Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-428
152 Az országgyűlés képviselőházának 4 Temesváry Imre: Feleslegesnek tartom, hogy tiltakozzam a Fábián t. képviselőtársam által előadott dolog ellen, mert hiszen^ ez a napirendi indítványt egyáltalában nem érinti. Ami pedig t. képviselőtársamnak előterjesztett indítványát illeti, én azzal szemben az elnök úr napirendi indítványát fogadom el, mégpedig abból az indokból kiindulva, hogy mindenesetre meglesz a mód és alkalom arra, hogy a Társadalombiztosítónál a törvény által életbeléptetett 24%-os kamat — ez az a téma, amelyet t. képviselőtársam felvetett — törvényes úton megváltoztattassók. Addig tehát, amíg ennek ideje el nem érkezik, nem tartam szükségesnek, hogy ezt a kérdést napirendre tűzzék. En tehát az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. (Helyeslés jobb felől) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! En az elnök úr napirendi indítványát nem fogadom el, hanem csatlakozom Fábián t. képviselőtársam javaslatához és megindokolom ezt azzal, hogy az indítványokat rendszerint nem tűzik napirendre, a képviselőknek nem adnak módot arra, hogy a bejegyzett indítványaikat megindokolják. Mentelmi ügyeket tárgyalunk, apró-cseprő javaslatokat, amelyek ezidőszerint lényegtelenek, ellenben nagy problémák megtárgyalására a Ház és a többség nem ad módot és lehetőséget. Furcsa dolog ez, mert az alkotmányosság kijátszása, hogy a képviselőnek azt a kezdeményező jogát, hogy indítványt jegyezhet be, figyelmen kívül hagyják, hogy sohasem kerülhet abba a helyzetbe, hogy indítványát megtárgyalják. Nekünk is vannak indítványaink évekre visszamenőleg a gazdasági helyzet, a munkanélküliség problémájának megbeszélésére. Az a kérdés, amelyet itt Fábián képviselőtársam felvetett és amelynek napirendre tűzését kérte, két esztendeje itt fekszik a Ház előtt és nem jut mód, alkalom és lehetőség arra, hogy azt megtárgyalják. De nekem is rá kell térnem arra a kérdésre, amelyet ezzel kapcsolatban Fábián t. képviselőtársam megemlített. A fővárosi törvényhatósági választások körül olyan eljárást tanúsítanak a (kormány és a városházán a kormányt kívülről és belülről támogató kormánypártok, amely egyenesen kijátszása minden alkotmányos eljárásnak. A törvény ugyanis a belügyminiszter úrra bízza azt, hogy megállapítsa a választás határidejét. Tudjuk azt, hogy a választás határnapjának megválasztása azért i.s fontos szempont, mert szelvényeket kell kézbesíteni, szavazóigazolványokat és szelvényeket, amelyeket fel kell használni az ajánlásnál. A túlsó oldalon ülő képviselőtársaim ezt nem tudják, mert az országgyűlési választásoknál nincsen ajánlasd szelvény, ott csak ajánlás van, szelvény nincsen. Mi már keresztülestünk ezen a legutóbbi fővárosi választásoknál és tudjuk azt, hogy börzéje volt ezeknek a szelvényeknek, értékük volt ezeknek a szelvényeknek. Bocsánatot kérek, ez nem eljárás. Elég rosszul tették, hogy megcsinálták, de ha már megcsinálták, mégsem eljárás,hogy olyan helyzetet teremtenek a választásoknál, hogy itt nem lesz imás a szelvény, mint üzlet azok számára, akik a fővárost a maguk számára üzletnek használják, mert csak azok vehetik a szelvényt. A helyzet az, hogy a főváros, egy nagy gazdag város, (Fábián Béla: S. ülése 1930 november Jp-én, kedden. Volt!) a főváros törvényhatóságának fontos volna az, hogy teljesen érvényesüljön a demokrácia szelleme, mert ha ez érvényesülhet, nem lehetne ott üzleteket kijárni, mint ahogyan ma kijárnak. (Mozoás.) T. Ház! A szelvények ellen élesen tiltakoztunk. A túloldalon ülő urak nem is tudják ma sem, mit jelent ez a szelvény, nem tudják, hogy ezzel ütnek el pártokat egészen vagy résziben attól, hogy érvényesülhessenek. Maga a belügyminiszter úr amerikázik, mert nem írja ki a választásokat. A törvény ugyan nem kötelezi arra, hogy mennyi idő alatt írja ki, az első esetben ugyanis a miniszternek megadja a jogot arra,, hogy megállapítsa a választás időpontját. Igen ám, de a miniszter nem él ezzel a jogával, megbeszéli előbb a Wolff-párttal, meg a Kozma-párttal, hogy: «mennyire vagytok elkészülve», azután majd ennek megfelelően írja ki a választásokat. Ez tisztára lehetetlen állapot, uraim, •komédia az alkotmányossággal, amit e körül a kérdés körül csinálnak és komédia ez a szelvényrendszer is. Komikus gondolat, hogy pártok, amelyek azt hiszik, hogy összeköttetésük van, erejük van, amelyek állítólag bíznak a maguk programijában, (Gál Jenő: Csak a cédulában bíznak.) bíznak a maguk tömegeiben, arra az álláspontra helyezkednek, hogy imég itt is apró csalafintaságokat kövessenek el, amelyekkel nem csinálnak mást, mint csak kellemetlenséget más pártoknak. Mi szociáldemokratapárt nagy párt vagyunk, reánk ez a kérdés a legkevésibbé vonatkozik. A mi tömegeink utána fognak járni a szelvényeknek, azok mennek majd a szelvények után, de egyszerűen lehetetlen állapot az, hogy itt a szelvényekkel olyan üzérkedés történjék, mint történt 1925-ben. Ezt előre meg kell akadályozni. (Baracs Marcell: Ügy van!) Teljesen osztom azt, amit Fábián t. képviselőtársam mondott, akármilyen eset lesz, ide fogjuk hozni ország-világ elé azokat a disznóságokat... (Fábián Béla: A polgármester tisztességét fogjuk tetemre hívni. — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő úr közbeszólásában megismételt egy kifejezést, melyet már beszédében használt. (Állandó zaj.) A képviselő úr kifejezése inszinuáció a polgármester úr tisztessége tekintetében, ezért rendreutasítom. {Helyeslés jobb felől. — Jánossy Gábor: Az kritikán felül áll!) Farkas István: T. Ház! Az elnök úr és önök, akik nem ismerik a kérdést annyira, mint mi, felháborodhatnak az ilyen kijelentésen. Mi azonban, akik tudjuk, hogy a törvény hogy jött létre, mi, akik tisztában vagyunk azzal, hogyan járt a két párt a miniszterhez, hogy ilyen rossz törvényt csináljanak, tudjuk, hogyan tiltakoztak minden olyan rendelkezés ellen, amely rendelkezés legalább látszat szerint demokratikus volt, mi, akik tudjuk, hogy e két pártnak milyen az összeköttetése a belügyminiszterrel, mi, akik tudjuk, hogy a városháza adminisztrációja mennyire ehhez a két párthoz tartozik, mi, akik tudjuk, hogy Sipőcz Jenő kijelentette azt is, hogy: igenis, én polgármester vagyok, igenis mondhatjuk és állíthatjuk (Felkiáltások jobbfelől: Az előbb r nem volt -polgármester!) az ország közvéleménye előtt, hogy ne történjenek olyan eljárások, mint amilyenek történtek eddig. (Eri Márton: Kinek van igaza? — Jánossy Gábor: Hol mondotta, mikor mondotta? Nem hiszem el! — Simon András: Fábián az ellenkezőjét mondotta! — Zaj.) Azt is mondotta, bogy polgármester, azt is mondotta, hogy nem