Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-431

Az országgyűlés képviselőházának 431. budapesti városi életet még nem ismeri, ímert valósággal elkeserednék, ha látná azt, hogy az ö verejtékes izzadságával megszerzett, az ország fenntartására szánt kis vagyonkája hogyan megy el és hogyan dobálódznak azzal a nagy városban. De, tisztelt Ház, visszatérve a márkázásra, a márkázásnak van egy nagy jelentősége, nevezetesen^ az a jelentősége, hogyha a vidéken, kint osztályozzák azt az árut, legyen az bármi, — bor, búza, gyümölcs, baromfi vagy bármiféle állat — azt a külkereskedelem észreveszi. Nagyon sok olyan lelkiismeretes kereskedő van, aki maga is felzúdul azok ellen a kereskedők ellen, akik minden esetben csak arra törekszenek, hogy a saját kis hasznukat a mai napon megtalálják és arra nem számítanak, hogy mennyit rontanak a holnapi napnak, mennyit rontanak a társadalomnak, a termel vények előteremtőinek és mennyit rontanak a tisztességes és becsületes kereskedőknek. Ezeket a visszaéléseiket minden áron meg kell akadályozni és az ilyen kereskedőket arra az egyenes útra kell téríteni, hogy legalább ne legyenek önmaguknak ellenségei, ne legyenek nemzetüknek, hazájuknak ellenségei. (Helyeslés.) Már most, aki a márkázott árura szokik és mint vevő egy igazi árut megtalál, az újból is meg fogja keresni az eladót. Hogyha viszont becsapták, akkor másodszor már távolmarad és gyanakszik, ha ugyanabból az országból más kínálja is az árut,, — mert hiszen külföldről van szó — gyanúsnak találja, vagy pedig egyáltalában nem fogja megvenni. A rossz áru külföldre való eladása mindenesetre csökkenti külkereskedelmünk értékét. Azoknak az embereknek, akik eddig arra bazirozták létfenntartásukat, akik azt számították, hogyiha ma egy csomó embert félrevezetnek és megrövidítenek, holnap majd más helyen ütik fel sátorfájukat, — ezeknek működését szerintem meg kell akadályozni. Láttam, hogy állattenyésztésünk is előrehaladott stádiumban van, azonban mégis valami kifogásom van a mai helyzet ellen az állattenyésztés terén. Egy törvényjavaslat, illetőleg egy törvény, amit meghozunk, csak rideg törvény. Annak a törvénynek vannak olyan kitételei, amelyeket ha az egyik vidékre ráhúzzuk, az kárát vallja, a másik vidék pedig akkor vallja kárát, ha nem húzzuk rá. Bár kicsi területen van ez a osonkaország, mégis különbözők a viszonyok az egyik, vagy a másik vármegyében. Rá akarok itt mutatni arra, hogy vidékemen, kerületemben már régen dolgozóim azon, hogy az állattenyésztést minél magasabb fokra tudiam emelni. Ebből kifolyólag, hogy észrevegyék az én vidékemet is, kénytelen voltam egy kiállítást rendezni, amelv hála Istennek, igen szép eredménnyel zárult. Akik megnézték és akiknek pénzük volt, még vásároltak is, mert azon a kis falusi kiállításon, amelyre pedig azt a megjegyzést hallottam az egvik képviselőtársamtól, hogv: «Mit gondolsz, falura csak nem megyünk kiállítást nézni?» — mégis azon a kis kiállításon 42 darab tenyészbikát tudtunk eladni, mert látták a megtekintők, hogy az igazi fajállomány. Öt éve annak, hogy ott tömöríteni akarom az állattenyésztőket. Ez sikerült is, de azóta csak pang az állattenyésztési egyesületünk. Az Alföld népe idejekorán rátért arra, hogy sokkal gazdaságosabb és sokkal helyesebb, ha a tanyarendszerű gazdálkodásra tér át és az én vidékemen már régen tanyarendszer lévén, széjjelszórtan élnek az emberek és széjjelszórülése 1930 november 7-én, pénteken. 217 tan nevelik állataikat a helvszínen, ahol a takarmányt is meg tudják termelni. A szarvasmarhatenyésztő egyesületek, illetőleg tejellenőrző egyesületnek például megvannak a maga szigorú alapszabályai. Én nem rosszallom az alapszabályokat és szükségesnek is tartom talán arra a vidékre, amelyre azokat ^ megalkották, de például ezeket nem lehet ráhúzni az én vidékemre, öt év óta küzdök, hop— a mi állatainkat törzskönyvezzék, hogy kedvet ..iának azoknak **, embereknek, akik hivatva vannak állatokat tenyészteni, mert különben lehetetlen a tejellenőrzés, s még mindig nem tudtam ezt keresztülvinni. Most már van ígéretem, mert belátták azok az urak, akik a vidékemet nem ismerték és erre a vidékre is rlájhúzták azt a szabályt, ami például a közös gadálkodás rendszerénél jó, hogy igazam van. Ez az egyesület, különösen a múlt évben, olyan kollekcióval, olyan állatanyaggal állt az országos kiállítás elé, hogy bizony az első kategóriába tartozott az az állatállomány s mégis mondom, ilyen nehézségekbe ütközik a törzskönyvezés. Pedig ma már a földmíves osztály annyira emelkedett, hogy nem tart akármilyen állatot, hanem bizony az a gazda megválogatja különösen ebben a nehéz gazdasági helyzetben, hogy melyik tehén tejel és melyik nem,. és^. ha .tejhozamra nem megfelelő az az állat, vágásra adja. T. Ház! Bár ez nem tartozik a törvényjavaslathoz, mégis felhoztam ezt a példát arra, hogy t a törvényt egyformán alkalmazni, egyformán ráhúzni valamennyi vidékre nem lehet, mert mindig a gyakorlat mutatja meg, hogy lehet-e valahol alkalmazni a törvényt. Lehetnek például nálunk vidékek, ahol ha a legjobb sikértartalmú búzát termesztjük is, az ott talán veszit

r valamit az értékéből, mert nem tudja azt a sikértartalmat^ kifejleszteni magában, amit más vidékeken látunk, ahol a talaj erre alkalmasabb. ;

' 4 T. Ház! En azonban tovább mennék az elmondottak ^terén. Nem rég zajlott le például a Magyar Hét. A Magyar Hét mellett községemben én is óriási propagandát fejtettem ki, pedig éreztem, hogy a Magyar Hetet nem annál a falusi kisgazdánál és munkásnépnél kellene propagálni. Én ismerem a falu népét és bizony láttam, hogy az előttem lévők egyikén sem volt angol szövet, külföldi csizma, avagy nem tudom én milyen külföldi kalap, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) de mégis propagandát kellett csinálnom; Igaz, hogy minden társadalmi osztály előtt tartottam külön előadást. A kereskedőknek azt mondottam, hogy igyekezzenek ők maguk a Magyar Hetet megteremteni és ne kínálják az idegen árut magyar embernek. De tulajdonképpen itt a Magyar Hétből egy nagy, nehéz kérdés kimaradt. En mindenáron rajta vagyok, ihogy állattenyésztésünket fejlesszük, a mai gazdasági helyzet azonban nem alkalmas erre. Például a Magyar Hetet nem tartjuk be a gazdatársadalommal szemben is, hiszen állatállományunk, akármerre járunk az országban, kevés kirvétellel már mindenütt elsőrendűnek mondható. En innen, erről a helyről fogom kérni a miniszter úr ő excellenciáját, hogy talán egy kicsit vigyázzunk már az akciókkal is. A magam részéről úgy vagyok vele, hogy a svájci tefhenekkel kapcsolatiban nem tudom, mi vezet bennünket. Nem tudom, miért kell ma nekünk Svájcból teheneket behozni, de ha valakinek van svájci tehénre, pénzre, ,

: nem gátolnám meg ezt, mert erre állatállományunk'feljavítása céljából szükség van. De ha a kor33*