Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-430

190 Az országgyűlés képviselőházának 430 hogyha a lengyel kormány rendelettel életbelépteti ezeket a megállapodásokat, akkor azok rendeletileg a magyar államban is életbeléptethetők legyenek. Ezek alapján kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Senki sem jelentkezett! - _ .'•-•-::; :. Elnök: Kíván valaki szólni?:: (Nem!/ Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és_ a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént előadott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Most pedig következik a részletes tárgyalás, elsősorban a törvényjavaslat címe, amelyet a jegyző úr felolvas. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—4. §-okat, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta, annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Napirend szerint következik az egyes mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek állami ellenőrzőjegygyei ellátásáról szóló törvényjavaslat (írom. 1051, 1064) tárgyalása. Az előadó Krúdy Ferenc képviselő úr. T. Ház! Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalására áttérnénk, bejelentem a t. Háznak,_hogy Neubauer Ferenc képviselő úr e törvényjavaslat napirendre tűzése után írásban indítványt nyújtott be az iránt, hogy a Ház az előttünk fekvő törvényjavaslatot előzetes tárgyalás- és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnak adja ki. Minthogy a házszabályok ^ 130. §-ának 2. bekezdése értelmében a képviselő úrnak ezt az indítványát akkor kellett volna élőszóval előterjesztenie, amikor a föhimíyelésügyi miniszter úr e törvényjavaslatot a Házhoz beterjesztette és a bizottságokhoz való utasításra nézve javaslatot tett, ezért Neubauer Ferenc képviselő úrnak most utólag előterjesztett indítványát, mint a házszabályok rendelkezésének meg nem felelőt, saját hatáskörömben visszautasítom. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Most pedig áttérünk a törvényjavaslat tárgyalására. Az előadó úr lesz szíves ismertetni. Krúdy Ferenc előadó: T. Ház! A közgazdasági és földmívelésügyi együttes bizottságok az egyes mezőgazdasági termények és termékek, valamint állatok és állati termékek állami ellenőrzőjeggyel való ellátásáról szóló javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben letárgyalván, elfogadásra ajánlva, bemutatják a t. Háznak. . Ez a javaslat, amely most a Ház színe elé kerül, abban a gazdasági újjászervező munkában, amelynek a középpontjában a magyar mezőgazdaság és a magyar mezőgazdaságot érdeklő jogintézmények beállításának kérdése áll egyike a legfontosabbaknak. Ez a törvény is, mint általában mezőgazdasági életünk sok más szükséglete az új idők változásaival állott elő s ha a magyar mezőgazdaság kérdésével foglalkozunk, ha közelebbi betekintést nyerünk a magyar viszonyokba, akkor látjuk, hogy a magyar föld éghajlati és talajviszonyai speciáliülése 1930 november 6-án, csütörtökön. san előnyös helyzetet nyújtanak és tartanak fenn számunkra. Ennek jellegzetessége az, hogy a magyar föld termékei legtöbb vonatkozásban felette állanak a szomszédos, sőt talán az egész Európa termeivényeinek is. A földmívelésügyi tárca vitája során egyik igénytelen felszólalásomban hivatkoztam arra, hogy Magyarországon megterem a világ legjobb búzája; (Ügy van! a jobboldalon ) sajnos, nem minden magyar búza ez, ma még. csak kevés, de hogy itt megtermett és megteremhetett éppen azon a vidékén az országnak, amelyet a régi bécsi tőzsde nem is a legjobbak között jelölt meg, intelem, hogy a legjobb búza itt terem meg és azt mutatja, hogy kellő reorganizáló és szervező munkával a magyar mezőgazdaságot olyan helyzetbe hozhatjuk nemcsak az európai, hanem általában a világpiacon, amely helyzetben a magyar mezőgazdaság sorsa és ezzel együtt az ország sorsa is felette állhat a többi, különösen a szomszédos államok sorsának. De így vagyunk más terménnyel is. Különösen áll ez abban a szituációban, hogy Európa fogyasztási 'iránya is megváltozott. Ha a magyar gyümölcsöt nézzük az európai piacon való érvényesülésének lehetőségében, mindenütt azt halljuk, hogy a magyar gyümölcs ízesebb, jobb, kellemesebb minden más ország gyümölcsénél. Ha nézzük a bécsi kereskedelmi és iparkamara jelentését, ez azt írja a magyar vágómarháról, hogy annak húsa jobb, ízletesebb és színesebb minden más vágóállat húsánál. Ugyanez az előnyös felfogás a nehezebb hízott sertésekre nézve, a magyar baromfira nézve és általában azokra a # fogyasztási cikkekre nézve is* amelyeket — mondom — Európa új fogyasztási irányai előtérbe hoztak. Mert hogy változott magának a fogyasztásnak divatja is, az kétségtelen, hiszen a gabona túlzott mértékű fogyasztásával szemben a gyümölcs- és zöldségneműek fogyasztása, a vágómarha húsának fogyasztásával szemben pedig a baromfi fogyasztása lépett előtérbe. Ez tehát annyit jelent, hogy éppen azokban a termel vény ékben, amelyeket a magyar föld a maga speciális előnyeinél fogva a nemzetközi piacon való versenyben előnyösen hozhat piacra, nekünk olyan organizatórikus cselekedetekre és olyan jogi intézmények beállítására kell törekednünk, amelyek abba a helyzetbe hozzák a termelőt, hogy szervezetten fellépve, a maga érvényesülési lehetőségeit a lehető legjobb mértékben ki is tudja használni. Feltolul a kérdés, hogy miért nem használjuk ki ezt a helyzetet? Hogy ma még nem vagyunk képesek kihasználni, annak az oka az, hogy ezek a változások, amelyek a nemzetközi piacon előálltak, a háború végével minden átmenet nélkül, hirtelen hozták a magyar kereskedőt és magyar mezőgazdát abba a helyzetbe, hogy egy új szituációval álljanak szemben. Nagyon jól tudjuk, hogy a régi monarchia a maga vámvédett, a termelésben és fogyasztásban egymást kiegészítő harmonikus állapotával szemben a békekötés után az új magyar mezőgazdaság már nem élvezett többé kényelmi helyzetet, de nem élvezte ezt a magyar kereskedő sem. A magyar gazda és kereskedő a, monarchia keretében minden termelvényét piacra vihette és minden termeivénye jóformán minden minőségi követelmény és minőségi kiválasztás nélkül előnyösen volt eladható. Ameddig túlságos gondot a szelekcióra fordítani nem kellett, ameddig a kereskedőt különös gond a rizikó miatt nem terhelte, addig a gazdasági kérdések és problé-