Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

Az országgyűlés képviselőházának 421. sített az igen t. népjóléti miniszter úr. Nem mondom, hogy meg lehetett volna csinálni a másik résznek is ugyanezt a dolgot. Jó lett volna mindenesetre, ha a miniszter úr egyszerre jött volna a Ház elé mind a két törvényjavaslattal, jó lett volna, kihatásaiban célszerű, üdvös lett volna. Fájdalmat, keserűséget senkinek sem okozott volna, ha egyszerre került volna a Ház elé úgy az ipari, mint a mezőgazdasági munkásság érdekeit felkaroló szociális intézmény megszervezéséről szóló törvényjavaslat. De ez nem történt meg és a gazdasági viszonyok ma annyira romlottak, hogy ezt most nem lehet megtenni. Magam is belátom ezt, nem vagyok túlzó ember, nem akarok senkit sem biztatni, nem akarok olyan reményeket kelteni, amelyeket nem tudunk megvalósítani, mert a legnagyobb lelketlenségnek azt tartom, ha valaki olyat igér, amit momentán nem tud megvalósítani. Mindenesetre azt mondom, hogy itt lenne már az ideje annak, hogyha az államnak van 21,500.000 pengője az ipari munkásság felsegítésére, gondoskodjék a magyar királyi kormány, hogy legalább hasonló összeget kapjon a mezőgazdasági munkásság is. Pedig csak kis rész az, amit az ipariak most kapnak, ez csak olyan kis pótsegély. Ha tehát a fősegélyt nem tudta a kormány megadni, mert az államkincstár nem volt abban a helyzetben, legalább ebben a mértékben nyújtson most segélyt a^ mezőgazdasági munkásság részére is. Ha már magát az intézményt, a mezőgazdasági munkásbiztosítót nem lehet felállítani, a mostani cselédpénztár részére nyújtson nagyobb hozzájárulást, az eddiginél mégis többet adhassunk, többet nyújthassunk azoknak, akik mindnyájunk részére keserves munkával, véres verejtékkel megkeresik a mindennapi kenyeret. Egyébként a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés és éljenzés' jobb felöl.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! A törvényjavaslathoz a bizottságban már volt alkalmam hozzászólni, de itt is megragadom az alkalmat, hogy azokat a szempontokat, amelyek bennünket ennél a kérdésnél irányítanak, elmondjam. (Zaj.) Talán valamivel bővebben kell beszélnem a javaslatról, mint ahogyan a bizottságban beszéltem, de ne méltóztassanak megrökönyödni, nem leszek túlhosszú, semmiesetre sem lesz szükség arra, hogy klotűrt alkalmazzanak és belém fojtsák a szót. (Jánossy Gábor: Senkibe se fojtották bele a szót! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tegnap láttuk! — Jánossy Gábor: Egy hét óta beszéltünk róla! — Rothenstein Mór: Hagyjuk azt! — Jánossy Gábor: Hagyjuk!) Azonkívül egykét, a bizottságban tett kijelentésemet meg is kell magyaráznom. A bizottságban is hangsúlyoztam, hogy én a kormány iránt változatlan, sőt fokozódó bizalmatlansággal viseltetem, mégis azt kell mondanom ennél a törvényjavaslatnál, hogy nincs jogom a törvényjavaslat ellen állást foglalni, nem is foglalok állást a törvényjavaslat ellen, mégpedig igen nyomós indokok alapján, (Halljuk! Halljuk!) Először azért, mert a tízéves interregnum, amelyben a társadalombiztosítás Magyarországon önkormányzat nélkül volt, rengeteg kárt okozott a társadalombiztosításnak és az abban résztvevő érdekeltségeknek. Bizonyos az, hogy én a felgyülemlett deficitet túlnyomó nagy részben annak tulajdonítom', hogy a társadalombiztosítás kénytelen volt nélkülözni a legszükségesebbet, a szakszerű közvetlen irányíKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXX. ülése 1930 július 5-én, szombaton. 301 tást, az érdekeltek közvetlen befolyását az intézmény vezetésére. Egészen természetes, hogy ez nem járhatott más pénzügyi konzekvenciákkal, mint milyenekkel járt. A másik szempont az, hogy a bajbajutott társadalombiztosítás szanálása ügyében ankétsorozat folyt le, amelyben a minisztériumok és a pénztár vezetőin kívül résztvettek a munkások és munkáltatók érdekképviseleteinek megbízottai is, mondhatnám tehát, hogy az ankét, a tanácskozás teljes volt, mert minden érdekelt résztvett benne és ezen az ankéten alakult ki az a felfogás, hogy a társadalombiztosítás kátyúba jutott szekerét olymódon kell onnan kirántani és a maga rendes útján elindítani, ahogyan azt részben ez a törvényjavaslat cselekszi, mert hiszen ez csak egy része a szanálásnak. Vannak még szempontok és ezek sem megvetendők. Az egyik szempont tudniillik az, hogy a magyar állam még mindig sokkal kevesebbel járul hozzá a társadalombiztosítás terheihez, mint más államok, amelyek jóval többet adnak erre az igen fontos társadalmi és gazdasági célra, mint a magyar államkincstár. Nagyon jól tudom, számokkal igazolhatnám, ha nem akarnék takarékoskodni a rendelkezésemre álló idővel, hogy más államok sokkal többel járulnak hozzá a társadalombiztosítás minden ágazatának terheihez, mint a magyar állam. Ez is egyik szempont arra, hogy igazán ne sajnálja senki sem azt az aránylag csekély összeget, amelyet ez a törvényjavaslat a Társadalombiztosítónak juttat. A következő szempont az, hogy kétségtelen, hogy az öregségi biztosítás alapjainak igénybevétele törvénytelen alapon történt. Ez a javaslat, amely felhatalmazza- a betegségi biztosítási ági szerveket arra, hogy az öregségi biztosítás alapjaiból kölcsön vegyenek a betegségi biztosítás céljaira, törvényesíti, legalizálja, törvényes vágányra tereli vissza az egész ügyet, ami azt hiszem, közérdek hogy megtörténjék. Ezek olyan nyomós szempontok, amelyek elől kitérni komolyan nem lehet, ezt a törvényjavaslatot tehát ezek alapján visszautasítani nem célszerű. Most itt fel kell említenem egy dolgot, aimely a bizottságban történt és amely a, bizottság tárgyalásairól kiadott kommünikében nem egészen helytállóan jelent meg. A kommüniké arról szólt, hogy én azt mondottam volna, mint kezdeményező, hogy ebtől a kérdésből kapcsoljunk ki minden politikumot, csak magát az ügyet nézzük. Ezzel szemben a tényállás az, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter úr mondotta a bizottsági tárgyalás alkalmával bevezető beszédében, hogy kapcsoljunk ki minden politikumot. Erre én következtem szólásra és azt mondottam: részemről ennek semmi akadálya nines, mert én és mi szociáldemokratáik a múltban és a jelenben is, amidőn a szociális biztosítás kérdéséről van szó, mindig kikapcsolunk minden más szempontot és csak magát az ügyet, az ügy fejlesztését, a társadalombiztosítási nagy érdekeit nézzük. Részemről tehát nincs semmi akadálya annak, hogy a politikumot ebből a kérdésből kikapcsoljam. Természetesen ez nem jelenti a politikai felelősség mellőzését, mert hiszen amikor felelősségrevonásról van szó, vagy amikor annak szüksége^ áll elő, egészen természetesen azt a szervet, fórumot, vagy minisztert kell elővenni, aki az ügyekért felelős. Itt kapcsolódik bele azután természetszerűen a politikum a kérdésbe. Méltóztassanak ezt így tudomásul venni. Ezt én így mondottam. Saj43