Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

200 Az országgyűlés képviselőházának U3( Szükséges azonban, hogy a közvetítő kereskedelmet nemcsak a szakszerű kezelés tekintetében lássuk el megfelelő tanácsokkal, hanem az is szükséges, hogy a közvetítő kereskedelem megismerje a piacok feltételeit. .Tudjuk, hogy minden piacon vannak bizonyos üzleti szokások. Más szokások vannak a bécsi piacon a gyümölcs tekintetében, viszont más szokások vannak a londoni piacon a sertéshús tekintetében vagy más szokások vannak Svájcban a szalámi tekintetében. Mindenütt meg vannak határozva a fizetési feltételek, az átvételi feltételek, hogy hol veszik át az árut, milyen körülmények között, miért kell iótállani, vita esetén tulajdonképpen milyen döntő faktorok állanak rendelkezésre. Szóval a kereskedelem részleteinek megismerése is szükséges, mert ha valaki egyetlenegy tételt elhibáz, akkor elvesztette az egész szállítás előnvét és hasznát (Ügy van! jobbfelől.) és bajba kerül a gazda, aki szállított, mert talán az ottani feltételeknek nem minden tekintetben felelt meg és az illető, akinek szállított, azt mondja, hogy: én többet nem kérek. Erre is azt mondom, hogy amikor ugyanez a svájci kereskedő azt sürgönyözte haza, hogy: «Előttem csomagolták be az árut», akkor mindjárt elküldték a pénzt, amikor^ pedig ezt nem sürgönyözte, akkor csak a szállítmány átvétele után fizettek. Ez pedig nagy differencia, különösen a mai rossz viszonyok között, hiszen itt nincs pénze a kereskedőnek, a gazdának; a vevőnek volna pénze,

r azonban az is elsősorban hitelben szeretne vásárolni. Nem közömbös tehát az, hogy mikor fizetnek, előre fizetnek-e vagy • hogy a felét vagy az egészet fizetik-e az átvételkor s mikor tekintik átvettnek az árut. Ezeket tehát ki kell nyomozni és én azt hiszem, hogy a nagyon jól működő terményforgalmi intézetben kellene ilyen usancegyüjteménynek lennie, amely megismertetné a kereskedőkkel a különböző piacok kívánalmait és szokásait, amelyeket azután a szaklapok útján megismertethetnének a gazdaközönséggel is, és így egyöntetű és együtemű működésben lehetnének egymással a termelő gazda, a közvetítő kereskedelem, az átvevő kereskedelem és a fogyasztó igényeit mindenütt szem előtt tartanák. így tehát sok érdekes részletkérdés merül fel, amelyeket előzőleg tisztázni s elintézni kell, mielőtt valamit márkáznánk. Tudnunk kell, hogyha az a márkaáru kimegy, milyen sorsa lesz annak, amíg a gazda kezétől a fogyasztó szájáig jut; ezt mind át kell gondolni, mert ha csak egy láncszem is hiányzik, az egész folyamat meg fog szakadni. Természetes, hogy aíkkor, amikor a márkázási törvényt taglaljuk, nem lehet egy törvényjavaslatban, egy törvényben előrelátni az öszszes eshetőségeket. Éppen ezért helyes az, hogy felhatalmazást kap a szakminisztérium ezeknek a körülményeknek mérlegelésére, hogy majd akkor, amikor a gyakorlatban fölismerik a márkázási eljárás előnyös voltát, megfelelő intézkedéseket tehessen. De már előre kellene egyes feltételeket megállapítani és a márkázásnál általában lehetőleg precíz feltételeket kellene megállapítani abban a tekintetben, hogy mely cikkek lesznek azok, — milyen termelési ágban és milyen minősítéssel — amelyeket az állam minősített árunak elfogad. Erre a törvényjavaslat bizonyos indítékokat mutat is és én meg vagyok győződve róla, hogy az a szakisimereti felkészültség, amely ma úgy a szakminisztériumban, mint a szakirodalomban, de a '. ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. szaktudománnyal foglalkozó intézményeinkben is rendelkezésre áll, meg fogja engedni az intézkedő hatóságoknak azt, hogy teljes pontossággal és teljes világossággal határozzák meg ezeket a felteteleket. Olyanoknak kell lenniök ezeknek a feltételeknek, amelyek a termelés irányítására is alkalmasak lesznek. Valósággal önmagának árt az a gazda, aki nem akarná ezeket a feltételeket akceptálni. Hallottunk olyan túlzó felfogásokat is, hogy: most már kényszerzubbonyba kerül a termelés. Ez ellen a felfogás ellen én védekezni kívánok, mert hiszen annak a gazdának saját jóvoltából szükségképpen kell ezekhez az előírt feltételekhez és kívánalmakhoz igazodnia, mert hiszen ő látja hasznát, ha többet kap termeivényeiért. Mert azon a helyen, ahol egy semilyen minőségű almafát, vagy gyümölcsfát ültet el, egy nemesített gyümölcsfát is elültethet, megfelelő kezelés mellett felnevelhet és kapós cikkeket termelhet rajta. Nem akarok most itt speciálisan, különlegesen egyes termelési ágakkal foglalkozni, — úgyis sok felszólaló lesz, akik ezekhez a speciális témákhoz hozzá fognak szólni — de azt hiszem, egész általánosságban ennek a megállapításnak minden termelési ágban irányadónak kell lennie. Egy különösen érdekes tünetét látjuk ennek ma, amikor meglehetősen szép búzatermésünk van. Látjuk, hogy az ország különböző vidékein igen különböző árak mutatkoznak és amikor a gazdaközönség búzája árát vizsgálja, az, aki (keveset kap, megütődik rajta, pedig nagyon könnyen rájöhetne ennek a nyitjáira, nagyon könnyen rájöhetne arra, hogy mi lehet ennek a magyarázata. Ma a fogyasztóközöusóg minőségi árut keres. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen a t. előadó úr egyik előharcosa ennek az irányzatnak évek óta. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Állandóan hirdeti szóban és írásban, hogy ennek a minőségi termelésre való törekvésünk elvében van tulajjdonképpen a magyar gazda megváltása. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől. — Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Azt kell mondanom, hogyha ma valaki elmegy Orosházáira és azt tapasztalja, hogy a budapesti búzaparitás, a budapesti búzaár felett adnak ott ©gy vagy két pengőt, egy pillanatra meghökken, pedig ha ő is azt a fajtájú, kitűnő minőségű versenyképes búzát termelné. azt hiszem, hogy talán magyarázatot találna az ár tekintetében erre a differenciáira, talán* ő is. ha nem is tudna egy egészen olyan kitűnő minőséget létrehozni, de mégis megközelítené ezt és jobbat tudna termelni, mint amilyent különben termel. (Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Azt hiszem tehát, hogy a márkázás a minőségi termelés előmozdítására és serkentésére alkalmas intézmény lesz. Én nem tudom, hogy hogyan lehet ezt majd helyesen megoldani. — hiszen annyi mindent kell előre látni és annyi mindenre vonatkozólag kell intézkedni — talán egyes vidékeknek figyelembevételével, vagy tipusainak kivpáilasztásával és a többinek ahhoz igazításával, de csak arra kell gondolnunk, hog*y az a gazda fog boldogulni, aki arra törekszik, hogy a rendelkezésre bocsátott klimatikus viszonyok, gazdásági erötényezők felhasználásával a legjobbat termelje, amely termeivény minősített és kitűnő voltánál fogva a világpiacon könnyen fogja állani a versenyt. (Krúdy Ferenc előadó: Ügy van!) Akkor majd magától fog adódni, hogy a fogyasztók keresni fogják a magyar cikkeket, legyenek azok akár állati termékek, gyümölcsök, mezőgazdasági