Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.
Ülésnapok - 1927-415
34 Az országgyűlés képviselőházának arra hivatkoztam, amit Kállay Tibor t. képviselőtársam mondott s én is követeltem, hogy a garnitúrát ki kell cserélni. Ezt mondtam. Nem abban kételkedem, hogy az ország nem tudja ezt az 500 milliót felvenni, va^y hogy nem volna prima adós ennek felvételére, sőt expressis verbis kijelentettem, hogy az ország most relatíve sokkal kevesebbel adós, mint békében. A miniszter úr tehát nem mondhatja nekem, hogy én kisebbítettem az ország hitelét, mert én határozottan nagyobbra taksáltam. Ami a pénzügyiminiszter úrnak azt a kijelentését illeti, hogy ő nem látja szürkének a jövőt^ hanem azt nagyon szép színben látja, én ezért az optimizmusáért igaz szívből irigylem őt. Bár én volnék aibban a helyzetben, hogy így beszélhetnék. Az én nézetem nem ez. Amit méltóztatott mondani a deficit tekintetében, azt köszönettel tudomásul veszem. Majd talán a jövőben kitűnik, hogy nekem volt-e igazain e tekintetben, vagy a miniszter úrnak. A jövőben majd el fogunk számolni egymással ebben a tekintetben. Ugyanúgy megköszönöm neki azt, amit az innsbrucki egyezmény tekintetében mondott. Már régen nem láttam a kormány részéről valami erőteljes álláspontot. Végre az innsbrucki egyezménynél látom, hogy a kormány semmi körülmények között nem fog eltérni attól a 27—32%-tói. Ezt is tudomásul veszem. Ha azonban ettől is eltérne a pénzügyminiszter úr, akkor e tekintetben is leszek bátor annak idején, — ha nem veszi rossznéven — elszámolni. A pénzügyminiszter úr igen ügyesen és igen szellemesen állította oda és plauzibilisnek is mutatkozik, hogy az egyik oldalon én azt mondtam, hogy Vs%-os kölcsön, míg a másiik od álon azt mondtam, hogy «miért veszi M a kölcsönt?» Nagyon szellemesen állította oda ezt a pénzügyminiszter úr. Mindenesetre úgy van, ahogy a miniszter úr mondja, hogy a napipénz 1H% és nem a hosszúlejáratú kölcsön, mert hiszen sokkal fiatalabbnak kellene lennem, hogy ne tudjam, hogy a hosszúlejáratú kölcsön sokkal drágább, mint az ilyen napipénz kamatlába, de bocsánatot kérek, önök azt állították, hogy a kölcsön már meg is van. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: En?) Bocsánatot kérek, amikor hazajött a miniszterelnök úr, mindenki mondotta: a kölcsön megvan. Sőt azt a kifejezést használtam: doloe jubilo volt: megvan a pénzügyi függetlenség, megvan az 500 milliós kölcsön, megvan az ígéret, hogy a külföldi államok kulánsan fogják likvidálná. Sürgősen tárgyaltuk le az 500 milliós kölcsönt a pénzügyi bizottságiban s egyszerre megakadt a dolog. Erre gondoltaim, és nem airra, amire a pénzügyminiszter úr nagyon szellemesen aliegált, akárcsak egy ügyvéd, de nem felel meg a valóságnak ez iá beállítás. A miniszter úr kifogásolta, hogy én ilyen sötéten állítottam be a kérdést, hogy nekünk deficitünk' lesz s azt mondja, hogy nekem nem lett volna szabad így beállítanom a dolgot éppen a kölcsön miatt, mert ez nehézséget okozna. A t. pénzügyminiszter úr nagy tévedésben van. A külföld sokkal jobban ismeri mindig a mi viszonyainkat, mint mi Magyarországon. Talán az én felszólalásom, egy ellenzéki képviselő felszólalása lesz majd mérvadó a külföldi kölcsönnél? Hiszen én ugyanabban a beszédben kijelentettem, hogy Magyarországnak 500 millió semmi, sokkal többre vagyunk érdemesek. Amikor abban a beszédben azt kívánom, hogy egy másik garnitúra jöjjön, az majd jobban fogja 5. ülése 1930 június 27-én, pénteken. kezelni Magyarország pénzügyeit, erre nem lehet azt mondani, hogy én el fogom rontani az ország kölcsönesélyeit. Ami pedig azt illeti, amitt én a 180 milliós adóhátralékról mondtam, a t. miniszter úr ugyanebben a beszédében azt mondta, hogy ő még sohasem licitált Magyarországon. Azok az urak, akik vidékről vannak itt, tudják nagyon jól, hogy három lioitáció is történt és nem találtak egy vevőt sem. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem mondtam!) Nem mondta a miniszter úr? Meg fogom mindjárt mutatni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ingatlant nem árvereztek!) Három ingatlant árvereztök és egyre sem találtak vevőt! (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: De nem adóhátralék miatt!) 180 millió adóhátralék igen nagy összea 1 . Annak oka kell, hogy legyen, hogy ilyen adót cue fizessenek ibe. Ez> az ok pedig nem más, mint az, hogy az ország rettenetesen lerongyolt állapotban van. Még es^sr rektifikáció t. miniszter úr, Tu-, dorn, hogy a beszéd eredménye érdekében nagyon sokszor szabad indiciumokat felhasználni, amelyek tapsra adhatnak alkalmat. A t. miniszter úrnak nem azt mondtam, hogy az ő tevékenységére vonatkoztattam azt, hogy nincs egy közgazda sem, aki az önök politikáját helyeselné. A miniszter úr engem nagyon jól értett — meg is mondtam, — hogy én a tízévi politikára alkalmaztam ezt. A t. miniszter úr sáfárkodása tekintetében még egyetlen rossz szót sem mondtam. A t. mimiszter úr ismerje be, hogy én, aki meg szoktam mondani az igazat, aki abszolúte nem zsenirozom • magam ja, fórumon, megmondtam volna ezt a miniszter úr szemébe is. Én ezt nem a. miniszter úrra értettem, hanem a tízévi pénzügyi sáfárkodásra, amelyre nézve mindenkinek egyforma az ítélete. Még azt is mondtam, hogy ha a t. miniszter úr véletlenül nem ülne a piros bársonyszékben, akkor ő is ugyanilyen ítéletet mondana, amint ahogy mást nem is mondhat. Ennyiben voltam bátor rektifikálni a pénzügyminiszter úr kijelentéseit. Még egyszer ismétlem: hibának tartom, hogy a t. miniszter úr a zálogjogot felvette a javaslatba. Ajánlom, hogy ne vegye fel a zálogjogot. Erre még mindig van ideje, mert ha másképpen nem kap kölcsönt, a Ház mindenkor meg fogja adni erre a felhatalmazást. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr nem óhajt nyilatkozni; a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az 1. §-t, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Az 1. § harmadik bekezdéséhez az előadó úr egy pótlást indítványozott. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e azt elfogadni? (Igen.) A Ház a pótlást elfogadta, ennélfogva a harmadik bekezdést az előadó úr pótlásával együtt jelentem ki elfogadottnak. Következik a 2. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedijék felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 2. §4, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy pedig ekként napirendünk anyaga kimerült, előtérjesíztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 28-án szombaton, délelőtt tíz órakor tartsuk és. annak napirendjére tűzessék ki:
