Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-422

Az országgyűlés képviselőházának 422. ülése 1930. évi július hó 7-én, hétfőn, Almásy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Lukács György napirendelőtti felszólalása az Országos Képzőművészeti Társulat nevében a Képviselőház elnökéhez intézett kérelem tárgyában. — Am. kir. honvédség ós egyéb fegyveres örtestiiletek tagjainak pótdíjáról ós egyéb intézkedésekről szóló törvényjavaslat har­madszori olvasása. - Az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi biztosítási ága pénzügyi helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Wekerle Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 6 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést meg­nyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Szabó Zoltán jegyző úr, a javaslatok mellett felszó­lalókat jegyzi Gubicza Ferenc jegyző úr, a ja­vaslatok ellen felszólalókat pedig Griger Miklós jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Németh István görög keleti magyar esperes és társainak Szi­lágyi Lajos képviselő úr által bemutatott és ellenjegyzett kérvényét a görög keleti magyar nemzeti egyház törvénybeiktatása tárgyában, A kérvényt à Ház előzetes tárgyalás és je­lentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adja ki. Jelentem a t. Háznak, ihogy Lukács György képviselő úr az Országos Képzőművé­szeti Társulat nevében hozzám intézett kére­lem tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. A képviselő úrnak az engedélyt megadtam és ígv Lukács György képviselő urat illeti a szó. Lukács György: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) A legnagyobb mértékben tisztelem r a Ház minden bizottságának minden eljárását, most azonban kénytelen vagyok szó tárgyává tenni a Ház gazdasági és múzeumi bizottságá­nak legutóbb hozott egy megállapodását, amely megállapodást én a nemzeti és művé­szeti érdekekre nagyon sértőnek találom. Saj­nálom, hogy az idő annyira előrehaladt, hogy rendes üléseink már többé nem lesznek, ezért választottam azt a módot, hogy most a leg­utolsó pillanatban napirend előtt szót kérjek. A tényállás egészen röviden a következő. A mostani Szent Imre ünnepségekből folyólag hazafias buzgalomtól indíttatva az Országos Képzőművészeti Társulat is ki kívánja venni KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXX. a* maga részét azáltal, hogy a Műcsarnokban kiállítást rendez, egyházművészeti és törté­nelmi kiállítást, amely már a napokban meg fog nyilni. Ennek a kiállításnak természete­sen retroszpektív része is lesz, amelyben a ma­gyar egyházi művészet és a magyar törté­nelmi művészet fejlődését mutatják be. Az ilyen retroszpektív kiállítások anyagát min­denkor szokás bekérni az illető tulajdonosok­tól, akik rendszerint minden további tétovázás nélkül pár hétre rendelkezésre bocsátják az illető tárgyat, ihogy azon a kiállításon kiállít­ható legyen. Nemcsak a nemzeti, társadalmi éïïet keretein belül, hanem a külfölddel szem­ben is mindennapos szokásos ^ eljárás ez. Csak utalok arra, méltóztatnak talán emlékezni rá. pár évvel ezelőtt Budapesten volt egy gyö­nyörű belga mű veszeti kiállítás, amelyre a belga állam a maga művészetének kincseit idekölcsönözte. Most egy esztendeje volt a nürnbergi hét, amikor a nürnbergi polgár­mester saját maga hozta el a város legna­gyobb kincseit képező remekeit, hogy azok kiállíthatok legyenek. De mondihatnék száz és ezer példát erre. Legutóbb is a Magyar Szépművészeti Múzeum a Londonban rendezett olasz retroszpektív kiállításra a Magyar Szépművészeti Múzeum leigiszebib olasz darabjait odakölcsönözte. A múlt héten voltam Párizsban, ott van most egy világ­hírű kiállítás, egy nagy francia nemzeti mű­vésznek a kiállítása. A Magyar Szépművészeti Múzeumnak van egy gyönyörű Delacroix darabja, aat odaadta. Gyönyörű szép helyen állították ki a Louvre-ban, amellyel a magyar művészet, a Magyar Szépművészeti Múzeum is dicsőségeit aratott, hogy ilyen kincseket tudott megszerezni. Nem folytatom tovább. X plusz egy esetet mondhatnék el hasonlót. Most mi tör­tént! A leignagyobb megdöbbenéssel és meg­ütközéssel értesültem szombaton arról, hogy azzal a kéçvéninyel szemben, melyet az Orszá­gos Magyar Képzőművészeti Társulat beadott a Képviselőházhoz, illetőleg annak nevében a mélyen t. elnök úrhoz, hogy az ittlevő mille­náris Benczur-képet, mely az olvasóteremben 45

Next

/
Thumbnails
Contents