Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

306 Az országgyűlés képviselőházának U21. ülése 1930 július 5-én, szombaton. gyón sajnálom, hogy Puky alelnök úr, akinek ténykedése ellen kifogásom van, nincsen jelen és így valószínűleg nem kapok választ felszólalásomra. A tegnapi nap folyamán, amikor indítványozták a 151; § alapján többször is a vita bezárását, szót kértem a házszabályok 143. §-ának c) pontja alapján, amely a házszabályok valamely rendelkezésének a fennforgó esetre való : alkalmazásáról szól. Én ebiben a tárgyban és a házszabályok ezen rendelkezésének megfelelőleg kértem szót azért, hogy szóvátegyem a 151. § második részét, amely akként szól, hogy (olvassa): »Az indítvány megtételére jelentkező képviselőt a szó a tárgyhoz^ éppen felszólalt képviselő beszédének befejezése után nyomban megilleti. Ha az elnök úgy találja, — ehhez kértem szót — hogy a vitát még nem merítették ki kellően, az indítványt saját hatáskörében viszautasíthatja.« Én erre a rendelkezésre azért kívántam utalni, mert éppen a 8. §-hoz jutottunk, ahhoz a 8. ^-hoz, amelynél a lisztforgalmiadó felemeléséről volt szó, már pedig a lisztforgalmiadó mikénti keresztülvitelének kérdése sem az általános vitában, sem a miniszter úr felszólalásában nem érintetett, nem volt szó a vitában arról, hogy ez a lisztforgalmiadó egyfázisú adó lesz-e, vagy végig kíséri a lisztet az egész vonalon. Ezzel akartam megindokolni azt, hogy az elnök úr éljen a házszabályokban adott jogával és tefve lehetővé, hogy még azt a részt, amelyet most felemlítettem, részletesen megtárgyalhassuk s a miniszter úrtól kérjünk felvilágosítást arra, hogy milyen lesz tehát ennek a lisztforgalmiadónak végrehajtási módja, egyfázisú lesz-e vagy pedig végig fogja kísérni az egész vonalon kézről-kézremenően a forgalmiadé a lisztet, amíg a vevőhöz jut és amíg kenyér lesz belőle? Helytelenítem tehát azt, hogy az elnök úr erre nem adott nekem szót, és ezt házszabály ellenesnek is tartom, mert hiszen a 43. § c) pontja nyilvánvalóan lehetővé teszi, hogy egy adott konkrét esetben felszólalhat a képviselő. Megítélésem szerint itt konkrét esetről van szó, mert a 151. § alkalmazásálról volt szó, s én arra akartam az elnök úr figyelmét felhívni, hogy tegye lehetővé egy olyan kérdésnek felvetését a klotűr-javaslat elutasításával, amely nem volt tisztázva». Nem akarok foglalkozni azzal, hogy engem ebből kifolyólag utasított a Ház a mentelmi bizottsághoz, csak itt 'is megállapítom azt, hogy amikor ezt iparkodtam magyarázni az elnöklő Puky alelnök úrnak, én alapjábanvéve egyszer hallottam az elnök úr szavait felém. Máskor az egységespárt felé volt fordulva és mert arra fordult, azt sem tudtam, hogy mit mond, én csak beszéltem a nélkül, hogy az elnök úr szavait hallottam volna. így azután természetesen elvárhattam volna az elnök úrtól, hogy az elnök úr felém fordulva osztja a f igyelmeztetéseket^ nem pedig az egységespárt, a túlsó oldal felé, amit én nem hallottam a lármában. Nagyon kérem a t. elnökséget, hogy ne így méltóztassanak alkalmazni a házszabályokat. Ha van már rendelkezés arra, hogy egy adott esetre módja van a' képviselőnek felszólalni, s nekem volt reá módom éppen az említett lisztforgalmiadó fázis rendszerének megkérdezése miatt^ nyilvánvaló az, hogy itt az elnök úrnak módja lett volna a szólás jogát megadni. A másik dolog pedig az, hogy^ amikor megtörtént már a rendreutasítás és három szónok beszélt, dukai Takách képviselőtársunk megtette az indítványát s utána Puky elnök úr a negyedik szónoknak még megadta a szót. Azután nem tett senki indítványt, hanem az utolsó felszólaló előtt megtett indítványt elfogadta az elnök úr olyannak, mint hogyha akkor tették volna meg. Nyilvánvalóan ez is házszabályellenes és nyilvánvaló az is, hogy Puky alelnök úr helytelenül értelmezte és alkalmazta a házszabályokban foglalt rendelkezéseket. Es ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! Az eddigi szokás szerint a házszabályok megfelelő kezelését illetően az akkor elnöklő elnök ad felvilágosítást, illetőleg feleletet. A magam részéről csak annyit vagyak bátor megjegyezni a képviselő úr előterjesztésével szemben, hogy a házszabályok 132. ^-lának 3. bekezdése értelmében meghoszszabbított ülések ideje alatt az elnök nem adhatja meg a 143. § alapján^ a szót. Az elnök úr tehát ebben az esetben a házszabályoknak megfelelően járt el. Most pedig áttérünk Kabók Lajos képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): «Interpelláció az összkormányhoz az építkezési tevékenységet gátló akadályok elhárítása tárgyában. Tekintettel arra, hogy a városfejlődés és a modern építészeti irány azon törekvése, hogy a családi házak minél kevesebb költséggel és 'minél kisebb területen legyenek építhetők, haglandó-e az összkormány odahatni, hogy a főváros ilyen irányban változtassa ímeg a kor követelményeivel összeütközésbe került építési szabályrendeletét?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kabók Lajos: T. Képviselőház! Úgylátszik, hogy a lakásépítés problémaija hosszabb időre megfeneklett, mert nem sikerült a kormánynak a pénzügyi kérdést úgy rendezni, hogy hosszabb időre szóló kölesönöket lehessen rendeUkezésre bocsátani az építtetőknek megfelelő kamatozással, hogy ilyen módon az olcsó lakástermelés munkája tovább folyhasson. Ezzel azonban az ügyet elintézettnek tekinteni nem lehet és más irányban is vizsgálódni, kísérletezni kell, hogy vájjon a lakáskérdést miként lehetne mégis megoldani, mert az kétségbevonhatatlan, hogy a lakásügy még mindig a legnagyobb rendezetlenségben van. Különösen hiányoznak azok a lakások, amelyek a mai igényeknek megfelelnek és amelyeknek a bére olcsó. T. Ház! Amidőn ilyen jelenséget lehet megállapítani, ezekhez a jelenségekhez szorosan hozzáfűződik a népjóléti miniszter urnák a veszprémi beszaimoló alkalmával a közelmúltban tett kijelentése, aki a következőket hangoztatta a lakásügyi politikáról (olvassa): «Meg kell várnom, hogy a külföldi ikölcsön felvételének időpontjában belefér-e ez a programm azokba a keretekbe, vagy sem. Ha igen, akkor jó, ha nem, akkor külön kell gondoskodni arról, hogy e célra valamilyen kölcsön felvehető legyen. Nem okvetlenül szükséges tehát e Programm megvalósításához az államkölcsön, mert belföldi kezekből eredő kölcsönnel is rendezni lehet a kérdést, a belföldi kezek meg tudják találni a külföldi pénzek felvételének lehetőségét is. Tisztviselő és stabil munkás családi házak építéséről van szó, amit etappban kell megoldani. Ezt a laJklástermelést tartom az egyetlen járható útnak, hogy az ember valamiféle