Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-432

Az országgyűlés képviselőházának US féle befolyást is gyakoroltak volna az én életem tapasztalatai, amelyeknek alapján, ha a kormányt támadtam is, rendesen arra törekedtem, hogy bizonyos igazságos világításban adjam elő a dolgokat. Még ha azt mondják is, hogy agresszíve adtam elő azokat, abban az esetiben sem lett volna szabad mellőzni azokat a szempontokat, amelyekben igazság foglaltatik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, azzal, hogy ezt kimondottam, senkit sem^ bántottam, mert az ellenzék azért van a világon, hogy ellenvéleményt mutasson és nem helyes kormánypolitika az, hogy a kormánypárt minden ellenzéki indítványt, bármilyen legyen az, elutasít s legyen az ^indítványban bármilyen jó gondolat, a kormány azt nem teszi magáévá. Hiszen csak utalnom kell Disraelire, aki mint szabadelvűpárti a konzervatívok élére állt és mint konzervatív premier megvalósította a szabadelvűsig gondolatait, a szocializmus gondolatait, úgyhogy amikor egy gyárba bement, a munkások vállukra emelték és úgy vitték körül. Ez a konzervatív férfi elkapta, hogy úgy . mondjam, a szabadelvűek vitorlájának a szelét és megcsinálta azt, amit az ellenzék követelt. Önöknek pedig tíz év óta, bármit is indítványozott itt egy ellenzéki képviselő, (Mozgás jobbfelől.) — méltóztassék türelemmel lenni, később majd rá fogok térni egyes esetekre — ez annyi volt, mint a semmi: önök semmit sem tettek magukévá. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások jobbfelől.) Az utóbbi időben előtérbe nyomult kartellkérdés is csak a kényszerűség miatt, de_ nem .a mi felszólalásaink folytán került felszínre, s most csigalépésben megy előre. De ebben a kartellkérdésben is most már olyan nyomokat látok az egész vonalon, amelyek azt mutatják, hogy a törvényt meg fogják ugyan hozni, azonban semmiféle eredménye annak a törvénynek, úgy, ahogy meg akarják hozni, nem lesz. Látom ugyanis, hogy az eredeti javaslatot, amelyet az igazságügyminiszter úr előterjesztett, önök többé fenntartani nem fogják; azon az eredeti javaslaton olyan változtatásokat fognak eszközölni, amelyek semmivé teszik az egész törvényt, úgyhogy annak hatása itt Magyarországon nem lesz. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom tehát, nagyon szomorú dolog az, hogy az ellenzéknek — akármilyen kicsiny is — nem volt annyi hatása a kormánypárti képviselőkre, hogy egyetlenegy esetben is engedtek volna itt elhangzott felszólalásoknak. Méltóztassanak elhinni, önöknek tíz évig elég idejük volt ebben az országban rendet teremteni, tíz évig volt idejük az országban olyan helyzetet előidézni, amely az összes egyedek megélhetését biztosítsa. Mert ugyan mi is az a politika, mirevaló az a politika, mit akarunk megvalósítani a politikával? Csak azt az egyet, hogy lehetőleg sok embernek, sok polgárnak meglegyen az Ő munkája révén a mindennapi keresete, a mindennapi kenyere. Ezt akartuk megvalósítani és önök t. kormánypárt ennek a célnak éppen az ellenkezőjét érték el! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ebben a tekintetben legyen szabad nyiltan kijelentenem, hogy nem gróf Bethlen Istvánt vádolom, én önöket vádolom, akik gróf Bethlen István pártját alkotják. A régi időkben szintén voltak kormánypártok, erős kormánypártok álltak erősen vezéreik mögött, de ha azt látták, hogy az a politika, amelyet visznek, végzetes az országra, ha azt látták, hogy az nem szolgál az ország javára, ha azt látták, hogy a jövő veszélyeztetve van, akkor a régi időkben azok a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXI. ülése 1930 november 11-én, kedden, 1*tl képviselők levonták annak konzekvenciáját,míg önök, t. képviselőtársaim, bűnt követnek el azzal, hogy négyszemközt, hatszemközt és tizenkétszemközt önként bevallják az egész vonalon, hogy önök nem ihelyeslik ezt a politikát, itt azonban egy legyintésre megszavaznak mindent, amit gróf Bethlen István kíván. Gróf Bethlen István elzárkózik még önök elől, sőt még minisztertársai elől is, egészen splendid isolation^ben^ van, hozzáférhetetlen, aki nem látja az ország viszonyait, akihez nem közeledhetik egy Tiborc, aki megmondhatná neki, hogy az ország a legnagyobb nyomorban van. És ebben a splendid isolation-ban, amelyben van, amikor nem világosítják fel... (Meskó Zoltán: En is megmondottam! Tud mindent!) Önök megmondják, de azért rendületlenül szavaznak mindenre, amire Bethlen István azt akarja, hogy szavazzanak. (Élénk ellenmondások jobbfelől: Csak a jót szavazzuk meg. — Zaj. — Östör József: Prédikáció tekintetében nem vagyunk a képviselő úrra utalva! — Zaj.) T. képviselőtársam, én fütyülök az ön ítéletére ebben a tekintetben. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! — Elnök csenget.) Itt van az elnök úr, ha olyat mondok, ami a házszabályokba ütközik, rendreutasít. Elnök: A képviselő urat inparlamentáris kifejezéséért rendreutasítom! (RothensteinMór: Na és a prédikáció? — Szabó Sándor: Mégis más prédikálni, és más fütyülni! — Zaj.) Sándor Pál: Nekem jogom és kötelességem itt az önök működése felett kritikát gyakorolni és t. képviselőtársam, ön nagyon el van kényeztetve, ha ebben a tekintetben az én kritikámat nem fogadja el. Igenis ismétlem, önök a bajok okai, nem gróf Bethlen István, mert önök tűrik ennek a helyzetnek mindinkább való rosszabbodását. (Ellenmondások jobbfelől.) Bocsánatot kérek, csak nem olyan naivak önök, hogy elhiszik azt, hogy 20—30 millió törlésével az országot meg lehet menteni.,. (Állandó zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Baracs Marcell: Kormányzati disznóság! — Zaj.) Sándor Pál:... amikor legalább egyharmadára kell redukálni a budgetet. önök nem olyan naivak, hogy ne tudnák, hogy az nem segít a helyzeten. (Felkiáltások jobbfelől: Trianon! — Baracs Marcell: Nem mentség Trianon! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Azt sem tudja a képviselő úr, miről van szó, minek kiabál?!) Hányszor ismételték itt a vörös fotelekről, hányszor ismételte Teleszky és hányszor ismételték Magyarország legnagyobb emberei... (Meskó Zoltán: Szálljanak fel a mentőhajóra! — Baracs Marcell és Barabás Samu közbeszólnak.) Elnök: Baracs és Barabás képviselő urakat kérem,^ maradjanak csendben, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Zaj. — Barabás Samu közbeszól.) Barabás képviselő urat rendreutasítom. (Barabás Samu: Köszönettel tudomásulveszem!) Méltóztassék csendben maradni! Sándor Pál: Hányszor ismételték a vörös fotelekről és Magyarország legelőkelőbb gazdasági faktorai, hogy túl van terhelve az ország adókkal, úgy állami, mint községi adókkal. Hányszor ismételték önök ezt a maguk kerületeiben. (Meskó Zoltán: Itt is!) Hát most itt egy újabb teher, (östör József: 1927 óta mondjuk!) most önök meg fognak szavazni a postánál egy újabb 22 milliós terhet? Annál a postánál, amely jól dolgozik, amelyből az államnak haszna van, amelynek nincsen szüksége arra, hogy ezt megszavazzák? Most ismét meg fogják rakni az adózók vállát 22 millió pengőre menő adókkal? Igaz, hogy ezzel legnagyobbrészt a 37