Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

Az országgyűlés képviselőházának 430. Mi köze ennek a márkázáshoz? — Zaj. — El­nök csenget) Ennek a törvényhozás munkájá­hoz van köze. (Rothenstein Mór: Az egységes­pártiakat kellene márkázni! — Br. Podma­niczky Endre: Móricot kellene márkázni. — Jánossy Gábor: Móricot nem engedjük kül­földre, maradjon itthon. — Derültség és zaj.) Lássák, t. Képviselőház, milyen olcsó dicső­séggel elégszünk mi meg; egy pár szójáték egyik képviselőtársunkra és kész a derültség. De amikor én arról beszélek, hogy szeretném a Képviselőház tanácskozásait a régi márká­zással ellátottnak tekinteni s a régi márkát ide visszahozni, azt az időt, amikor a vitatko­zások hevületében merült ki itt a tanácskozás, akkor a túloldalról azt mondják: mi köze en­nek a márkázáshoz 1 ? (Perlaki György: TJgy van!) Lássa, t. képviselőtársam, mindennek köze van hozzá. A törvényhozási munka nem lehet olyan, mint ahogyan az itt folyik, mert ideig-óráig még bírjuk egészséggel, bírjuk az­zal az elhatározással, hogy kötelességünket teljesítjük, de a magyar nép nem fog minket annak tartani, aminek pedig alkotmányos ér­tékünk szerint tartania kell: a magyar állam egyik erősségének. Végtelenül sajnálom tehát, hogy nem fo­gadhatom el ezt a kerettörvényt azért, mert ab­ban olyan meghatározások foglaltatnak, ame­lyekre nincs szükség, amelyek a magyar állani külföldön való érvényesülését egy egyszerű szignatúra alapján nem szolgálják, mivel a magyar külképviselet nem olyan, hogy a ma­gyar áru értékelésének és terjesztésének azt a módját valósítsa meg, amely azoknak az álla­moknak áll rendelkezésére, ahol nem bürokrá­cia, hanem céltudatos kereskedelmi érzék szol gálja ezt az ügyet. (Mayer János földmívelés­ügyi miniszter: Honnan tudja ezt előre?) Mint­hogy mindez hiányzik a tönvényjavaslatból és semmi egyéb nincs benne, mint a miniszter úr rendeleti hatalmának előkészítése, a javaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szaibó Iván! Szabó Iván: T. Képviselőház! Semmi esetre sem helyeselhetem azt a pesszimisztikus világ­képet, amelyet előttem szóló képviselő úr e ja­vaslat kapcsán elénk tárt. Annál kevésbhé he­lyeselhetem ezt, mert ő tulajdonképpen olyan dologról beszélt, amit a jelen javaslat nem fog­lal magában, ami nem is tartozik hozzá. Es azért sem tartom következetesnek, mert az előttem szóló képviselő úr velem együtt annak a városnak szülötte, amely város termékei a márkázást, igenis, megkövetelik. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Perlaki György: Erről kellett volna beszélni.) Amit a képviselő úr mint jogász és mint ügyvéd mondott, ; aki tulajdonképpen már a leendő bűnösöket és a kihágást elköivetőket látj,ai lelki szemei előtt, különösen kiegészítve azzal, amit Farkas Tihor képviselőtársam előadott, azt, mint jogász, nagyjában aláírom, de azt hiszem, hogy a ja­vaslat tárgyalása folyamán a földmívelésügyi •miniszter úrral együtt meg fogjuk találni a módját annak, hogy a törvénynek ebibeli in­tézkedéseit a mi valódi s a mai kor jogi köve­telményeihez simuló jogrendszerünkbe beil­lesszük. T. Ház! Ha igaz az a megállapítás, hogy a közgazdasági politika nem más, mint a háborúnak más eszközökkel való folytatása, akkor bizonyos az, hogy mi a háború után mint legyőzött nemzet teljesen fegyvertelenül, lehet mondani, meztelenül álltunk és kifosztva utolsó ruhadarabunktól, készületlenül ültünk he 1930 november 6-án, csütörtökön. 211 le yámszerződő ellenfeleinkkel szerződéskötés céljából. Éppen ezért nincs semmi csodálkozni­való azon, amire különösen igen t. barátom, Sohandl Károly képviselőtársam mutatott rá, hogy ennek következménye volt azután az, amit a statisztikai havi közleményekből is felolvashatok, még 1927-ben is fizetési, illető­leg kiviteli mérlegünk majdnem 400 millió mínuszt mutatott. Annál nagyobb és annál tiszteletreméltóbb eredmény, amely egyrészről a magyar nép óriási munkásságának, más­részt a kormányzati intézkedések egész soro­zatának tulajdonítható, hogy ma abban a helyzetben vagyunk, hogy külföldi adóssá­gaink kamatfizetésétől és a külföldön el­pocsékolt számos milliótól eltekintve, fizetési mérlegünk tulajdonképpen aktívvá vált. Ebben a tekintetben hivatkozhatom arra, hogy ha a kiviteli mennyiséget bíráljuk el, amely az 1929. és 1930. év hasonló időszakai között van, a kivitel nagyon túlhaladja az idei évben azt, amit ez az ország bármikor, még Nagy-Ma­gyarország idején is, produkált és produkál­hatott. Ez a magyar nép olyan élniakarásá­nak és munkásságának eredménye, amely előtt tisztelettel kell levenni kalapunkat. (Elénk he­lyeslés.) Ebben a tekintetben örömmel konsta­tálhatjuk azt, hogy míg 1928-ban 210.000, addig 1929-ben 434.000 darab vágómarhát vittünk ki, úgy hogy percentualiter a vágómarhák ki­vitele 14%-kai nőtt az előző évi 9%-os emel­kedéssel szemben. De rámutathatok még arra is, hogy mezőgazdasági melléktermékeink — mint a toll, a friss gyümölcs, a friss főzelék, a lóheremag és olajos magvak — kivitt meny­nyisége majdnem eléri a kivitt búzamennyi­ség értékét. Bizonyos az, hogy a mai mezőgazdasági válság kérdése belekívánkozik ebbe a vitába, belekívánkozik annál inkább, mert hiszen ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági termel vé­nyek minőségi javítását célozza. (Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok róla győződve, nem kicsimylendő ez az irányzat, inert hiszen előt­tünk van a, magyar vaj példája, előttünk van a Gál Jenő képviselőtársam előtt annyira ismert kecskeméti gyümölcs példája, hogy ma az a szó külföldön, hogy «kecskeméti szár­mazás», egyedül megállapítja annak a barack­nak, meggynek vagy más friss gyümölcsnek ipso facto a származási hely alapján való kelendőségét. (Ügy van! Ügy van! — Gál Jenő: Minden márkázás nélkül.) Látszólag minden márkázás nélkül, de ott a kecskeméti elnevezésiben benne van a kecskeméti nép munkája, szorgalma (Reischl Richárd: Becsü­lete!) és becsülete. Sajnos azonban, a mező­gazdasági termékek természete az, hogy a mennyiség emelésével az árakat rontják, tehát a minőség emelésére kell a súlyt helyezni. Mivel hazánk szerencsés klimatikus és föld­rajzi helyzeténél fogva^ ahban^ a helyzetben vagyunk, hogy mindenféle mezőgazdasági ki­viteli cikkünk minőségét emelni vagyunk képesek, azért is feltétlenül szükség van erre a törvényre. Ebben a tekintetben felhívom a földművelésügyi miniszter úr figyelmét arra, méltóztassék kiterjeszteni gondoskodását arra is, hogy a mezőgazdasági r melléktermékek, különösen a gyümölcs, azután a baromfi te­kintetében a márkázási törvény más meg­felelő törvényhozási intézkedésekkel kiegé­szíttessék. Ebben az irányban óriási eredményt ért el a kereskedelmi és földmívelésügyi kor­mány a kereskedőknek juttatott olcsó hitelek­kel és én tarauságot tehetek arról, hogy e tekintetben a kormány milyen körültekintő.

Next

/
Thumbnails
Contents