Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

308 Az országgyűlés képviselőházának * hogy ők ezeken az úgynevezett szebb területeken, egészségesebb területeken, csailádi házakat építhessenek. T. Képviselőház! Nem arról van szó, hogy itt az egyes építtetőknek e«?ész szabad elgondolását támogassa, segítse a kormány, hanem arról van szó, hogy az egységes, csoportos ilyen családiház építkezésre adjon lehetőséget olyan helyen, ahol az építtetők egymást védik és egymásnak nem ártanak, ahol nem arról van szó, hogy az egyik felépít a maga kis telkén egy magas épületet, hogy a másik hátrányosabb helyzetbe kerüljön, hanem arról, hogy valami egységes típus mellett egymás érdekeit védve csoportosan akarnak építeni ilyen — mondhatom — családiház-telepeket. Fontos, hogy ennek a lehetősége ott ne legyen elzárva és ne lehessen egy régi, elavult rendelkezés mellett maradni és ezt a régi elavult rendelkezést megtartva, megakadályozni a város/fejlődést, megakadályozni a városfenntartást, megakadályozni a családi házat építtetőket abban, hogy ők itt a város belső területein családi háziat építhessenek. T. Képviselőház! Ügy vélem, hogy azzal, hogy a magam részéről ezt a kérdést itt szóvátettem, jó szolgálatot teszek az egész városnak, különösen amikor ebiben a kérdésiben olyan intézkedés történik, amely intézkedés az eddigi akadályokat megszünteti. Éppen ezért kérem a jelenlévő, a miniszterelnök urat helyettesítő népjóléti miniszter urat, méltóztassék ebben a kérdésben válaszolni, *de 'méltóztassék válaszában olyan álláspontot foglalni el, hogy a saját korábban tett nyilatkozata alapján sem helyesli azt, hogy a családi házak építése meg legyen akadályozva és tegyen általában olyan intézkedést, amely intézkedéssel a ma fennálló akadályok kiküszöbölhetők legyenek. A munka szempontjából sem utolsó az, ha ilyen családi házak építése lehetővé válik, mert ebben az adott esetben, amelyről szólottam, ott is körülbelül 5—600 ember foglalkoztatása vált volna lehetővé, míg ellenben, ha ez a rendelet változtatást nem nyert, akkor sok ember esik el a munkától. Kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék megfelelő választ adni. Elnök: A népjóléti miniszter úr az összkormány nevében kíván válaszolni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! Tény az, hogy az utóbbi évtizedekben a lakásépítés, talán általánosságban is lehetne mondani, az építés maga valóságos forradalmion ment keresztül. Nemcsak az építési vonalak forradalmát értem ezalatt, hanem az építési anyagok forradalmát is, különösén az építési anyagok statisztikájának forradalmát. Hogy az énítésá vonalakban minő forradalom van, az>t különösen Berlinben lehet látni a legújabban emelt épületeken, azután egyik-másik svájci, például Bázelben épített templomon, amely a mi fogalmaink szerint alig különbözik valamivel a modern gyárépületektől. Nem akarok most a kérdésnek erre a részére kitérni, végre is a vonalak forradalma tulajdonképpen a művészet forradalmához tartozik és abban nagyon nehéz szilárd irányokat kijelölni, érvényesülvén ott az a regula, hogy tulajdonképpen a művészember meglátásai az irányadó mértékek és nem a nézők meglátásai és értékelései. Ellenben sokkal közelebbről érdekel minket abban a témakörben, amelyet t. képviselőtársam felhozott, áz építési anyagok statikájában előállott építészeti forradalom. 21. ülése 1930 július 5-én, szombaton. Olyan feladatokat, amelyeket korábban hatalmas nagy tömegeknek egymásba torlasztásával oldottak meg, most az anyag szilárdságának pontosabb ismeretével, az anyag ellenálló erejének pontos kiszámításával és egymáshoz viszonyításával, valamint a különböző anyagoknak egymáshoz való statikus viszonyításával sokkal könnyebben és olyan céllal oldanak meg, hogy az ilyen módon emelt épületbe sokkal nagyobb mértékben legyen szabad bejárása a napnak, a világosságnak és a levegőnek. A magam részéről ezt az építési módot a nélkül, hogy esetleges ízlésbeli kilengéseiről valamilyen ítéletet akarnék mondani, egészségügyi szempontból igen üdvösnek tartom és t. képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, amikor a most már elavultnak látszó régi építési szabályrendeleteknek ilyen irányokban való modernizálását próbálja sürgetni a kormánytól. Tény, hogy ő nem ebbe az irányba terelte felszólalását, én azonban mégis bátor voltam ezt megemlíteni, hogy szembeállítsam a sokkal nagyobb, modern igényekkel az építési szabályrendeleteknek egyik-másik pontban tényleg elavult, most már 50 éves mivoltát. Ezekben a szabályrendeletekben még azok a pontok is, amelyek újabb keletűek, sőt amelyek legújabb keletűek, amelyek talán egészségügyi vonatkozásban az én kezemből kerültek ki, nem mindig, nem minden egyes vonatkozásban tarthatók fenn, mert hiszen olyan nagy területeket, szobanagyságban olyan nagy beépítendő területeket a telekkomplexum kérdésében nem lehet előírni, mint amilyenek most elő vannak írva; azt gondolom, hogy a ma érvényben lévő ilyen előírásokat mem lehet fenntartani azért sem, mert az egész építtető társadalom anyagi ereje sokkal kisebb, ha a középés alsórétegeket vesszük, mint volt ezelőtt 20 vagy 30 esztendővel. Azokat a telkeket olyan nagyságban most már nem tudják az emberek megszerezni, a telkeket olyan nagyságban nem tudják beépíteni, mint aminő előírások érvényben vannak, egyszerűen azért, mert anyagi eszközök nem állnak rendelkezésükre. Igaz, hogy tulajdonképpen arra kellene törekednünk, hogy az embertömeg Ömöljön ki egy-egy ilyen nagy városból, tdhát a város házai is ömöljenek ki minél nagyobb területre, ennek azonban megint nagy anyagi akadályai vannak. Mert hiszen közművekkel el kell látni a város minden egyes beépített részét, a csatornázás, a vízvezeték, a villany, a gáz, egyéb közművek, azután a rendészeti dolgok megvalósítása, kivitele óriási nagy területekre igen nagy nehézségekbe ütköznék és nagy terhekkel terhelné meg magát a lakosságot. Ennek következtében a két elvet valamiképpen össze kell egymással egyeztetni. Nem szabad összezsúfolni óriási kői- és malterházakba egymillió vagy más helyen több millió embert a nagy városokban és nem szabad viszont a nagyvárosokat szétteríteni óriási nagy, beláthatatlan területeken, hanem a kettő között meg kell találni valahogyan a középutat, aminek azonban feltétele az, hogy a telkek felhasználására, a különböző rajonpkban a telkek nagyságának előírására, a telkek beépítési viszonyaira, a magasbaépítés reguláira vonatkozó régi, és a mostani modern igényekkel immár sok oonton össze nem egyeztethető előírásokat tényleg revízió alá kell venni. Én a t. Házat és interpelláló képviselőtársamat szeretném megnyugtatni abban az irányban, hogy a miniszterelnök úr maga is érzi ennek a problémának a súlyát s nincs is két