Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

Az országgyűlés képviselőházának U30. ülése 1930 november 6-án, csütörtökön. 195 tességes kereskedelemnek is. (Egy hang jobbfelől: Közös érdek!) A kereskedelem ugyanis a márkázás folytán a jövőben nemcsak hivatott nem lesz arra, de nem lesz rászorítva sem arra, hogy sokszor súlyos anyagi veszteséggel; járó minőségi garanciát vállaljon a külfölddel szemben, mert ezt teljes egészében a legjobban és a leghelyesebb módon fogja pótolni a márkázás. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, amint azt az előadó úr említette is, tulajdonképpen kerettörvény, amely — a dolog természetéből folyik, nem is lehet másképpen — tulajdonképpen egy általános jellegű felhatalmazást jelent a földmívelesügyi kormányzat és bizonyos tekintetben az összkonmányzat részére, hogy amikor a kormányzat annak idejét elérkezettnek látja, és amikor megfelelő menynyiségű olyan áru áll rendelkezésre, amelyre a márkázást kiterjesztheti, akkor ezt rendeleti úton lépteti életbe. Nem lehet itt arra gondolni, hogy a közeljövőben e szerint a mezőgazdasági termékek nagyrésze, többsége márkázás alá kerülhessen és azoknak exportja mindjárt kellő mederbe terelhető lesz. Ezt csak fokozatosan és nagy elővigyázattal fogja tudni a földmívelesügyi kormányzat életbeléptetni. Egyes cikkeknél már a múltban rendeletileg életbeléptették a márkázást. Ezek közül a cikkek közül ezúttal különösen a vajról és zsírról kívánok megemlékezni. Az előadó úr ép az imént ismertette, — ezért nem akarok ismétlésbe bocsátkozni — hogy mennyire emelkedett az elmúlt másfél év alatt a vaj exportja azáltal, hogy márkázás alá vették. Én ehhez csak azt kívánom hozzáfűzni: nemcsak, hogy emelkedett az exportja, hanem az elmúlt kilenc hónapban 93 vagont tett ki Németország felé és ma Berlinben a magyar vajért az ottani legmagasabb áron felül is fizetnek. Ez azt jelenti, hogy annak minőségével a német piac teljes egészében meg van elégedve. De nemcsak a vajnál van ez így, hanem a zsírnál is ugyanezt az esetet látjuk, mert míg zsírkivitelünk az 1928. évben csupán csak 17985 métermázsát tett ki, tehát kereken 161 vagont, 1929-ben pedig csupán 12.985 métemnázsát, addig ez évben, amikor a zsírmárkázás fakultatíve rendelkezésre állott, január 1-től kezdve, már 231 vagont tett ki a márkázott zsír exportja, pontosan 23.113 métermázsát. Ezekhez az adatokhoz, azt hiszem, semmiféle kommentár nem szükséges. A márkázással nagymértékben azonos — körülbelül teljesen fedi is azt — az úgynevezett állami ólamzárolás, amelyet a lóherénél, a lucernánál és a paprikánál már régebb idő óta követünk, mégpedig, amint azokból is látjuk, a legjobb eredménnyel. (Ügy van! Ügy van!) Nem is szükséges külföldi példákra hivatkoznom, amikor annaik bizonyításáról van szó, hogy a márkázás nagyon lényeges és nagyon fontos aktus, amely múlt belföldi példáink alapján is nemcsak a termelés fokozására alkalmas, hanem az export fokozását is biztosítja. Hogy az állami márkázás bevezetése mégis nem. lehet hirtelen, hanem csak fokozatosán, lépésről-lépésre előre, annak egyik oka az adminisztratív nehézségekben rejlik, bár kétségtelen az, hogy a földmívelesügyi kormánynak meg lesznek a szervei ahhoz, hogy az adminisztratív nehézségeket könnyen megoldja. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy a földmívelesügyi miniszter urat arra kérjem, hogy az adminisztráció megszervezésénél bizonyos decentralizációval méltóztassék eljárni, úgy mint a többi hasonló eddig már márkázás alá került cikkeknél is van, mert hiszen az árut nem lehet nagyobb tömegekben Budapestre, vagy más központok felé irányítani, fuvar, stb. szempontjából. De a fokozatos és lépésről-lépésre való előrehaladásnak szüksége már azért is fennforog, mert tudjuk, hogy a magyar gazdát kell a márkázás előnyeivel megismertetni, a magyar gazdát pedig csak lépésről-lépésre lehet abba bevezetni, hogy megismerje ennek előnyét és áldásos hasznát, amelynek eredményeképpen fog azután kellő tömegű és kellő minőségű olyan árut termelni amely a márkázás révén exportcélokra kitűnően alkalmas lesz. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A miáir említett gazdasági termeivényeken kívül, amelyeknek márkázása már eddig is megtörtént, legyen szabad a földmívelesügyi kormányzatnak egy-két olyan gazdasági termeivényt márkázásra figyelmébe ajánlani, amelynél ennek szükségét, fontossáigát és lehetőségét már a közeljövőben képzelem. (Halljuk! Halljuk!) Ezek közül én is elsőnek említem meg, mint az előadó úr is tette, a magyar gyümölcsöt és ezen belül a magyar almát. (jlelyeslés a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: A kaszinókban amerikai alma! — Szabó Géza: Be kell csukni azt a kaszinót! — Halljuk! Halljuk!) A magyar gyümölcs íze, zamata olyan elsőrendű, (Ügy

r van! Ügy van! a jobboldalon.) hogy véleményem szerint — természetesen megfelelő szelektálással — rá lehet vinni a magyar gazdát arra, hogy márkázásra alkalmas árut termeljen, amely esetben én nagyon nagy perspektívát látók a gyümölcstermelés terén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erre nézve legyen szabad utalnom arra, hogy bár a magyar gyümölcs gyakran férgesnek mondott, és bár a márkázás előfeltételei hiányoznak, mégis, mint a bizottsági előadó úrtól hallottam, Münchenben az elmúlt évben 30.000 vágón gyüni öcsből 3000 vágón magyar áru volt, tehát egyetlen piacra a márkázás eddigi hiánva ellenére már így is 10%-ban magyar gyümölcs került. Ebből következtetve reményt meríthetünk arra, hogyha a magyar gyümölcsöt márkázni és szelektálni fogják, még sokkal nagyobb mértékben lesz exportképes. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ha pedig maid el fogjuk érni azt, hosrv kellően kezelt, kellően gondozott és szelektált gyümölccsel állunk szemben, tudva, hogy ennek az olasznál jobb íze kétségtelen, ezzel el fogjuk érni azt. hogyha mást nem is akarunk figyelembevenni, de ki tudjuk szorítani innen az exonrtp-vümÖlc«öt, (Farkasfalvi Farkas Géza: Hazafiatlanság, ha valaki itt külföldi gyümölcsöt fogyaszt! — F. Szabó Géza: Üldözni kell azt minden vonalon!) T. Ház! A gyümölcs mearfelelő termelésének és márkázásra alkalma«eá tételének kérdésénél fel kell hívnom a földmívelesügyi miniszter úr fi gyeimét arra, hogy a gyümölcstermelés különösen az utóbbi években előrehaladt az országban és e tekintetben nem egyhelyütt elölj árnak a törvényhatóságok, a vármegyék azzal, — legalább az én vármegyémben, B&ranvában így van — hogy a felújított e* felújítandó utak mellett máris díszlenek a fák, (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Pest vármegyében is!) Mármost úgy gondolom, — miután sok vármegyében ez a helyzet — hogy bizonyára^ több vármegye vezetőségének áll majd .módjában az, hogy âz ott termelt gyümölcsöt úgy kezel-