Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

204 Az országgyűlés képviselőházának U30, leihetne segíteni a gazdasági válságon, első lennék, aki a jeremiádákat a legerősebbében fújnám. Amint azonban a külföldi államoknak példáját is látni méltóztatnak, mindegyik állam arra törekszik, hogy a maga gazdasági struktúráját úgy állítsa be a külföld előtt általában a hitelélet szempontjából, ahogy az tényleg van, de semmi esetre sem húzza alá sötétebb színekkel. Ami ezt a beteges hangulatot illeti, amely a kétségtelenül meglévő gazdasági bajokat még jobban kiszínezi, csak egy momentumra mutatok rá a tekintetben, hogy ez imilyen ferdeségekre vezethet. így például nagyon tiszteletreméltó testületek egyszerűen le akarják fújni a farsangot, hogy most már farsang se legyen, mert gazdasági bajok vannak. (Forster Elek: Hogy kevesebb ünnep legyen, az kívánatos!) Nem tartok azokkal, akik azt mondják, hogy a vagyonos ember is takarékoskodjék és ne költekezzék. Ellenkezőleg, akinek pénze van, akinek felesleges pénze van, az költsön különösen ezekben az időkben minél többet, hogy jusson azoknak is valami, akik nélkülözik a kenyeret és a pénzt. (Helyeslés.) Ha vannak vagyonos emberek ebben az országban, ha vannak tehetős emberek, igenis adjanak (munkaalkalmat mindenkinek, csináljanak farsangot, onert a farsangban nagyon sok ember kap kenyeret. Ily módon kenyeret kap a szabóipar, a vendéglősipar, a pincér, a cigány, mindenki, aki különben kenyér nélkül maradna és szaporítaná a munfkanélküliek számát. Másrészről, ha ebiben a ferde irányiban tovább mennénk, akkor az következnék holnap," hogy nem szabad színháziba járni, be kell csukni a színházakat, nem szabad moziba jármi,'be kell csukni a mozikat, és így tovább. A magyar gazdasági élet alapjai egészségesek. Ezt lefelé, befelé és kifelé is le kell határozottan szegezni. (Gál Jenő: Egészségessé lehet tenni!) T. képviselő úr, azt mondottam, hogy a magyar gazdasági életnek egészségesek az alapjai és ezt határozottan bizonyítom és fenntartom. Egy ország, amelyet a trianoni szerződéssel megnyomorítottak, egyharmadára csonkítottak, (Jánossy Gábor: Es kifosztottak!) amelynek nemcsak a forradalmak, de a megszállások által okozott veszteségeket is el kellett szenvednie, amelynek mezőgazdasága egy vagyonváltságot, egy földreformot, egy nagyon erős kiviteli korlátozást birt ki, ez az ország íme itt áll, nem utolsó sorban azon európai államok között, amelyeket a gazdasági válság a legerősebben tönkretett. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül méltóztatnak helyeselni, amikor azt állítom, hogy gazdasági életünknek objektív, való adatok alapján való festése nagy közérdek. Ez nem pártérdek, nem politikai érdiek, hanem érdeke a magyar közgazdasági elletnek, érdeke azoknak az ezreknek is, akik ma munkát és kenyeret kérnek. Ebből a szempontból kívánok rámutatni arra, hogy míg a szomszéd országokban, Romániában, Lengyelországban, Jugoszláviában nemcsak a hitelviszonyok, de a mezőgazdasági árviszonyok, a piaci viszonyok is határozottan rosszabbak, kedvezőtlenebbek, mint Magyarországon, ebben a megnyomorított országban, addig másrészről a mai éles gazdasági versenyben a magyar polgárnak, a magyar termelőnek, a magyar iparosnak, a magyar kereskedőnek csodálatos kitartó ereje vitte csak keresztül azt. hogy mikor minden ország küzd a külkereskedelmi passzivitással, ez az ország tízesztendei harc után elérte azt, hogy az idei esztendőben a külkereskedelmi mérlege aktív volt. Mindjárt felelek ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. azokra az ellenvetésekre, amelyek ha itt nem is hangzanak el, de lehet hallani sokfelé, hogy: igen, mert ,a fogyasztási erőnk, megcsökkent, ennélfogva csökkent a behozatal, s ezért lett aktív a külkereskedelmi mérleg, mégpedig aktív nem lényeg-telen összeggel, hanem nagyon lényeges, körülbelül negyven millió arany koronás összeggel félév alatt. Nem a behozatal csökkent annyira, mint megfordítva: a kivitelünk erősödött jobban. Ha behozatalunk csökkent volna erősebben, én is elismerném, hogy a mérleg aktivitása a fogyasztási, vásárlási erő csökkenésének eredménye. Miután azonban kivitelünk fejlődött, kivitelünk fokozódott erősebben, mint amennyivel <a behozatal csökkent, azt hiszem, a számok igazságával el van döntve az a kérdés, hogy igenis, a magyar gazdasági élet ereje vitte keresztül ezt a hatalmas eredményt. Nem szoktam szuper lat ivuszokkal dolgozni; mikor hatalmasnak mondom ezt az eredményt; mondom azért, mert ugyanakkor, amikor a magyar külkereskedelmi mérleg aktív lett, Európának a legszereneséűebb gazdasági viszonyok között levő államai, köztíík az élen Franciaország és Cseh-Szlovákia, az előző évek aktivitása után passzív kereskedelmi mérleget mutatnak. Kivitelünk erős fejlődése még nem érte el azt a fokot, amelyet elérhetett volna. A magyar kivitel, főleg a mezőgazdasági kivitel még fokozható. A magyair mezőgazdasági kivitel fokozásának pedig- fokmérője az a termelési eredmény, amelyet a háború előtt elértünk. A Statisztikai Hivatal mutatja ki, hogy a magyar mezőgazdasági termelés még fokozható úgy mennyiség, mint minőség tekintetében. Mikor ezt megállapítom, egyúttal nem szabad szem elől téveszteni azt a körülményt, hogy a háború után, dacára a rendkívüli nehézségeknek, a magyar mezőgazdaság, a magyar gazdatársadalom és a magyar mezőgazdság illetékes tényezői csodálatos szolgáltatást teljesítettek, amenyiben öt év alatt a két fő termény terméseredménye erősebben fejlődött, mint békében 15 esztendő alatt. Fejlődött olyan körülmények között, amikor a magyar mezőigazdaság egy földreformon ment keresztül. (Jánossy Gábor: A magyar vitalitást mutatja! Elpusztíthatatlan erő, ki kell használni!) Termelésünk annak ellenére, hogy ilyen erős fejlődést mutat az utóbbi években, még mindig fokozható, mert még mindig nem érte el azt a színvonalat és azt az eredményt, melyet az 1913. évi statisztika mutat. Ebből a szempontból nézem én a szőnyegen levő javaslatot, s a javaslatot örömmel látom. Nem jött ez a javaslat túlkorán, ami hiba lett volna, de nem jött későn sem. (Jánossy Gábor: Kicsit azért előbb jöhetett volna!) Ami az agrárversenyt illeti, kétségtelen, hogy nagy hibát követnék el, ha arra számítanánk, hogy a világverseny az agrártermelés és értékesítés terén csökkenni fog. Én ellenkezőleg, úgy látom a helyzetet, hogy ez a verseny a következő években erősödik. Az agrárverseny úgy a tengerentúl, mint Oroszország felől és azután a másik tengerentúlról csak erősödni fog. Ebben a versenyben egy kis ország, mint Magyarország, csak úgy tudja magát fenntartani, ha a minőségi termelésre helyezzük a fősúlyt. Elvetve azt a szólásmódot, amelyet meg gondolatlanul terjesztenek: ha a búzánkat nem tudjuk értékesíteni, térjünk át más termelésre, én azt mondom: mindenben a búzától kezdve végig, iparkodjunk a minőséget fokozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez a törvényjavaslat ezt a célt szolgálja, a