Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

34 Az országgyűlés képviselőházának arra hivatkoztam, amit Kállay Tibor t. képvi­selőtársam mondott s én is követeltem, hogy a garnitúrát ki kell cserélni. Ezt mondtam. Nem abban kételkedem, hogy az ország nem tudja ezt az 500 milliót felvenni, va^y hogy nem volna prima adós ennek felvételére, sőt ex­pressis verbis kijelentettem, hogy az ország most relatíve sokkal kevesebbel adós, mint bé­kében. A miniszter úr tehát nem mondhatja nekem, hogy én kisebbítettem az ország hite­lét, mert én határozottan nagyobbra tak­sáltam. Ami a pénzügyiminiszter úrnak azt a kije­lentését illeti, hogy ő nem látja szürkének a jövőt^ hanem azt nagyon szép színben látja, én ezért az optimizmusáért igaz szívből irigy­lem őt. Bár én volnék aibban a helyzetben, hogy így beszélhetnék. Az én nézetem nem ez. Amit méltóztatott mondani a deficit te­kintetében, azt köszönettel tudomásul veszem. Majd talán a jövőben kitűnik, hogy nekem volt-e igazain e tekintetben, vagy a miniszter úrnak. A jövőben majd el fogunk számolni egymással ebben a tekintetben. Ugyanúgy megköszönöm neki azt, amit az innsbrucki egyezmény tekintetében mondott. Már régen nem láttam a kormány részéről valami erőteljes álláspontot. Végre az inns­brucki egyezménynél látom, hogy a kormány semmi körülmények között nem fog eltérni attól a 27—32%-tói. Ezt is tudomásul veszem. Ha azonban ettől is eltérne a pénzügyminisz­ter úr, akkor e tekintetben is leszek bátor an­nak idején, — ha nem veszi rossznéven — el­számolni. A pénzügyminiszter úr igen ügyesen és igen szellemesen állította oda és plauzibilisnek is mutatkozik, hogy az egyik oldalon én azt mondtam, hogy Vs%-os kölcsön, míg a másiik od álon azt mondtam, hogy «miért veszi M a kölcsönt?» Nagyon szellemesen állította oda ezt a pénzügyminiszter úr. Mindenesetre úgy van, ahogy a miniszter úr mondja, hogy a napi­pénz 1H% és nem a hosszúlejáratú kölcsön, mert hiszen sokkal fiatalabbnak kellene len­nem, hogy ne tudjam, hogy a hosszúlejáratú kölcsön sokkal drágább, mint az ilyen napipénz kamatlába, de bocsánatot kérek, önök azt állí­tották, hogy a kölcsön már meg is van. (We­kerle Sándor pénzügyminiszter: En?) Bocsána­tot kérek, amikor hazajött a miniszterelnök úr, mindenki mondotta: a kölcsön megvan. Sőt azt a kifejezést használtam: doloe jubilo volt: meg­van a pénzügyi függetlenség, megvan az 500 milliós kölcsön, megvan az ígéret, hogy a kül­földi államok kulánsan fogják likvidálná. Sür­gősen tárgyaltuk le az 500 milliós kölcsönt a pénzügyi bizottságiban s egyszerre megakadt a dolog. Erre gondoltaim, és nem airra, amire a pénzügyminiszter úr nagyon szellemesen alie­gált, akárcsak egy ügyvéd, de nem felel meg a valóságnak ez iá beállítás. A miniszter úr kifogásolta, hogy én ilyen sötéten állítottam be a kérdést, hogy nekünk deficitünk' lesz s azt mondja, hogy nekem nem lett volna szabad így beállítanom a dolgot ép­pen a kölcsön miatt, mert ez nehézséget okozna. A t. pénzügyminiszter úr nagy tévedésben van. A külföld sokkal jobban ismeri mindig a mi viszonyainkat, mint mi Magyarországon. Ta­lán az én felszólalásom, egy ellenzéki képviselő felszólalása lesz majd mérvadó a külföldi köl­csönnél? Hiszen én ugyanabban a beszédben kijelentettem, hogy Magyarországnak 500 millió semmi, sokkal többre vagyunk érdemesek. Ami­kor abban a beszédben azt kívánom, hogy egy másik garnitúra jöjjön, az majd jobban fogja 5. ülése 1930 június 27-én, pénteken. kezelni Magyarország pénzügyeit, erre nem le­het azt mondani, hogy én el fogom rontani az ország kölcsönesélyeit. Ami pedig azt illeti, amitt én a 180 milliós adóhátralékról mondtam, a t. miniszter úr ugyanebben a beszédében azt mondta, hogy ő még sohasem licitált Magyar­országon. Azok az urak, akik vidékről vannak itt, tudják nagyon jól, hogy három lioitáció is történt és nem találtak egy vevőt sem. (We­kerle Sándor pénzügyminiszter: Nem mond­tam!) Nem mondta a miniszter úr? Meg fogom mindjárt mutatni. (Wekerle Sándor pénzügy­miniszter: Ingatlant nem árvereztek!) Három ingatlant árvereztök és egyre sem találtak vevőt! (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: De nem adóhátralék miatt!) 180 millió adóhátralék igen nagy összea 1 . Annak oka kell, hogy legyen, hogy ilyen adót cue fizessenek ibe. Ez> az ok pe­dig nem más, mint az, hogy az ország rettene­tesen lerongyolt állapotban van. Még es^sr rektifikáció t. miniszter úr, Tu-, dorn, hogy a beszéd eredménye érdekében na­gyon sokszor szabad indiciumokat felhasz­nálni, amelyek tapsra adhatnak alkalmat. A t. miniszter úrnak nem azt mondtam, hogy az ő tevékenységére vonatkoztattam azt, hogy nincs egy közgazda sem, aki az önök politiká­ját helyeselné. A miniszter úr engem nagyon jól értett — meg is mondtam, — hogy én a tíz­évi politikára alkalmaztam ezt. A t. miniszter úr sáfárkodása tekintetében még egyetlen rossz szót sem mondtam. A t. mimiszter úr is­merje be, hogy én, aki meg szoktam mondani az igazat, aki abszolúte nem zsenirozom • ma­gam ja, fórumon, megmondtam volna ezt a mi­niszter úr szemébe is. Én ezt nem a. miniszter úrra értettem, hanem a tízévi pénzügyi sáfár­kodásra, amelyre nézve mindenkinek egy­forma az ítélete. Még azt is mondtam, hogy ha a t. miniszter úr véletlenül nem ülne a piros bársonyszékben, akkor ő is ugyanilyen ítéletet mondana, amint ahogy mást nem is mondhat. Ennyiben voltam bátor rektifikálni a pénzügyminiszter úr kijelentéseit. Még egy­szer ismétlem: hibának tartom, hogy a t. mi­niszter úr a zálogjogot felvette a javaslatba. Ajánlom, hogy ne vegye fel a zálogjogot. Erre még mindig van ideje, mert ha másképpen nem kap kölcsönt, a Ház mindenkor meg fogja adni erre a felhatalmazást. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr nem óhajt nyilatkozni; a tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Az 1. §-t, mint meg nem támadottat, elfo­gadottnak jelentem ki. Az 1. § harmadik bekezdéséhez az előadó úr egy pótlást indítványozott. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e azt elfogadni? (Igen.) A Ház a pótlást elfogadta, ennélfogva a harma­dik bekezdést az előadó úr pótlásával együtt jelentem ki elfogadottnak. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedijék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 2. §4, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak elő­terjesztést tenni. Minthogy pedig ekként napirendünk anyaga kimerült, előtérjesíztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 28-án szombaton, délelőtt tíz órakor tartsuk és. annak napirendjére tűzes­sék ki:

Next

/
Thumbnails
Contents