Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-417

62 Az országgyűlés képviselőházának de lehetetlen arra a nagy áldozatra rá nem mutatni, amit a háború alatt hozott meg a mezőgazdaság a közönség és a fogyasztás érdekében, amikor mélyen a világparitási áron alul, maximálva és rekvirálva elvitték a magyar gazda termékét. (Úgy van! a jobboldalon.) Vájjon kiszámították-e az igen t. képviselő urak, hogy mit tett ki az az összeg? Én vettem magammá a fáradságot és megállapítottam, hogy három milliárd aranykoronánál többet tett ki az az összeg, amit a magyar mezőgazdaság a háború alatt a fogyasztás érdekében áldozott. (Zaj a baloldalon. — Farkas István: És a jelziálogtartozás? Kifizették a jelzálogterheket. — Zaj.) A jelzálogterhektől megszabadult, de ugyanakkor újabb terheiket, vállalt; 1924/25-ben a teljesen adósságmentes föld el kezdett adósodni és ma már ott tart, hogy messze vagyunk a békebeli állapotoktól. (Zaj.) Ne méltóztassék a javaslatot így bírálni, hogy egyes részLeteit az urak kikapják belőle. Méltóztassék ezt a javaslatot a maga logikai egységében bírlálni, mert hiszen az intézkedések egész sorozata van benne a mezőgazdaság érdekében: olyan intézkedések, amelyek régi, 40—50 esztendős agrárkívánságok beteljesülését jelentik. A bizottság által módosított törvényjavaslat részleteiből legyen szabad kiemelnem azt, hogy a régi javaslatban még benne volt az, hogy «a gabonajegy árát 3 pengőnél magasabban nem lehet meg-állapítani». Ezt a mondatot a bizottság törölte mégpedig azzal az elgondolással, hogy a gabonatermelési alap jöhet olyan körülmények közé, hogy esetleg 3 pengőnél magasabb hozzájárulást is tud biztosítani a gazdáik részére. Ennek a lehetősége bekövetkezhetik akkor, ha gyenge termés van az országban és nem fogunk nyolc vagy kilenc millió métermázsa búzát vagy rozsot exportálni. Akkor az alap dotálása, amely megmarad a mai keretek között, lehetővé fogja tenni, hogy a magyar kormány három pengőnél magasabb prémiumot adjon a gazdáknak. Hivatkoznak arra, hogy ez csak az alap újabb megterheléslével lesz lehetséges. Ez az érvelés nem áll, mert — mondom — az alap dotálása a mai keretekben is lehetővé fogja tenni, — miután nem kell az exportálóknak 3 pengőiket visszatéríteni — hogy 3 pengőnél magasabb termelési prémiumot, illetve a költségekhez való hozzájárulást biztosítson a gazdáknak. (Zaj.) Méltóztassék megcáfolni, de azt hiszem, ez igen nehezen fog sikerülni az igen t. képviselő úrnak, olyan egyszerű a számítás: ha nem fogunk 9 millió mázsát exportálni, annyival kevesebb 3 pengőt kell a határnál visszatérítenem; (Ügy van! a jobboldalon.) minthogy tehát ezek a 3 pengők az alapban benne vannak, a kormánynak módjában áll magasabb prémiumot biztosítani. (Zaj a jobboldalon.) Miután a bizottság az őrlési jegyrendszert elejtette, gondoskodni kellett arról, hogy kiterjesszük tazotkait a kategóriákat, amely kategóriák galbonajegy igénybevétele nélkül hozhatják forgalomba gabonájukat. így nevezetesen a bizottság módosításán keresztül clZ HZ elv érvényesül, hogy a mezőgazdák mezőgazdasági vagy háztartási célra gabonajegy kísérete nélkül ruházhatják át egymásra a gabonát; úgyszintén az a gabona is galbonajegy kísérete nélkül jöhet forgalomba, amelyet a mezőgazda a lelkésznek, a tanítónak, az egyház -más alkalmazottjának vagy a községi alkalmazottnak javadalmazás címén szolgáltat ki. Továbbá az a gabona, ^amelyet a vámőrlésre jogosult, a vámőrlés díja fejében a malomnak átad. Ezzel kapcsolatban, imiután a vámőrlésről szóló 417. ülése 1980 július 1-én, kedden. fejezetet elejtettük, szükségessé vált, hogy a vámőrlést is szabályozzuk, mégpedig arravaló tekintettel, hogy a kereskedelmi malmoktól a forgalmat ne vonjuk el és ne tereljük a vámőrlő malmokhoz, különösen akkor, amikor nem olyan vámőrlésről van szó, amelynek következményeképpen az őrlemény háztartási célt szolgál, hanem olyan őrlésről van szó, amikor az őrlemények mint iparcikkek forgalomba kerülnek. Ebben a tekintetben tehát ki kellett egyenlíteni azt a különbséget, amely a vámőrlő és a kereskedelmi malmok között fennáll. A lisztforgalmiadó felemeléséről is intézkedett az eredeti javaslat és itt az együttes bizottság arra az álláspontra helyezkedett, ' hogy a mai 2%-os lisztforgalmiadót nem 15%-ra fogjuk felemelni, hanem csak 8%-ra, . megmaradván az a határ, hogy a kenyérlisztét csak 4-%ra^ lehet felemelni, Itt is bátor vagyok azonban rámutatni a kormánynak arra a szándékára, hogy ezt a 8%-ot felhatalmazásnak tekinti, amellyel csak kivételes körülmények között fog és akar élni, tehát kilátás van arra, hogy 8%-on alul is meg fogja állapítani a lisztforgalmiadót, amikor igen nehéz lesz arra hivatkozni, hogy a liszt forgalmiadónak ez a felemelése katasztrofális drágaságot okoz az országnak. Ez a lisztértékesítés után fizetett általános forgalmiadó természetesen iaz alapba folyik be, ahová befolyik a gabonajegyek eladásából befolyt összeg, azonkívül a vámőrlés díja fejében kapott összegek is. Ebből az alapból kell majd dotálni, illetve kiegyenlíteni azoknak a földbirtokosoknak a földadóját, akiknek egy község területén lévő összes földbirtoka után a kataszteri tiszta jövedelme az 50 aranykoronát, az 58 pengőt meg nem haladja. Több oldalról szóvá tették azt, hogy az alap bevételeiről és kiadásairól a pénzügyminiszter milyen úton, milyen formában fogja a törvényhozást tájékoztatni. Ez a javaslat kimondja, hogy a pénzügyminiszter a törvényhozásnak a zárszámadással kapcsolatban tartozik jelentést tenni. Ezzel kapcsolatban felvetették azt, hogy miért nem a költségvetésbe álltja be a kormány az alap dotációját. Ez lehetetlen, mert ez az alap meglehetősen elasztikus valami lesz, úgyhogy a kormányzat a költségvetési év elején nem igen tudja számszerűleg fixirozni, (hogy menynyi lesz az alap bevétele, és így lehetetlen azt a költségvetésben megállapítani. Azt ihiszem, hogy a zárszámadás is olyan alkotmányom forma, amellyel élve, a kormány ezekről az öszszegekről alkotmányosan el fog számolni a törvényhozás előtt. A gabonaértékesítés egyik legfőbb baja az, hogy a gazdák nagyrésze megfelelő tőkék hiányában mindjárt az aratás után kénytelen készleteit piacra dobni, ami megduzzasztja a kínálatot és miután ezzel szemben megfelelő kereslet nem áll, ez az árak letöréséhez vezet. Az idei gazdasági év elején bekövetkezett búzadebacle — amire 'méltóztatnak-emlékezni — szintén arra vezetendő vissza, hogy a mezőgazdák megfelelő hitellel és megfelelő tőkékkel nem rendelkeztek és szeptemberben és októberben olyan mennyiségekben kellett a búzát piacra dobni, hogy ez az áraknak olyan letöréséhez vezetett, aminek nyomait a mezőgazdaság ma is érzi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Régi követelés, hogy a mezőgazdasági terményeknek nyújtandó hitel útján lehetővé kell tenni azt, hogy a gazda ne legyen kényszerülve az aratás utáni eladásra, hanem a kínálat egyenletesebben oszoljék meg az egész