Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-415

Az -országgyűlés képviselőházának 415, Sándor Pál: Nem kérem a tanácskozóképességet, mert tudomásom vian arról, hogy másutt bizottsági tárgyalás folyik; mindamellett elvártam volna iazt a Képviselőház összes pártjai részéről, hogy egy ilyen nagyfontosságú tárgy iránt mégis több érdeklődést mutassanak. (Simon András: A képviselő úr egyedül van itt a saját pártjából!) Elnök: A képviselő úr kijelentését tudomásul veszem. A közbeszóló képviselő urakat pedig figyelmeztetem, hogy a közbeszólásokra csak abból a^ szempontból reflektálok, hogy azok házszabályellenesek. Sándor Pál: Nem tettem kivételt egyetlen párt tekintetében sem, csak konstatálom azt, hogy végtelenül szomorú jelenségnek tartom ezt. A pénzügyminiszter úr március 18-án igen érdekes és jellemző beszédet tartott, amikor a budgetet benyújtotta. Igazán érdemes ezt a beszédet elolvasni, már csak azért is, hogy lássuk, hogy <a pénzügyminiszter úr, aki akkor jött nehéz pozíciójának tudatára, jóformán ellenzéki hangot hallatott. Már a pénzügyi bizottságban voltam bátor erre utalni és megigértem a pénzügyminiszter úrnak, hogy ezt az akkori állításomat r bizonyítani fogom. El is hoztam az akkori ülés naplóját, amellyel bizonyítom, hogy már akkor közbeszólás formájában azt mondtam itt a Házban, hogy ez ellenzéki beszéd. Ez a múlt kritikája volt, bevallom hogy cukrozott formában, azonban olyan erős kritika, amelyet még innen sem hallottunk. A pénzügyminiszter úr a tízévi politikáról abban az időben határozottan olvan véleményt nyilvánított, amilyent mi szoktunk hangoztatni itt a Képviselőházban. Most azonban nem erről van szó. A pénzügyminiszter úr erre a kölcsönre, amelyet tárgyalunk ezeket mondotta (olvassa): «El vagyunk határozva arra, hogy mihelyt arra a viszonyok alkalmasak lesznek, javaslattal lépjünk a t. Képviselőiház elé, amelyben megfelelő kölcsön felvételére felhatalmazást kérünk. A Ház bölcsesége fogja akkor megbírálni, hogy vájjon az a terv, amit elő fogunk terjeszteni, jó-e vagy sem? En csak azt jelenthetem ki, hogyha a kedvező alkalom meg fog nyilni. azt nem fogiuk elmulasztani és az előkészítő lépéseket természetesen megtesszük. Nem akarok most ennek a kölcsönnek részleteivel foglalkozni, csak bizonyos irányelveket vagyok bátor leszögezni, nevezetesen azt, hogy ez a kölcsön csak beruházási célokra — Friedrich István közbeszólt, hogy produktív — és olyan gazdaságilag fontos célokra fog fordíttatni, amelyek produktív eredményeket hoznak.» Ezenkívül a 1 pénzügyminiszter úr egy másik beszédében felhozta azt, hogy nincs oka feltételezni, hogy a külföldi államok azt az ígéretüket, hogy Magyarországot nagyobb, méltányos kölcsönhöz fogják hozzájuttatni, nem tartják be. Hol tartunk azonban ma? Azóta már egy hónap múlt el, hogy ezt a javaslatot a pénzügyi bizottság letárgyalta. Ma a kamatláb Amerikában 1'5%, Angliában nem sokkal magasabb, a kamatlábak mindenütt a legalacsonyabb nivón vannak. Milyen kamatlábat akar még bevárni a t miniszter úr, hogy azt a kölcsönt statuálja? Abban az időben, amidőn a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk ezt a javaslatot, megmondottam a pénzügyminiszter úrnak, hogy a Neue Freie Presse még a számokat is hozta, hogy milyen alapon fogjuk ezt a kölcsönt megkapni. Amidőn pedig most tárülése 1930 június 27-én, pénteken. 25 gyaljuk ezt az ominózus kölcsönügyet, mindamellett, hogy a viszonyok a kamatláb tekintetében igen kedvezően alakultak, mindamellett, hogy a lehető legsúlyosabb feltételek mellett akarják felvenni ezt a kölcsönt, mert az egész országot zálogba akarják adni, mindamellett, hogy ezt mind megtettük, még semmit sem tudunk arról, hogy a kölcsön lehetséges-e vagy sem? Igen megszégyenítő érzés ez egy országra nézve, amely konstatálhatja, hogy vagyoni tekintetben relative kevésbbé adós a KisMagyarország, mint amennyivel adós volt Nagy-Magyarország 1914-ben. Ötszázmillió nem olyan összeg, amelyet nem lehetne rábízni erre a Magyarországra, minden zálogjog nélkül, Magyarország megérdemli a hitelt, mert mindenkor törekedett kötelességének becsületesen eleget tenni. Olyan elszomorító jelenség ez, amelyről nem tudok magamnak számot adni, amelyet azonban konstatálni kell az ellenzéki padokról, mert az ország érdeke ezt így megkívánja. (Helyeslés.) T. pénzügyminiszter úr, az ön volt kollegája azt mondotta, hogy csak egy segíthetne az országon: ha a garnitúrát kicserélnék. Ezt Kállay Tibor volt pénzügyminiszter úr mondotta. Miután ő valamikor ugyanazon a széken ült, amelyt most Wekerle pénzügyminiszter úr elfoglal, és én ugyanúgy álltam vele szemben, mint a mostani pénzügyminiszter úrral, bátran felhozhatom, hogyha egy volt pénzügyminiszter ezt mondja, szabad nekem is magamévá tennem ezt a nézetet. A pénzügyi bizottság ülésén szintén azt mondottam' a pénzügyminiszter úrnak, hogv nem hiszeni, hogy ezt a kölcsönt meg tudja valósítani. Hiába sürgeti a dolgot, hiába akarja sürgősen keresztülhajtani ezt a törvényjavaslatot a pénzügyminiszter úr, nem fogja keresztülvinni, mert nyáron sem Londonban, sem Párizsban, sem New Yorkban kibocsátásokkal nem foglalkoznak. Teljesen igazam lett az idők folyamán, amikor Bethlen miniszterelnök úr hazajött és az egész országban hangoztatta országunk pénzügyi szuverenitását, — amiről az előadó úr is beszélt — amikor hazajött és itt dolce jubilo lett, hogy pénzügyi szuverenitásunkra való tekintettel nagy kölcsönt kapunk, Ígéretet is kaptunk már rá — egyszerre kiderült, hogy a legszégyenletesebb feltételek mellett vagyunk képesek erre a hitelre szert tenni. De mit is jelent ez a kölcsön ránk nézve?

1 Egy évig, vagy két évig tartó megkönnyebbülést. Hiszen mi egy milliárdot elköltöttünk néhány év alatt a feleslegeinkből és nem látjuk annak nyomát sehol sem! Hiszen, sajnos, részben igazat kell adnom Farkas tisztelt képviselő úrnak abban, amit itt előadott és amihez még sokat lehetne hozzáfűzni: hogy milyen pénzügyi pocsékolás folyt itt az utolsó 10 évben, — amiért természetesen a tisztelt pénzügyminiszter urat felelősség nem terheli. Tisztelt pénzügyminiszter úr, én a bizottságban is megmondtam annakidején, hogy pénzintézeteink vezetőit kell megkérdezni, vájjon azon a véleményen viannak-e, hogy nekünk határozottan csak zálogjog alapján szabad kölcsönt kérnünk. Miután ez a törvényjavaslat nyilvánosságra került és már magunk mondottuk azt, hogy olyan törvényt akarunk hozni, amellyel zálogjog alapján akarunk kölcsönt kérni, ma már természetesen ők is kételkednek, ma már igen nehéz ennek a rúdnak a megfordítása. Ma már nem lehet azt mondani, hogy: kérem mi így nem akarunk kölcsönt. ~ csak egy esetben: ha a kormány éléi« okos