Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

Az országgyűlés képviselőházának Ul meg fog drágulni. Ki van zárva, hogy meg ne dráguljon. Természetesen én nem vehetem azt, hogy mennyivel megy vissza a búza, hanem azt, hogy a búzaliszttel arányban a kenyérnek is okvetlenül meg kell drágulnia. Azt sem tudom, hogyan akarják önök ál­talában a rozsliszttel való keverést elintézni. Le fogják küldeni Szentesre a rozslisztet, hogy ott keverjék? Vagy Csongrádra fogják lckül­deni? Nem tudom, hogyan és miképpen kép­zelik ezt Önök, csak fel kell tételeznem, hogy talán a városra, avagy tálán egyedül Buda­pestre nézve akarják ezt a rozsliszt-ikeverést keresztülvinni. Ezt el tudom képzelni, de hogy hogyan akarják ezt meghatározni, hogyan akarják ezt hatóságilag kontrollálni, hogyan akarják a rozslisztkeverést keresztül vinni, hogyan akarják a háztartásokat erre kénysze­ríteni, arra vonatkozólag nem tudom, milyen terveik vannak. A törvényjavaslatból csak azt látom, hogy itt voltaképpen ^ kerettörvényről van szó s hogy ennek alapján csupa rendele­tekkel fognak manipulálni hónapokon át. a nélkül, hogy nekünk általában jogunk, vagy lehetőségünk volna bármilyen reklamációkat előhozni. Legszigorúbban véve tehát kerettör­vény ez az egész javaslat. En azt látom, hogy ez a javaslat egysze­rűen arra való, hogy sötétben akarja hagyni az adóemelést, amelytől az előző időkben irtóz­tak és amelyről azt mondották, hogy több adó­emelés nem lehetséges. Nem más az egész, mint adóemelés, amely felidézi nagyon kelle­metlenül a^ háború emlékeit, a rendeletekkel való kormányzást és a rendeletekkel való ha­talmaskodást. T. Ház! Ez a törvényjavaslat nem segíti azt, akin segíteni akar, a mezőgazdát. Ezek a mezőgazdák lesznek — azt hiszem • — azok, akik leginkább fogják átkozni ezt a törvényt. Meg vagyak győződve róla, hogy az idő meg fogja mutatni, hogy nekünk ebben a tekintet­ben igazunk van. (Farkas Gyula: A fogyasztó nem átkozza meg!) Meg fogjuk érni, találkozni fogunk itt ismét és beszélni fogunk egymással. Azt ajánlom, ne legyenek vakok csak azért, mert nem tudtak jobbat kifundálni. Azt mond­ják, hogy nem kaptak tőlünk sem jobb aján­latokat, jobb terveket. Bocsánatot kérek, én sokkal jobbnak tartanám, ha az egész vonalon adóelengedést vittünk volna keresztül. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) A nagyok megmaradhattak volna, a kisebbeknél elen­gedtük volna. (Farkas Gyula: A nagyobb bir­tok nagyobb adóelengedést kapott volna, mint a kisbirtok!) En nem így csináltam volna, én kisebb adóelengedést engedélyeztem volna a nagybirtoknak, mint a kisebb, vagy közép­birtoknak, úgy, ahogy azt Rassay Károly t. képviselőtársam indítványozta. Azt hiszem, hogy ezt a gazdasági politikát, amelynek ez a javaslat a koronája, az ország igen drágán fogja megfizetni, s nem lesz köszönet abban, hogy önök ezt idehozták. Nem kételkedem az önök jó intencióiban, nem kételkedem abban, hogy önök azt hiszik, hogy ez jó, azonban a mi részünkről, akik azt hisszük, hogy ez a legrosszabb, a kritika meg van engedve. A mi kritikánkra azt mondták, hogy magyar beteg­ség a felelőtlen kritika. Ha az kritika, amelyet mi gyakoroltunk, egy ideig önökkel együtt, felelőtlen kritika volt, akkor nem tudom, mit lehet mást mondani. En szívem mélyéből kívá­nom, hogy a jövő mutassa meg azt, hogy önök voltak bölcsek és mi voltunk a szamarak. Szivem mélyéből kívánom, hogy sikerüljön '. ülése 1930 július 1-én, kedden. 83 vállalkozásuk, hogy a mezőgazdaságon segítsenek. Épen olyan nyíltan be fogom val­lani ezt annak idején, mint ahogy keményen támadni fogok, ha ez nem történik meg, inert az én nézetem szerint az, amit most csinálnak, hazárdjáték az ország szegény népének terhére. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyes­lés és taps a bal- és a szélsőbaloiidalon.) Mnok: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik % Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! (Gaal Gaston: Mellette senki sincs 1') Györki Imre T. Ház! Mindenekelőtt kérem, méltóztassanak megállapítani a Ház tanács­kozóképességét. Elnök: Méltóztassék beszédét megkezdeni. Györki Imre: Lehetetlennek tartom ugyan­is, hogy amikor legalább a túloldalról úgy állítják be, hogy ez a törvényjavaslat az egész ország mezőgazdaságát érintő, nagyfontosságú törvényjavaslat és amikor ennek letárgyalá­sára a többségi párt 8 órás tárgyalási időt kért, akkor már az első tárgyalási naip délutáni órá­jában alig 8—10 képviselő van itt, aki részt kíván venni ennek a tárgyalásában. (Szilágyi Lajos: Az ellenzéken is kevesen vannak! Körül­belül egyformán vannak távol! — Gaal Gaston: Ami azt illeti, a számarányok nem egészen egyformák! — Gáspárdy Elemér: Odaát négyen vannak!) Teljesen lehetetlen az a tanácskozási rend, amely itt meghonosodik, s ez megint csak azt mutatja, hogy ez a parlament nem életképes és nem méltó arra, hogy az ország ügyeiben tanácskozzék és az országra kiható, fontos tör­vényeket alkosson. (Zaj jobbfelől.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Györki Imre: Szomorú és szánalmas az is, hogy amikor a kormány beterjesztett egy ilyen törvényjavaslatot, amikor a bizottsági tárgya­láson is^ keresztülhajszolták azt, amikor ezt a törvényjavsalatot nemcsak itt a parlmentben, hanem az egész^ országban ellenzik, akkor a kormánypárt részéről máris nem akad egyet­lenegy szónok sem, aki odaállana a javaslat mellé, vitatkoznék az ellenzéki felszólalásokkal s megvédené a törvényjavaslat rendelkezéseit. Ez azt mutatja, hogy bár külsőleg, párt nyomásra, a miniszterelnök úr fenyegetése alapján az egységespárt a bizottságban hozzá­járult ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalá­sához, lélekben azonban ellene vannak, mint ahogy erről meggyőződést szereztünk a folyo­són és^ a bizottsági tárgyalások alkalmával is, (Gáspárdy Elemér: Élénk csalódás! Minket nem lehet fenyegetni!) Ellene vannak és tisztán csak fenyegetésre és miniszterelnöki terror hatása alatt (Ellen­mondások jobbfelől.) járultak hozzá ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot ebben a szöve­gezésében és ebben a formájában megszavaz­zák. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy nincs terror. Az, amit a miniszterelnök úr a parlament együttes bizottságában tett, nem. más, mint igenis terror alkalmazása önökkel szemben, (Ellenmondások a jobboldalon.) akik nyilt választás alapján, a miniszterelnök ke­gyéből vannak itt, nem pedig a választók aka­ratából. (Nagy zaj jobbfelől.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék az ilyen kifejezésektől tar­tózkodni. (Krisztián Imre: Apró-cseprő kis

Next

/
Thumbnails
Contents