Képviselőházi napló, 1927. XXX. kötet • 1930. június 26. - 1930. július 11.

Ülésnapok - 1927-421

Az országgyűlés képviselőházának U2 nek fedezésére az öregségi biztosítási járulékokból 10,500.000 pengőt vett kölcsön. Ezekre a beruházásokra szükség volt részben az öregségi biztosítás bekapcsolódása miatt szűknek bizonyult központi épület bővítése végett, de szükség volt az intenzív betegellátás szempontjából is: szükség volt a Csengery-uteai rendelőre, szükség voit a Gizella-telepi üdülőre, amely főként a legutóbbi időben igen elharapódzott gyomor- és bélfekélyes betegek ellátását szolgálta. Hasonlóképpen olyan befektetések ezek, amelyek a mellett, hogy stabil értéket képviselnek, megint csak a biztosítottak célszerű gondozását teszik lehetővé. A törvényjavaslat 1. $-ának utolsó bekezdése úgy intézkedik, hogy a betegségi biztosítási ágazat mindazokat a kölcsönöket, amelyeket az államkincstár nem térít meg, tartozik az öregségi ágazatnak visszatéríteni. Ilyen módon megtérítendő összeg a beruházásokra fordított 10,500.000 pengő. Hátra volna még egy kérdés, amely állán dóan az ügyviteli személyzet leépítését veti fel. A miniszter úr ismételten kijelentette, és az ankéten majdnem kínosan gondos számítások után megállapítást nyert, hogy 2946 társadalombiztosító-kitézeti tisztviselő közül körülbelül 210 volna azoknak a száma, akiket el lehetne vagy el kellene bocsátani. Ezek mind kisexiszteneiák, akiknek elbocsátása szerintem nem csak antiszociális, hanem majdnem nemzetellenes cselekedet is volna. Viszont a túlméretezett magas állásoknak hirtelen leépítése csak a nyugdíjterhet növelné meg s így kérem, méltóztassanak elfogadni a népjóléti miniszter úrnak erre vonatkozó javaslatát^ amely a természetes nyugdíjazás és elhalálozás folytán megüresedett állások további betöltését szünteti meg. Ezekben voltam bátor az Oti. betegségi biztosítási ága pénzügyi helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslatot röviden ismertetni, és kérem, ^méltóztassék azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a, jobboldalon és a közéven.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! Legyen szabad mindenekelőtt megállapítanom, hogy az a metódus, amellyel a kormány közvetlenül a nyári szünet előtt a legfontosabb tárgyú törvényjavaslatot sürgősen akarja keresztülhajszolni, nem felel meg annak az elvnek, amely a törvények alapos megfontolását és érett eldöntését kívánja meg. Hiszen csak ma búcsúztattuk el harmadszori olvasásban azt a javaslatot, amelyet 'a mezőgazdaság felsegítésére, ,a termés értékesítésére kívánt a kormány megalkottatni, és amelynek eredendő 'hibája az volt, hogy nem kellően előkészítve, az utolsó pillanatban tárta elénk az új gondolatokat, az új elgondolásokat, az új rendszereket, úgyhogy valósággal az elé ai kényszerhely zet elé volt a törvényhozás állítva, hogy vagy semmit se csináljon, vagy elfogadja azt, ami tulajdonképpen lelkétől idegen lett volna. Mert valljuk meg, ez egy olyan törvény, amelyet senki sem akart. Volt, aki ezt bevallotta, volt, aki tagadta, de azt sem akarta, sőt ellenkezőleg. • íme, itt van előttünk egy javaslat, amely javaslat letárgyalásának sürgősségét belátni nem tudom. Hiszen

3 azok az intézkedések, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, éppúgy maradhattak volna őszre is, — sőt helyesebb is lett volna, ha őszre mariadnak, mert — amint azt leszek bátor lehető rövidséggel kimutatni,— ez a törvényjavaslat magát a bajnak eredendő okát nem szanálja. Ez egy ideiglenes intézkedés, ülése 1930 július 5-én, szombaton. 297 amellyel az állam vállalja annak a deficitnek javarészét, amely az Oti. gazdálkodásaiban körülbelül két éven keresztül előállott. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az állam magára vállalja, hogy a 35 milliós deficittel 21*5 milliót fog törleszteni évi 1,200.000 pengős szolgáltatásokkal mindaddig, amíg ez a 21-5 millió pengő 4*5%-os kamattal számítva, kiegyenlítést >nem nyer. Nagyon kösiaöinöm a miniszter úrnak, aki ezt a javaslatot előterjesztette, hogy nekem és képviselőtársaimnak matematikai réb úszókat is adott fel és nem mondotta meg, hogy az állam által vállalt az a deficittörlesztés tulajdonképpen hány esztendei megterhelést jelent s mindenkinek elő kell vennie Otthon a logarlécet, hogy kiszámíthassa, hogy az állam 30 éven és hét hónapon keresztül fog évi 1,200.000 pengővel hozzájárulni az öregségi biztosítási pénztár restaurálásához. A deficit másik részét a Társadalombiztosító betegségi osztálya fogja majd refundálni az öregségi és rokkantsági osztálynak. Hogy hogyan fogja ezt refundálni, mennyi idő alatt, milyen kamat mellett, arról megint nincs, itt szó, úgyhogy itt bizonyos nyitott kérdések maradnak, amint nyitott kérdés marad a legfontosabb kérdés. Mert tévedés azt hinni, hogyha az állam rászánja magát erre az áldozatra, ha a törvényhozás rászánja magát arra, hogy a kezelésnek bizonyos — mondjuk — gondatlanságát és ennek következményeit az adózók filléreiből térítteti meg, ezzel a deficit kérdése teljesen rendezve lesz. Nyitva marad az a nagy kérdés, hogy ezzel azután szanálva van-e az ügy, és a Társadalombiztosító betegségi osztályánál a deficit jövőre elkerülhető lesz-e Röviden csak arra kívánok utalni, hogy van egy megjegyzés a törvényjavaslat indokolásában. Ez a megjegyzés az, hogyha az adminisztrációnál nem merülne is fel hiány, akkor is kellene számolni egy körülbelül — ha nem tévedek — 6 milliós deficittel. Ez a deficit tehát a jövőben is fel fog merülni. De akkor kérdezem, nem kellene-e nekünk a kérdést a maga egész teljességében megvizsgálni és elintézni, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem kellene-e nekünk revideálni azt, vájjon hol keressük a segítést: a biztosítási, szolgáltatások csökkentésében, vagy a hozzájárulási összegek felemelésében, vagy a kettőnek összeegyeztetésében, vagy az állami hozzájárulás állandó felemelésében? Ezek olyan kérdések, amelyekből egyet kiragadni, mint ezt a törvényjavaslat teszi, nem lehet, mert nyitva marad a seb. (Ügy van! Ügy van! a szélgőbaloldálon.) En igyekszem röviden beszélni, mert hiszen az a bizonyos türelmetlensés\ amely a nyári szünet előtt a t. Házba megnyilvánul... {Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Br. Podmaniczky Endre: Dehogy, nincs semmi türelmetlenség! — Sándor Pál: Láttuk tegnap!) Nem hiszem, hogy különös szófecsérléssel okot adnék a türelmetlenségre. Nem hiszem, hogy talán nem idetartozó, nem helytálló, nem alapos, nem komoly érveléssel hívnám ki azt a bírálatot, mely szívesebben nem hallja az ellenargumentumot, mint hallja. T. Ház! A kérdés egyszerűen a következőképpen áll: megvan-e óva ezzel a javaslattal az Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi osztályának baja, igen vagy nem? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem gondolom, hogy valaki komolvan állíthatja azt, hogy ezzel el van intézve. Nem gondolom ezt mindazoknak a fogadkozásoknak ellenére, amelyeket a javaslatból hallunk, és amelyeknek az előadó úr is hangot adott, amikor a