Képviselőházi napló, 1927. XXXI. kötet • 1930. október 20. - 1930. november 21.
Ülésnapok - 1927-428
142 Az országgyűlés képviselőházának 4» 4. és 5. bekezdést leszek bátor beterjeszteni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Minek akkor a bizottság?! Üj javaslatot hoz az előadói) Az új 4. bekezdés a következőképpen szólna (olvassa): «Az 1929 : XXIX. te. 1. Vában biztosított 30 éves rendkívüli ideiglenes házadómentesség a törvényben megállapított egyéb feltételek mellett megilleti azokat az új épületeket is, amelyek 1933. év végéig hozattak teljesen lakható (használható) állapotba.» Az új 5. bekezdés szövege pedig a következő (olvassa): «Az 1929 : XXIX. te. 4. §-ában az átalakítások esetére biztosított adókedvezmény kiterjed azokra az esetekre is, amelyekben az átalakítást legkésőbb az 1933. év végéig befejezik». E módosító indítványomat a következőkkel vagyok bátor megindokolni: Az 1929. évi XXIX. te. a lakásépítés előmozdítása eéljából messzemenő adókedvezményeket biztosított. Ezek ,a rendkívüli kedvezmények azonban csak az 1931. év végéig felépített házakra vonatkoznak. Minthogy iazonban a gazdasági helyzetben időközben beállott rosszabbodás és a munkanélküliség is kívánatossá teszi, hogy ilyen kedvezményekben azok az építtetők is részesíthessenek, akik ennek a^ törvénynek alapján indítják meg az építkezést, ennek következtében szükségesnek tartanám, hogy az 1931. év helyett most már kiterjesztenénk ezeket az előbb már megadott kedvezményeket azokra az építtetőkre is, akik az 1933. év végéig ennek a törvénynek alapján felépítik és lakható állapotba helyezik épületeiket. r Tisztelettel kérem, méltóztassanak e javaslatomat is elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Nines feljegyezve senkii. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatali. Az 1. bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. bekezdéssel szemben áll az előadó úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 2. bekezdést eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr indítványával, igen vagy nem? (Nem!) Ennélfogva a Ház a 2. bekezdést az előadó úr szövegezésében fogadta el. A 3. bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A szakaszhoz új 4. és 5. bekezdést indítványozott az előadó úr. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e ezeket elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az új bekezdéseket elfogadta. Következik a 11. §. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa a 11. és a 12. §-t, amelyeket a Ház észrevétel nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt 'később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik az országgyűlés Felsőházáról szóló 1926 : XXII. törvénycikk egyes rendelkezéseinek újabb módosításiáról és kiegészítéséről szóló törvényjajvaslat (írom. 992, 1054) tárgyalása. Berki Gyula képviselő urat, mint a javaslat előadóját illeti a szó. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A "Felsőház eltörléséről^ — Propper Sándor: Majd eltörli önmagát idővel!) Berki Gyula: T. Ház! Már évtizedekkel ezelőtt a közélet igen jelentékeny tényezői foglalkoztak a Felsőház szervezeti megállapításá8. ülése 1930 november U-én, kedden. nak problémájával. Nem akarok nagy történelmi visszapillantást tenni, de konstatálom, hogy Beöthy Ödöntől Kossuthig, Appqnyitól Szilágyi Dezsőig és onnan Irányi Dánielig alig volt valamirevaló, a közéletben nagy szerepet játszó államférfi, aki ne helyeselte volna a Felsőház olyan átalakítását, amely lényegében véve a városi és vármegyei törvényhatóságok és a tudományos, gazdasági és művészeti világ képviseletével egészítette volna ki a Felsőház konstrukcióját. Különösen az utóbbi két évtizedben sokai foglalkoztak az érdekképviseletek bevonásával a törvényhozás keretébe. Mikor az 1926 : XXII. törvénycikkel az országgyűlés bölcsen elhatározta a Felsőház szervezetének új megalkotását, (Farkas István: Nem valami bölcsen!) akkor különös súlyt vetettek a gazdasági érdekképviseletek beállítására. Meg kell állapítanom, hogy a jelenleg érvényben lévő felsőházi törvénynek, az 1926 : XXII. törvénycikknek egyik legszerencsésebb alkotása éppen az érdekképviseleti rendszer meghonosítása, mert ezáltal válik lehetővé, hogy a Felsőházban a szakszerűségnek és iaz egyes mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és tudományos érdekeltségeknek megfelelő képviselete a törvényhozásban biztosítva legyen. (Bárdos Ferenc: Csak a munkásoknak nincs érdekképviseletük!^ Pedig azok is'vannak néhányan!) A munkásság érdekképviseletéről is gondoskodás történt, mert bölcsen méltóztatik tudni, hogy az 1920. évi XVIII. törvénycikk 4. §-a a mezőgazdaságig kamarákat úgy konstruálta meg, hogy a mezőgazdasági kamiarák szervezetében öt tagozatot állapított meg és ezek között a tagozatok között, nagyon természetesen, a mezőgazdasági munkásság is helyet foglal, úgy, hogy a mezőgazdasági munkásság felsőházi képviseletéről a mezőgazdasági kamarák keretében történt gondoskodás. (Bárdos Ferenc: Tessék egy ipari munkást mutatni a Felsőházban!) Ma főleg a gazdasági kérdések állnak előtérben, és azt gondolom, hogy a kormányzatot is ennek a törvényjavaslatnak előterjesztésében ép Den az a megfontolás vezette, hogy a gazdasági kérdések lévén ana ia közéletben előtérben, minél hatékonyabb képviselethez jussanak a különféle gazdasági ágazatok. Azt hiszem, pártkülönbség nélkül mindenki respektálja azt az álláspontot, hogy a mezőgazdasági érdekek hatékonyabb képviseletére ebben az országban ma fokozottabb mértékben van szükség, mint bármikor az utóbbi évtizedekben volt. (Propper Sándor: Becsületes választójogra van szükség és nem múmiák szaporítására!) Abban sincs közöttünk pártkülönbség nélkül nézeteltérés, hogy a mezőgazdasági érdekeknek a törvényhozás keretében való hatékony képviselete nem egy osztály érdekképviselete, mert Magyarországon a mezőgazdaság a magyar nemzeti életet jelenti, mert a magvar nemzeti életnek legerősebb erőforrása kétségtelenül és vitán felül a magyar mezőgazdaság. Ebben a javaslatban elsősorban a mezőgazdasági kamara képviseletének kibővítéséről van szó. Amint méltóztatnak tudni, a mezőgazdasági kamara részére^az egész ország mezőgazdaságának reprezentálására hat képviseletet állított be az 1926 : XXII. te. Most ezt a képviseletet ez a törvényjavaslat egy taggal bővíti ki, amely törvényjavaslat azonban nem érinti a képviseletnek azt a helyes megállapítását, hogy a mezőgazdaság minden érdekeltsége ott képviseletet nyerjen. Ennek a javaslatnak kizárólag az a célja, hogy a mezőgazdasági