Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.

Ülésnapok - 1927-429

162 Ai országgyűlés képviselőházának 42i legföljebb csak az optánsok néven szereplő néhány száz birtokos látja» «... az ünneplés nyilván figyelmen kívül is hagyta azt a bizonyos 310 milliós terhét is, elsősorban annak az A) és B) pénztárnak szól, amelyekből 90% erejéig az optáns nagybirtokosokat, másrészt pedig a Habsburgokat és egyházakat fogják kielégíteni.» («Mikor hajlandó már a kormány a háború ama áldozatairól gondoskodni, akik nem nagy birtokaikat, hanem testi épségüket veszítették el a haza oltárán, akik a háborús embermészárlásból csonkán, tehetetlenül, kenyérkereseti képességüket elveszítve tértek haza, akik özvegyek, árvák lettek? Azt hiszi a kormány reakció, hogy el tudja hitetni a közvéleménnyel, hogy ezek a szerecsétlen hadirokkantak és hadikölcsönjegyzők kevéslbbé szorulnak rá a kártérítésre, mint az optánsokként szereplő erdélyi mágnások és nagybirtokosok, mint a Habsburgok és egyházak?» «Az optánsok kártalanításáról mégis gondoskodtak a hágai tárgyalások során Bethlenek hozzájárulásával és azokat a terheket, amelyek az optánsok kártalanításából állnak elő, szépen visszahárították a magyar adófizetőkre ( ama bizonyos fizetési kötelezettség formájában, amelyeket a magyar népnek 23 éven át évi 13*5 millió aranykoronával kell majd törleszteni...» E cikkek közül az első az 1921 : III. te. 7. §-ába ütköző, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétségnek, a második pedig a Btk. 172. §-ának második bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntettének jelenségeit tünteti fel. A szóban forgó hírlapi közlemények névtelenül jelentek meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikkek szerzőjét felhívás dacára nem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményekért az 1914 : XIV. te. 35. §-a értelmében Farkas Istvánt, mint a lap felelős szerkesztőjét terheli a sajtójogi felelősség. A bizottság megállapítja, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett cselekmény között nem vitás és mert zaklatás esetét látja fennforogni, a «Tisztul a levegő» című cikk miatt az 1921 : III. te. 7. §-ába ütköző, a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség vádja ügyében javasolja, hogy ezen ügyben ne függessze fel Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát; ellenben a Btk. 172. §-ának második bekezdésébe ütköző és az 1912 : LXIII. te. 19. §-a szerint minősülő osztály elleni izgatás bűntette miatt emelt vád tekintetében zaklatás esetét nem látja fennforogni, miért is javasolja a t. Képviselőháznak, hogy nevezett képviselő mentelmi jogát csak ezen ügyben függessze fel. Elnök: Kíván-e valaki szólni? Petrovics György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! Tulajdonképpen a mentelmi bizottság jelentésében és az ügyészség megkeresésében két közlemény van, amelyet az ügyészség inkriminált. Az egyik közlemény «Tisztul a levegő» cí-" men jelent meg. Ez visszapillantást vet s spanyol diktatúra bukására, ami, köztudomás szerint, január végén következett be, az egész világ demokratikus közvéleményének r nagy örömére. A közlemény, az ügyészség átirata, valamint a mentelmi bizottság jelentése hiányos, mint ahogy általában hiányos szo>, ülése 1930 november 5-én, szerdán. kott lenni minden, a Ház elé kerülő ilyen jelentés, mert csak kikapott részleteket tartalmaz az egész közleményből, (Nánássy Andor: Csak amit inkriminálnak!) amiiből nem lehet tiszta képet alkotni és amiből nem tud tiszta képet alkotni maga a Képviselőház sem, amelynek döntenie kell ebben a kérdésben. Ha a Képviselőház tagjai fáradságot vesznek maguknak és elolvassák az egész közleményt, nem pedig csak a mentelmi bizottság jelentésében foglalt részleteket, akkor olvashatják és láthatják, hogy a «Tisztul a levegő» cí<mü közleményben visszapillantás van a spanyol diktatúrára, visszapillantás van arra, hogy tulajdonképpen Primo de Rivera spanyol diktátor milyen ígérettel ment a nép elé, melyek voltak azok az Ígéretek, amelyek beváltásával hitegette a népet. Láthatjuk abból a felsorolásból, amely a közleménylben foglaltatik, hogy mi lett az eredménye az ő Ígéreteinek, és hogy a diktatúra végső fokon nyomort, zsúfolt börtönöket, a legkiválóbb liberális és demokrata politikusok emigrációját eredményezte és eredményezte 27 milliárd pezeta adósság szörnyű terhét. Az volt a tendenciája az egész közleménynek, hogy a diktatúra veszélyes játék minden államférfiú, minden kormányférfi részére, mert csak ideig-óráig lehet tartani, mert a fegyverek uralmát állandósítani egy országban sem lehet. Ennek a kárhoztatása, elítélése foglaltatik tulajdonképpen ebben a közleményben, ennél továbbmenően azonban semmi olyan nincs benne^ armiért a bűnvádi eljárást meg kellene indítani. Hiszen toyábbmehetünk és továbbmentünk többízben már a kormánnyal szemben álló kritika gyakorlásában akkor, amikor hibáztattuk erről a helyről a magyar kormánynak azt a magatartását, hogy a magyar kormányelnök Európának azokkal az államaival keresi az összeköttetést és azokkal az államokkal köt barátsági szerződést, amely államokban a diktatúrára épített államhatalom van, s nem keresi az összeköttetést azokkal az államokkal, amelyek az^ uralmukat demokratikus berendezésre alapították, s ahol^ a népnek beleszólása van a törvények alkotásába és az állam igazgatásába. Látjuk, és nagyon jól tudjuk, hogy az első barátsági szerződést Olaszországgal kötötte, ahol diktatúra van, ezt követte a Spanyolországgal, éppen a megbukott Primo de Riverával kötött barátságii szerződése Bethlen István miniszterelnöknek, most pedig ugyanezt a jelenséget láthatjuk, amikor elmegy Ankarába, a diktatúrás Törökországba, hogy azzal kössön barátsági szerződést, a helyett, hogy keresné a demokratikus államokkal^ a megbékülést, a közösséget, ami sokkal tovább vezetne az ország gazdagsági és politikai újjáépítésében, mint amennyit jelent ezekkel az országokkal megkötött barátsági szerződés. Ebben azonban nem láthatjuk a magyar kormány ténykedéseit, hanem csak következetesen azt latjaik, hogy mindenütt a diktatúrát akarja alátámasztani azzal, hogy barátsági szerződéseket köt azokkal az államokkal. Utalás van még ebben a közleményben arra^ is,

f

— és tulajdonképpen ez az, amit az ügyészség inkriminált — hogy Magyarországon is meg kell szűnnie annak az álcázott diktatúrának, amely itt van; nem lehet tűrni azt az elnyomást és azt a szemérmetlen osztálypolitikát, amely az egész országot lezüllesztette. Ezek is olyan ténymegállapítások, amelyek többször elhangzottak a Képviselőháziban. (Peidl Gyula: Es igaza van!) Többször meg-