Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-416
46 Az országgyűlés képviselőházának U De okom van ennek a javaslatnak, ennek az indítványnak megtételére^ egyéb szempontból is. E botrány kipattanásának első idejében ugyanis a sajtó nagyrésze becsülettel, férfiasan megállotta helyét, és amennyire a szűkre szabott magyar sajtószabadság részére lehetővé tette ennek az ügynek pertraktálását, (Br. Podmaniczky Emidre: Olyan tág volt! Nem volt szűk! — Szilágyi Lajos: Kilenc hasábon foglalkoztak vele! — Propper Sándor: Tudják nagyon jól, hogy nem a terjedelmét érti! — Elnök csenget.) iparkodott a nagy nyilvánosságot mindenre való tekintet nélkül tájékoztatni. Es mit látunk? A tegnapi lapokban azt a hivatalos vagy félhivatalos nyilatkozatot kellett olvanunk, hogy a fővárosi sajtó és talán a vidéki sajtó ellen is eljárás, szigorú vizsgálat indul meg annak megállapítására, vájjon honnét szerezték az információt, (Káinoki Bedő Sándor: Nagyon helyes! A nyomozat nem arra való, hogy pertraktálják! A nyomozat — nyomozat! Csak azután írjanak róla!) és tiltott közlés miatt szándékoznak eljárást indítani. (Helyeslés a jobboldalon. — Propper Sándor: Rendszerint úgy van, hogy a tolvaj szabadon marad, és a tanút, vagy azt, aki az ü^yet közhírré tette, becsukják! — Kabók Lajos: Ne védjék a panamákat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, mindkét oldalon! (Propper Sándor közbeszól.) Propper Sándor képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: A rendes fordulat!) Esztergályos János: Ismét előáll egy olyan eset, amikor az, ország súlyos gazdasági helyzetében az adózó polgárságnak keserves filléreiből összehajtott pénzekből egyesek maguknak jogtalan előnyöket iparkodtak teremteni és szerezni, amikor ezt nyilvánosságra hozzák, akkor megindul minden oldalról a mentési akció (Rubinok István: Nem igaz! — Br. Podmaniczky Endre: Nem áll! — Szilágyi Lajos: Ki az, aki menti őket 1 ? • — Elnök csenget.) és azon a sajtón akarják elverni a port, (Propper Sándor: Már a sajtót terrorizálják!), amely becsületesen a közvélemény elé tárja ezt a gyalázatosságot és disznóságot. (Zaj.) Ez a2 egyik oka tehát annak, hogy ezzel a javaslattal jövök. De van más okom 5s. Hogy az imént mondottakat alátámasszam, fe) kell említenem azt, amit olvashatnak az urak, hogy már kétséges, vaj.ion történt-e itt egyáltalában megvesztegetés. Az egyik vádlott már szabadlábon van, (Malasits Géza: Kezdik a vajat elkenni!) mon kezdődik a mentés. De ha ettől eltekintek is, — miután a bírói és ügyészi eljárásba nem szándékozom beavatkozni, — van egy másik nagyon gyanús dolog. Annak ellenére, hogy — ismétlem — a nagy nyilvánosság a sajtón keresztül már értesülve volt esetekről, mégis azt látom, hogy bizonyos ügyeket és bizonyos eseteket még mindig nem szellőztetnek, azok még mindig nem kerültek nyilvánosságra. Ilyen például a nyíregyházi állami építkezés, amelyről még eddig egy betűt sem hallottam. Pedig amiként a makói és az ország különböző részein történt más állami építkezéseknél előfordultak visszaélések a köz rovására, éppen ttgy a nyíregyházi építkezéseknél is történtek ilyen dolgok, amelyekről eddig egy betűt nem hallottam. (Felkiáltások a .jobboldalon és a középen: Milyenek?!) Az történt, hogy aktív állami tisztviselők elmentek az építészekhez és bevallott címekre kértek 5%-ot az építkezés Összegéből, és megmondották, hogy ki részére 6. ülése 19S0 június 28-án, szombaton. kell az 5%. Ennek ellenére a mai napig erről az" esetről semmit nem tudunk. (Br. Podmaniczky Endre: Jelentse fel, ha tudja! — Malasits Géza: A verebek csiripelik a háztetőn!) De iha mindez nem volna, ha mindezek a gyanús jelenségek nem^ volnának, van egy súlyos okom arra, hogy kérjem a parlamenti bizottság kiküldését ezeknek az ügyeknek a megvizsgálására. (Br. Podmaniczky Endre: A bíróság dolga! — Farkas István: Nem a bíróság dolga, a parlamentnek kell megvizsgálni! — Propper Sándor: Minisztériumról van szó!) Németországban az utóbbi időben négy esetben küldtek ki parlamenti bizottságot, mert csak a parlamenti bizottság kiküldése vet véget annak a gyalázatos rendszernek, amely itt szabad prédának tekinti az ország közpénzét. (Nagy zaj és ellenmondás ok a jobboldalonfelkiáltások: Rendre!) Elnök: Fel kell szólítanom a képviselő urat, mondja meg, kire értette ezt a sértő kifejezést. Esztergályos János: Azokra értettem, akik nanamáznak, akik lopják az ország pénzét. (Br. Podmaniczky Endre: Az országra mondta!) Elnök: A képviselő úr ezt a kifejezést határozottan magára az egész rendszerre vonatkoztatta. A kormányzati rendszert sértő ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. (Propper Sándor: Ez a rendszer sok gyönyörűséget teremtett!) Kérem Propper Sándor képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Kabók Lajos: Ez a rendszer tenyészti ki a panamákat! — Farkas István: Ki fogja le a miniszter úr kezétí) Csendet kérek, képviselő urak. Esztergályos János: Ha tehát nekem más egyéb okom nem ivolna e javaslatom megtételére, minden okot és jogot megad nekem a kezeim között lévő könyv. Ezt a k'ö'nyvet az Osztrák-Magyar Bank egykori igazgatója, Faragó írta; az a Faragó, aki ellen a bolsevizmus ideje után bolsevista magatartásáért eljárást indítottak, és akit el is ítéltek. (Br. Podmaniczky Endre: Nahát!) Ennek ellenére — hogy itt félreértés ne legyen — 1929-ben a magyar közéletben aktív és tevékeny szerepet játszó, magas hivatalt betöltő úr tárgyalt ezzel a Faragóval, tárgyalt ezzel az úrral, üiogy miként lehetne őt rehabilitálni. Ebben a könyvben^ amely Bécsben jelent meg... (Br. Podmaniczky Endre: Jó helyen jelent meg! — Farkas István: Várja meg a végét. — Propper Sándor: Miért haragusznak a panamák ostorozásáért! Miért védik a panamákat? 1 ) Elnök: Propper Sándor képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék csendben maradni. Esztergályos János:... az Osztrák-Magyar Bank egykori igazgatója megírta mindazokat a csúnya és botrányos eseményeket, amelyek a háború utolsó idejétoen, a bolsevizmus idejében és a bolsevizmust követő időkben történtek egy állami intézménynél. Név szerint nevezi meg azokat, akik az állam pénzéből loptak, csaltak és hamisítottak. (Zaj a jobboldalon.) Ezt a könyvet ez a magas állami hivatal az utolsó példányig összevásárolta azzal a tendenciával, hogy magyar földre ne kerüljön be, hogy az a sok gyalázatosság, amely a megnevezett urak részéről történt, — akikkel talán a mai miniszterek közül egyesek vacsoráznak és autóznak — ne kerüljön nyilvánosságra. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rendre! — Br. Podmaniczky Endre: Ne gyanúsítson!) Elnök; A képviselő úr ugyan nem nevez
