Dánia volt a legelső állam, amely 1908-iban bevezette a hús márkázását s ennek volt a következménye az, hogy már a háború előtti időben is az összes európai államok közül — a mezőgazdasági jellegű államokat is belevéve, mert Dánia nem annyira mezőgazdasági jellegű állam, mint a keleti államok — Dániának volt a legnagyobb kivitele húsból, főleg sertéshúsból Angliába, amelynek Dánia volt a legfőbb szállítója. Ez volt a helyzet a vaj tekintetében is. A vajra vonatkozólag Dánia 1911-ben vezette be a márkázást ^s ugyancsak Angliának volt a legelső szállítója és vált azzá különösen a háború alatt, amidőn mi el voltunk zárva a világpiactól. Dániában a tojásexport szintén már a háború előtt igen magas fokon állott, mert volt egyöntetű minőségű áruja, de csak később (hozták: be a márkázást a tojásra nézve is azért, mert ott tényleg sokkal nehezebb volt az egyöntetű minőség biztosítása, sokkal hosszabb folyamatot igényelt, míg az ország baromfitenyésztését egyöntetűvé átformálták. Most már ott is megvan és Dánia ennek az előnyeit a legnagyobb mértékben élvezi is. Nagyon sok külföldi országra hivatkozhatnék még. Ott van Hollandia, egyike a legkisebb államoknak, amelynek mezőgazdái sok előnyt élveznek ma a világpiacokon, bevezetett elsőrendű áruikkal, amelyeknek minőségét éppen a márkázás garantálja. A márkázás bevezetésével fogjuk mi is ösztönözni gazdáinkat, (Ügy van! jobbfelől.) hogy jobb minőséget termeljenek és igyekezzenek egyöntetű minőség termelésére. {Ügy van!
