Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-417
84 Àz országgyűlés képviselőházának politikai rágalmak!) A képviselőket a nemzet választja. Györki Imre: Ha titkos választójog lenne ebiben az országban, nem pedig nyilt választójog, ha nem a főszolgabírói kinevezés alapján kapnák a mandátumot, hanem a választók tömegétől, akkor nem lehetne az egységespártot megf enyegetni^ úgy amint a miniszterelnök úr a bizottsági tárgyaláson megfenyegette. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Györki Imre: T. Képviselőház! Újólag kérem t a tanácskozóképesség megállapítását, mert úgy veszem észre, hogy még mindig nem vagyunk együtt olyan számban, amilyet a^ házszabályok a tanácskozóképesség tekintetében kötelezőleg előírnak. t Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlévő urakat megszámlálni. Szabó Zoltán jegyző (megszámlálván a jelenlévő képviselőket): 48! Elnök: Megállapítom, hogy a Ház tanácskozóképes. Méltóztassék tehát beszédét folytatni. Györki Imre: T. Képviselőház! (Br. Podmaniczky Endre: Meg van elégedve?) Meg. (Br. Podmaniczky Endre: Köszönöm!) Szívesen, máskor is; ezt a szívességet mindenkor megteszem. (A s'zélsőbaloldalon több képviselő bejön a terembe. — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Most jönnek bef — Farkas István: Lesz ez még többször is! — Br. Podmaniczky Endre: Nem szégyelik magukat? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! (Kabók Lajos: A báró úr szégyelje magát! Nyolcórás ülést kérnek és nincsenek itt! A társait hívja ide! — Propper Sándor: Tessék itt lenni, ha nyolcórás ülést akarnak! — Kabók Lajos: Az 50 aláírót hívják ide!^ — Reisinger Ferenc: Megállapítom, hogy báró Podmaniczky képviselő úr ismét goromba volt! — Zaj.) Csendet kérek! Györki Imre: A miniszterelnök úr a javaslat védelmezése során, amikor a bizottságban és a pártértekezleten felszólalt, odáig ment a fenyegetésben, hosry kilátásba helyezte, hogy lemond és a nép közé megy abban az esetben, ha az egységespárt nem deferálna akaratának. Ajánlom a t. r miniszterelnök úrnak, hogy mielőtt erre a lépésre rászánja magát, iktassa gyorsan törvénybe a teljes és tökéletes egyesülési és gyülekezési szabadságot, mert különben megtörténhetik vele, hogy abban a pillanatban, hogy elhagyja a miniszterelnöki széket és ki próbál menni a nép közé, ugyanaz történik vele, ami megtörténik akármelyik ellenzéki képviselőtársammal, vagy ami megtörtént Berki Gyula t. képviselőtársammal ennek a javaslatnak úgylátszik vezérszónokával és egyetlen védelmezőjével, akkor, amikor ellenzéki volt. (Szilágyi Lajos: Legalább férfiasan és bátran beszélt!) De szükségesnek tartom leszögezni azt is, hogy sem a szociáldemokratapártnak, sem pedig Kéthly Anna képviselőtársamnak nincsen szüksége arra és nem tart f igényt arra a lovagiasságra, amely lovagiasságot hangoztatott itt Berki Gyula t. képviselőtársam. Mondom, erre semmi szüksége sincsen Kéthly Annának, sem pedig a pártnak, különösen nem az egységespárt részéről. U17. ülése 1930 július 1-én, keddeit* Berki Gyula t. képviselőtársam akkor, amikor a törvényjavaslatot védte, úgy tüntette fel a dolgot, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyik célja az, hogy megerősítse a mezőgazdasági társadalmat, a másik célja és rendeltetése pedig az, hogy a falusi szociális békét megteremtse. Ha'ebből a szempontból bíráljuk a javaslatot, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez nem alkalmas a^ mezőgazdasági érdekeltség megsegítésére, még kevésbbé alkalmas a falu szociális békéjének megteremtésére, ellenben igenis alkalmas, a falu békétlenségének megteremtésére, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) alkalmas arra, hogy növelje azt a nagy és mérhetetlen nyomort, amely ezidőszerint a falun van, amikor a gabonatermés^ idején még mindig tízezrek vannak kenyér és munka nélkül és nincsen semmi kilátásuk arra, hogy a nyári szezon alatt idénymunkával meg tudják keresni a télire való szükségletet; ennek a javaslatnak az lesz a következménye, hogy a megélhetési viszonyokat még^ jobban megrontja, ami által a falu szegénységét még jobban elősegíti. Ha elllenben tüzetesen átnézzük és átvizsgáljuk ezt a javaslatot, akkor más célokat és más szempontokat fedezünk fel benne és pedig felfedezzük azt, hogy erre a javaslatra tulajdonképpen nem is a mezőgazdasági érdekeltségnek van szüksége, hanem szüksége van erre a t. pénzügyminiszter úrnak (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) azért, hogy a be nem folyt és meg nem térített adókat a polgárok összesége által ilyen módon valahogyan befizethesse (Farkas István: Ez az államcsőd!) A javaslat nem veszi figyelembe a közteherviselés elvi szempontjait és az egész csak arra szolgál, hogy az országban legyen egy gazdasági érdekeltség, egy társadalmi osztály, amelynek adóját, közterheit nem az illető társadalmi osztály, gazdasági érdekeltség, hanem az egész ország lakossága, tehát a lakosság többi része fedezze és viselje. T. Képviselőház! Sok szó hangzott el már ebben a Képviselőháziban: a mezőgazdaság, de általában a magyar gazdasági élet szanálásáról. Hiszen emlékezzünk vissza arra, hogy amikor a szanálási kölcsön kézhezvétele és annak folyósítása után voltunk, rámutattunk r arra, hogy a szanálási kölcsön folyósításaival és felvételével sikerült az államháztartás pénzügyi egyensúlyát rendbehozni, a iszanálás maga azonban elhibázott módszerrel történt és az elhibázott módszernek az lesz a következménye, hogy teljesen megöli ennek az országnak gazdasági életerejét, megöli az ipart, megöli a kereskedelmet és elsorvasztja magát a mezőgazdasági érdekeltségiét is. Amikor ellenzéki oldalról ez á kritika elhangzott, maga a miniszterelnök úr hangoztatta és a miniszterelnök urat támogató »ajtó volt az, ahol a kormány részéről hangoztatták, hogy a miniszterelnök elmegy In kére, magányába s a nyári parlamenti szabadság idejét arra fogja felhasználni, hogy kiterveli a magángazdaság szanálásának módszerét. Azóta körülbelül öt esztendő telt el és minden esztendőben állandóan olvassuk, állandóan visszatér, hogy a kormány a magángazdaság szanálására programmot dolgoz ki, a programm kidolgozása azonban nem történt meg, ellenben igenis mindig több és több kényszeregyesség történik, mindig nagyobbíszámú csőd következik be, a szegénység, az elszegényedési folyamat a társadalom minden osztályára és rétegére kiterjed és most Berki Gyulai < t. képviselőtársam, mint a javaslat védelmezője áll ide velünk szemben és hivatkozik arra, hogy 10.000 kisbirtokos ment csődbe, hivatkozik arra, hogy körülbelül 840.000 hold föld vár eladásra. (Egy hang a szélsőbal-